HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1895

Írás összesen: 49462

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Fekete Miki
2020-01-03 12:36:33

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: John von SacchiFeltöltés dátuma: 2006-03-10

Apa

(Egy édesapa emlékére!)

Nehéz, még mindig nehéz tollat ragadnom, pedig már lassan négy éve. A naptár 2000 decemberét mutatja. Úgy tűnik, megfáztál, bár lázad nincs csak egy kicsit rekedt vagy. Elmész az orvoshoz, ki felír jó néhány gyógyszert. Te beszeded azokat, de az állapotod nem változik. Nincs mese, irány az SZTK, elkísérlek, mert szédelegsz. A felvétel után a szakember (?) behív engem.

- Az édesapja tüdejében találtunk egy foltot, nem kizárt, hogy egy daganat, de a tisztánlátás érdekében beutalom őt a Korányi kórházba.
- Tudja?
- Nem!

Napról napra rekedtebb vagy. Minden erőlködésed ellenére, az egyik hajnalon anyu jön be azzal, hogy hívja az ügyeletet. Kijönnek, s egy kis légzéskönnyítő után jobban leszel! Eltelik egy hét, s ismét nálunk vannak az ügyeletesek. Álmosan bekapcsolom a magnót, a kazettáról a következő néhány sor ívódik belém:

" ......Sírból holtak hangja szól....."

Szeretem a rock and rollt, de ez a szám az óta is felkavar.
Az orvos, miután megtudta, hogy vért hánytál, kórházba küld.

- Beutalónk van a Korányiba....- mondom
- Akkor oda küldjük!

Egy adag gyógyszer után az ügyelet elmegy, mi meg várjuk a mentőt. Néhány fontos dolgot összeszedek neked. Csöngetnek, majd nemsokára elindulunk a kórház felé.

Egy nem túl magas, szemüveges orvos elhelyez, s én elindulok haza. Tekintve, hogy anyu sincs túl jól, Béláék "átmenetileg" hozzánk költöznek.
Telnek a napok, s hetek.
A daganat beékelődött a hangszálaid közé, ezért nem tudsz beszélni. A kórházban töltött napjaidról nem sokra emlékszel, zavart vagy.
Lassan elemészt a kór.
Rengeteget fogysz, s néha összeroppannék, de nem tehetem. Állapotodról mitsem tudsz, nem értenéd úgysem. Az egyik nap erősködsz, hogy haza akarsz jönni, csak a főorvos "kegyes hazugsága" tart ott.

Bélával egy reggel bemegyünk az orvosaidhoz. A beszélgetésből kiderül, hogy nem vagy mobilizálható, nem vagy műthető, először hónapokról, majd hetekről beszélünk. Gyakorlatilag addig élsz, amíg a szervezeted bírja.

Ez hétfő volt.

Csütörtökön, mint "rendes " gyerek meglepem a kolléganőimet (2001.03.08) nőnapon. Arra gondoltam megbeszélem veled, hogy másnap nem megyek hozzád. Látom rajtad nem vagy jól. Szólok a nővérnek, ő az orvosnak, aki majd jön, hiszen három emeleten ügyel egyszerre.
Kiszellőztetem a fejem, s mire visszaérek az orvos már sehol. Az esti gyógyszeradagodon kívül kaptál plusz gyógyszert. Nem és nem jobb. Rohangálok, nyomom a csengőt, a nővér közli, hogy nem te vagy az egyetlen beteg. Keresed a fogad, de nincs bent. Utolsó mondatod örökké elkísér:

- Valami nagy baj van velem!

Veszel egy utolsó lélegzetet, majd a szádon megjelenik az előzőleg elfogyasztott kávé. Nem mozdulsz, ordítok, majd keresem a nővért. Még mozdul egyet a mellkasod, azt hiszem, van még remény, DE NINCS!

Feladtad, és elhagytál minket. A folyosón azt mondogatom:

- Meghalt az apám!!!!!!!!!!

A nővér hívja az orvost, nekem nyugtatót ad. Nem merem felhívni anyut. Majd mégis megteszem, ő már tudja, nála van Ibolya és Éva.
Jani elindult értem, én szóltam Dénesnek. Együtt jönnek értem. Visszamegyek a kórterembe végső búcsút venni tőled. A nővér odaveti az orvosnak:

- A lábcédulát ne felejtse el!

Leltárba vesszük a nálad lévő dolgokat, majd elindulok haza. Fekete kabátom tán elrejt.
A liftben sokkot kaptam, aztán a várakozás Dénesék megérkezéséig túl hosszú időnek tűnt.
A kocsiban csak sírok, és sírok.
Hazaérve nyomaszt a csend! Beszélünk néhány szót, s emlékezünk. Május harmadikán vehettünk tőled végső búcsút, ez volt életem leghosszabb napja.

APA! Anyunak társa, nekünk Apánk voltál! Nyugodj békében, mi nem felejtünk.


HIÁNYZOL!!!!!

IN MEMORIAM: I.J.
(1926.11.10-2001.03.08)

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6923
Időpont: 2010-02-03 21:16:45

Kedves John!
Dörzsölöm a szemem, morzsolom a könnyeim, és egyáltalán nem érdekel, hogy holnap miként nézek ki. Jólesik sírni, mert "deja vu" olvastam el az emlékezésed. A férjem ugyanebben a betegségben halt meg, s én az első másodperctől az utolsóig vele voltam. Egy évig. Fiatal volt, szép, jó apa, férj, kiváló zenész, minden káros szenvedélytől mentes.
Szerintem többet nem is kell írnom.
Tisztellek, hogy mindezt meg tudtad fogalmazni! Én csak egy versre voltam képes ezzel kapcsolatban. Álmodom ébren, az a címe. Olvasd el, nekem csak így sikerült.
Nem írom, hogy garatulálok, mert nem illik a szívszorító mondatok alá.
Viszont azt írhatom, hogy el kellett olvasnom, hogy szembesüljek a valósággal.
Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2007-12-09
Összes értékelés:
1983
Időpont: 2008-02-15 17:21:32

Kedves John!
Megértem a fájdalmadat (én 9 éve veszítettem el az édesanyéámat, de a mai napig érzem a hiányát), és elismerésem, amiért volt erőd papírra (monitorra) vetni...
Szeretettel: Borostyán
Alkotó
Lantos Tímea
Regisztrált:
2008-01-05
Összes értékelés:
141
Időpont: 2008-02-12 19:58:18

Meghatott, könnyeznem kellett....
"Fekete kabátom tán elrejt"- ettől szebben nem is fogalmazhattad volna a fájdalmadat.
Timi
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2007-11-17 21:53:58

válasz zsike (2007-11-17 18:49:55) üzenetére
Kedves Zsike!

Köszönöm!!!!!!!!!!

JVS
Szenior tag
zsike
Regisztrált:
2007-05-31
Összes értékelés:
1523
Időpont: 2007-11-17 18:49:55

Tiszteletet parancsol, hogy ilyen szívszorító történetet - ami egy édesapa elvesztéséről szól -
milyen önuralommal , mély fájdalommal írtál meg.
Csak csodálni tudlak ezért .
Ismerem az érzést, : mindkét szülőmet elveszítettem, és az elmúlt két év során
meghalt az öcsém és a nővérem.

Fogadd mély részvétem.

Az alkotásod gyönyörű.
Alkotó
Nagy Krisztina
Regisztrált:
2007-06-21
Összes értékelés:
1162
Időpont: 2007-07-22 22:17:32

Olvastam a műved, és rájöttem, a halál érkezésének naplóját olvasom.Elszorúlt a torkom, levegő nincs, csak nyomasztó feszültség.Éreztem a tehetetlen görcsöt a gyomromban.A nagymamám meghalt a télen a 80-ik születése napján.Megvárta.Gyors diagnózis, és magatehetetlen hosszú haldoklás.Sajnálom:(Azthiszem, méltó emléket állítottál Édesapádnak!
Mély részvéttel, és szeretettel:Kriszti
Alkotó
John von Sacchi
Regisztrált:
2006-03-09
Összes értékelés:
141
Időpont: 2006-03-12 23:44:34

Kedves Metatron! Igazából ez a mü a fájdalmamat tükrözi, azt hiszem érthető módon. Ez csak bennem volt, igazából nem vártam rá kritikát. Az, hogy ki volt is Ő valójában elég, ha én tudom, az elvesztésének rövid történetét próbáltam leírni.

Köszi a hozzászólásod

Sacchi
Szerkesztő
Metatron
Regisztrált:
2005-09-24
Összes értékelés:
42
Időpont: 2006-03-12 00:59:28

Ez talán túl személyes. Nem hiszem, hogy kritizálni kellene, nem hiszem, hogy véleményt várnál rá. Az ilyen tragédiák minden naposak, a megírójának, talán éppen ezért érinthetetlen.

Val egyszer mindanyiunknak sorsa, hogy írjon egy ilyen vagy ehhez hasonló történetet és pont a sors az aki megiratja majd velünk.


Talán az emlékezés kezdete lehetne távolabbi, hogy tudjuk mi is, ki volt APA.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Más-kép(p) című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Van mit /a dolgozónő dala/ című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Gyerekgyár című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) két út az elérhetőhöz című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Vaksors II fejezet (12/12) című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Toth István: Este van már / Es ist schon Abend című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2020 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)