HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 15 Tagok összesen: 1921 Írás összesen: 51312 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2016-08-30
Mi kommunista ifjak...IV/2.Egy hétre rá megvették a kenut. Az öreg, tíz éves UL-s Zsigulival mentek érte, a Baross-téri felüljáró alatt kaptak parkolóhelyet, a Sportbolttal szemben. Az üzlet 6-ig volt nyitva, ők azonban már negyed 6-kor ott voltak. Kiderült, a piros színűből csak egy darab van, nagyon örültek neki, mert éppen pirosat akartak. Négy szép, sárgára lakkozott lapát járt hozzá és egy plusz kivehető, betehető pótülőke a fix padok mellé. Olyan jó, új festékszaga volt, hogy a gyerekek majd' elájultak az izgalomtól.
-Érzed ezt? - nyújtogatta a nyakát Tilda az állványon álló kenu felé. -Naná! -lelkesedett az öccse, lábujjhegyen szimatolva. -Valami isteni. Tök új! Az eladó, magas, barna-köpenyes fiatalember segített kicipelni, és felrakni a tetőcsomagtartóra. Gumipókokkal rögzítették, aztán beültek a kocsiba és vitték haza boldogan. Lakásukhoz tartozott egy alagsori tároló-hely, a kenu pont befért oda. Svéder tudta, mert előzőleg lemérte. Az orrát elől ő fogta, hátul pedig, az erős felizgultságban leledző Izabella és a két nagyobb gyerek. Ahogy cipekedtek, Jánosi bácsival találkoztak a negyedikről. A ház sok száz lakója persze vadidegen volt egymás számára, pont úgy, mint a méhek a méh-kaptárban, vagy a hangyák a hangyabolyban, ámde Svéder és Jánosi teljesen véletlenül, egy régi, kellemetlen, "hová kell tenni a szemetes-kukát" vitából kifolyólag, amely miatt szerencsétlen módon összekülönböztek, ismerték egymást. -Hát ez meg micsoda? -nézett nagyot az öregúr, és csodálkozásában feje búbjára tolta a pápaszemét. -Csak nem egy csónak? -De, bizony - nyögött Svéder izzadva, cipekedéstől vörös fejjel. - Vigyázzatok lépcső! -figyelmeztette a családját. -Csak nem a Dunán akar maga csónakázgatni? -Csak de! Svéder kelletlenül válaszolgatott, nem alkalmas társalogni cipekedés közben, ezt a szomszéd is tudhatná. -A gyerekekkel? -Ja. -De az nagyon veszélyes, ember! És ha beleesnek és megfullad valamelyik? -Nem fognak beleesni! -Miért ne? Felfordulhat ez a vacak! Hány ilyen esetet látunk a TV-ben! Svéder erre nem reflektált, Izabella azonban igen. -Ne üsse bele az orrát! Mindannyian tudunk úszni és van mentőmellényünk. Füllentett, nem volt mentőmellényük! 3 mentőmellény a három gyereknek plusz 3 ezer forintjukba került volna. Mire hozzájutunk, hogy evezni menjünk - gondolta - akkorra lesz. Még úgy sincs jó idő, majd a májusi fizetésből veszünk legalább hármat. Addig hadd pihenjen a kenu is egy kicsikét, hadd szokja meg, hogy mostantól őkelme bizony a Svéder családhoz tartozik. Úgy alakult azonban, hogy a sok kiadás miatt - májusban még a megemelt fűtés-számlát kellett fizetni, és a villanyszámla is elég magas volt - nem tellett mentőmellényre. Svéder nem csinált ebből problémát. -Majd kérünk kinn az üdülőben a gondnoktól - bíztatta a többieket, miközben kifelé autókáztak a jegenyefák által szegélyezett Szentendrei úton a Római part felé. Ekkor már hó közepe volt és korán jött nyári meleg köszöntött az országra. Bede Gábor, a gondnok csak egyetlen egy gyermek-mentőmellényt tudott adni, egy kisméretűt, Erzsike számára. -Nincs több- szabadkozott széttárt karral. -Elvitték. Miért nem telefonáltak, hogy tegyek félre maguknak? A családfő döntött. -Nem baj, Tilda és Bálint jól úsznak, és mi is jól úszunk, Izabella is és én is. Erzsikét meg majdcsak kihúzzuk, ha véletlenül beleesik. Mi bajunk lehet? Induljunk! Lecipelték a kenut a sólyán a csónakházhoz tartozó stégre. A far-részbe bepakolták a hűtőtáskát, a ruhás-zsákot, és a vízzel teli agyagkorsót, s középre, az ülések alá a lapátokat. Egy ott napozó sporttárs segítségével Svéder ügyesen vízre tette. Leguggolt, megfogta a szélét, és tartotta, míg a család be nem szállt. A két felnőtt a hátsó ülésre telepedett egymás mellé, Tilda és Bálint előre. Erzsike a csónak orrában foglalt helyet piros mellénykéjében. -Most vigyázz- vezényelt Svéder Rezső, s ellökte a kenut. -Egy-kettő, egy kettő, ne kalimpálj, egyszerre gyerekek. -A sodrás elkapta őket, a kenu orra kezdett kifordulni. -Csak a jobboldal húz! -kiáltotta. -Mert kifordít a víz! Erősebben, egy-kettő, húzzad! Teljes erejével evezett ő is, és Bálint is a hajó jobb oldalán, sikerült is visszafordulniuk a part felé, ámde most meg túlfordulva majdnem nekimentek a következő csónakház stégjének. Rezső apuka kezdett rájönni, nem olyan egyszerű tudomány a vízi-jártassági tudomány, mint ahogy azt az ember a partról elképzeli. -Menjünk beljebb a Duna közepe fele! - rikkantotta Bálint - ott nincs ennyi akadály! Éppen csak sikerült elkerülni, hogy egy másik csónaknak ütközzenek. -Nem mehetünk beljebb féleszű - kiáltott rá az apja - mennél beljebb megyünk, annál nagyobb a sodrás, muszáj a part mellett maradnunk! És tényleg látták, hogy mások is, a felfelé igyekvők, mind a part közelében iparkodnak, -csak azok hajókáztak bent a Duna közepén, akik velük szemben lefelé, az Összekötő híd irányába ereszkedtek a sodrással. Nagy volt a nyüzsgés a vízen, kajakok, kenuk, evezős-csónakok vették körül őket, mindenki gyorsabb és ügyesebb volt náluk, mindenki lehagyta őket. Lassan azért kezdtek belejönni. Rájöttek néhány dologra, arra például, hogy az evezőnek csak a tollát szabad a vízbe dugni, mert, ha a nyele is belemerül, akkor fárasztóbb a húzás, s kevésbé hatékony, vagy arra, hogy a stégeket, kiszögeléseket igyekezzenek időben megkezdett, széles, nagy íven kikerülni, a hirtelen, gyors irányváltoztatás ugyanis lefékezi a csónakot, ami ekkor szinte megáll a rohanó áradatban. Elevickéltek nagy keservesen a Duna Kioszk előtt. A parton egymás mellett voltak a stégek. Mire a Chinoin előtt lévő, a folyóba mélyen benyúló földnyelvhez értek, már egészen jól ment az evezés. Már nem kalimpáltak össze-vissza, majdnem egy-ütemben húztak, s a családfő utasítására szépen kerülgették az akadályokat. Ott azonban meglepő dolog történt. A part mellől közelítették meg a kiszögellést, de óvatlanul túl közel jutottak hozzá, túl későn kezdték el a kitérő manővert. Már talán csak húsz-huszonöt méter volt hátra, amikor végül élesen jobbra kanyarodtak. Meredek szögben próbáltak ráközelíteni a spiccre, nem figyeltek fel arra, hogy a többi csónak kívül, nagy íven kerül. Rezső még le is sajnálta az oktondiakat, akik ott küszködtek a sodrásban. -Micsoda ökrök - morogta megvetően. -Ennyit se tudnak! -Amikor azonban elérték a földnyelv külső szélét, ahol a lapos kövek mellett zúgva, habot vetve ömlik át a folyó, az ár váratlanul oldalba kapta csónakjukat, s őrült erővel sodorta befelé. Vitte a sodrás a kenut, oly könnyedén, mint a szél a falevelet. -Jobb, csak a jobb! - kiabált Svéder Rezső, s teljes erővel lapátolt. Mindhiába, a víz ragadta őket egyre beljebb, - egyre távolabbra kerültek a parttól. -Húzd, húzzad! Lihegtek, izzadtak, alig bírták erővel. Kinézve a partra, úgy tűnt, hajójuk szinte egyhelyben áll, bár teljes erővel eveznek, - míg körülöttük robajlott, tajtékzott, fortyogott a Duna! -Jobb, csak a jobb húz! Mindent bele! Húzzad Bálint! Jó időbe telt, míg emberfeletti erőfeszítés árán túljutottak azon a részen. Ott aztán, csendesebb szakaszon pilinckázva, átizzadt testel, lihegve, kifulladva kikötöttek. Alig jöttek fél km-t a csónakháztól, s erejüknek máris a végére jutottak. -Phí - lihegett Svéder - ez kemény volt! -Le kell, hogy vetkőzzek! Letolta a mackónadrágot, lehúzta magáról az átizzadt felsőt. Komikus látványt nyújtott fecskében, nagy, szőrös, kidagadó hasával, hófehér testével. Begázolt térdig a folyóba, lehajolt magára lötykölte a vizet, a hátára, a vállára. A háta is szőrös volt, a válla is szőrös volt. Izabella követte példáját, ő is nekivetkezett. Idomai kidagadtak a fekete, kétrészes fürdőruhából, olyan volt, mint egy fehérbálna bikiniben! Erzsike sírni kezdett, hogy éhes, adjanak neki enni. -Itt az idő - hogy megreggelizzünk - jelentette ki a családfő - elvégre elmúlt kilenc. Igaza van a gyereknek. Ettek, ittak, meghúzták a korsót, melyben friss, hideg volt a víz. Na, a korsóról szólni kell néhány szót, mert a ma embere már nem ismeri. 1988-ban sem használtak már sokan ilyet, jobbára csak a régi vadevezősök. Agyagból készült, amit kemencében kiégettek. Volt füle, szája, csöcse. Igen, csöcse: a fülén egy női mellbimbóra emlékeztető kitüremkedés, lyukkal a közepén, ezen keresztül lehetett vizet szivornyázni. Mivel a fala porózus volt, a benne tárolt víz párologott, ezért üdítően hűs maradt a legnagyobb melegben is. Tanakodtak, mit tegyenek. A hely, ahol voltak nagyszerűnek látszott, kicsit feljebb a sétány és a kavicsos part között a ferde rézsün bokrok, fák nőttek, melyek árnyékába be lehetett húzódni a nap heve elől. Ártéri erdőnek nevezik az ilyesmit, már ahol erdőt képez, ezen a részen azonban csak egy keskeny, üde, zöld sáv volt, kellemes látvány az ember szemének. Lenn a folyón tengernyi látnivaló vonzotta a tekintetet, felfelé igyekvő csónakok sokasága, sebes futású, repedt hangon cikkázó motorcsónakok, egy-egy hófehér testű vízibusz, s messze benn a közepén méltóságteljes lassúsággal haladó, a távolság miatt koromfeketének tűnő uszály. Egyszerre csak feltűnt Pest felől a szárnyashajó. Sodorvonala kirajzolta futásának elegáns, hosszú ívét amerre elrobogott. Fönn a parton, a sétányon túl üdülők és csónakházak egymás mellett hosszú sorban, modernek sok emeletesek és régiek, alacsonyak favázasok. Égre törő magas jegenyefák a kerítések mentén és terebélyes lombú, fehér törzsű platánok a kertekben. A csónakházakhoz tartozó sólyákon, ezek 2.5-3.0 m széles beton lejárók, és a sétánytól a folyó széléig vezetnek, fiúk és lányok karcsú testű evezős csónakokat toltak le kétkerekű, fémvázas kocsikon a stégekre. Nem messze Svéderéktől egy család a kutyusát fürdette, a bohém, barna kis állat boldogan rohangált bele a vízbe a bedobott bot után, ügyes mozdulattal elkapta, s már kapálózott kifelé, mókásan oldalazva a sodrásban. Színes tarka nyári forgatag, amerre néz az ember: amott meztelen barna gyerekek egy iszapos részen várat építenek, kicsit távolabb fiúk, lányok úszkálnak, pancsolnak, locsolják egymásra a vizet. A szülők szívesen maradtak volna itt, ezen a részen. Végül tényleg egy kellemes hely volt! Tilda, és Bálint azonban mindenképpen menni akartak, a gépszíj elkapta őket, csak tovább, egyre tovább felfele, megnézni mi van még arra? A nagy felfedezők, egy Vasco de Gama, egy Francis Drake, egy SireWalter Raleigh, egy Wiliam Baffin ismerték ezt az érést. Svéder nagy morogva engedett. Megivott egy üveg hideg sört a hűtőtáskából, s ettől erőre kapott. -Nem bánom, menjünk akkor! Beszálltak, elindultak. Erzsike boldog volt, ő akart a legjobban menni, hóna alá csapta a kis sárga, műanyag kacsáját, s befeküdt a kenu orrába. Elhaladtak a Biztosító, a Pénzverde, és a Tungsram stégje mellett. Hőség volt, a Nap égette a fejüket, a meztelen bőrüket. Pünkösdfürdő hajóállomásához érve észrevették: éppen készül beállni a vízibusz. Túl nagyot kellett volna kerülni az erős sodrásban. -Menjünk át a szigetoldalra - indítványozta a családfő - nézzétek, a többi csónak is ezt teszi! Az elhaladó hajó sodorvonala mögött ferdén átvágva, megkezdték az átkelést. Na, ez volt ám csak a kaland! Most újra átélték az élményt, amit már lenn a Chinoin előtti földnyelvnél megtapasztaltak: teljes erőből eveztek, mégis a parthoz képest hátrafelé mentek! Úszott hátra minden, a hajóállomás a hajóval, a stégek, az üdülők, a jegenyefák. -Olyan ez, mintha egy lefelé haladó liftben felfelé másznál a létrán! -kiáltotta Tilda. -Felérsz a létra tetejére, közben pedig, a lift leér veled a földszintre. -Tényleg? -gúnyolódott a nagyeszű öccse. - Ha nem mondtad volna, hülyén halok meg! -Odafigyelj inkább - figyelmeztette az apja. -Itt úszik mellettünk egy korhadt fatörzs, bele ne vágd a lapátodat! Átértek a Szentendrei sziget partja mellé, annak vonalát követték. Öblök és benyúló földnyelvek váltakoztak, vízbe dőlt fatörzseket kellett kerülgetniük. A part olyan volt, mint egy ősvadon, áthatolhatatlan dzsungel borította. Egy vastag, leszakadt, félig víz alá merült ágon még zöldek voltak a levelek, s a fonnyadt, zöld lombsátor alól, amikor odaértek, vadkacsa család bújt elő. Sebesen tempóztak, elől az anyuka, mögötte a kiskacsák. -Jaj, de szépek! - lelkesedett Erzsike - nézzétek a tollukat! Kék, sárga, piros, zöld! Fogjunk ki egyet, s vigyük haza! Igazi szép, kora-nyári nap volt az a nap, semmiféle veszély nem leselkedett rájuk, minden kellemes és jó volt! Ha valaki azt merészelte volna mondani, még ma baj éri őket, egyszerűen a szeme közé nevetnek! A történet és a szereplők a fantázia szüleményei Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Mi a baj velem? címmel a várólistára T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Tavaszi vihar című alkotáshoz magam alkotást töltött fel Tavaszi vihar címmel Susanne bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Profit című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A varázsseprű című alkotáshoz ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A Föld napja című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Bálint István alkotást töltött fel A téren vártalak címmel a várólistára Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Álmomban című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Fodrozó magány című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 3. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 2. című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Madarak- fák napja nálunk című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) békét kötöttek bennem az ellentétek című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 4. című alkotáshoz Susanne bejegyzést írt a(z) Bennünket sem került el című alkotáshoz T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 4. címmel hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió) ![]() ![]() ![]() |