HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1815

Írás összesen: 44928

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kőműves Ida
2017-08-13 15:56:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2016-08-30

Mi kommunista ifjak...IV/2.

Egy hétre rá megvették a kenut. Az öreg, tíz éves UL-s Zsigulival mentek érte, a Baross-téri felüljáró alatt kaptak parkolóhelyet, a Sportbolttal szemben. Az üzlet 6-ig volt nyitva, ők azonban már negyed 6-kor ott voltak. Kiderült, a piros színűből csak egy darab van, nagyon örültek neki, mert éppen pirosat akartak. Négy szép, sárgára lakkozott lapát járt hozzá és egy plusz kivehető, betehető pótülőke a fix padok mellé. Olyan jó, új festékszaga volt, hogy a gyerekek majd' elájultak az izgalomtól.
-Érzed ezt? - nyújtogatta a nyakát Tilda az állványon álló kenu felé.
-Naná! -lelkesedett az öccse, lábujjhegyen szimatolva. -Valami isteni. Tök új!
Az eladó, magas, barna-köpenyes fiatalember segített kicipelni, és felrakni a tetőcsomagtartóra. Gumipókokkal rögzítették, aztán beültek a kocsiba és vitték haza boldogan. Lakásukhoz tartozott egy alagsori tároló-hely, a kenu pont befért oda. Svéder tudta, mert előzőleg lemérte. Az orrát elől ő fogta, hátul pedig, az erős felizgultságban leledző Izabella és a két nagyobb gyerek. Ahogy cipekedtek, Jánosi bácsival találkoztak a negyedikről. A ház sok száz lakója persze vadidegen volt egymás számára, pont úgy, mint a méhek a méh-kaptárban, vagy a hangyák a hangyabolyban, ámde Svéder és Jánosi teljesen véletlenül, egy régi, kellemetlen, "hová kell tenni a szemetes-kukát" vitából kifolyólag, amely miatt szerencsétlen módon összekülönböztek, ismerték egymást.
-Hát ez meg micsoda? -nézett nagyot az öregúr, és csodálkozásában feje búbjára tolta a pápaszemét. -Csak nem egy csónak?
-De, bizony - nyögött Svéder izzadva, cipekedéstől vörös fejjel. - Vigyázzatok lépcső! -figyelmeztette a családját.
-Csak nem a Dunán akar maga csónakázgatni?
-Csak de!
Svéder kelletlenül válaszolgatott, nem alkalmas társalogni cipekedés közben, ezt a szomszéd is tudhatná.
-A gyerekekkel?
-Ja.
-De az nagyon veszélyes, ember! És ha beleesnek és megfullad valamelyik?
-Nem fognak beleesni!
-Miért ne? Felfordulhat ez a vacak! Hány ilyen esetet látunk a TV-ben!
Svéder erre nem reflektált, Izabella azonban igen.
-Ne üsse bele az orrát! Mindannyian tudunk úszni és van mentőmellényünk.
Füllentett, nem volt mentőmellényük! 3 mentőmellény a három gyereknek plusz 3 ezer forintjukba került volna. Mire hozzájutunk, hogy evezni menjünk - gondolta - akkorra lesz. Még úgy sincs jó idő, majd a májusi fizetésből veszünk legalább hármat. Addig hadd pihenjen a kenu is egy kicsikét, hadd szokja meg, hogy mostantól őkelme bizony a Svéder családhoz tartozik.

Úgy alakult azonban, hogy a sok kiadás miatt - májusban még a megemelt fűtés-számlát kellett fizetni, és a villanyszámla is elég magas volt - nem tellett mentőmellényre. Svéder nem csinált ebből problémát.
-Majd kérünk kinn az üdülőben a gondnoktól - bíztatta a többieket, miközben kifelé autókáztak a jegenyefák által szegélyezett Szentendrei úton a Római part felé. Ekkor már hó közepe volt és korán jött nyári meleg köszöntött az országra.
Bede Gábor, a gondnok csak egyetlen egy gyermek-mentőmellényt tudott adni, egy kisméretűt, Erzsike számára.
-Nincs több- szabadkozott széttárt karral. -Elvitték. Miért nem telefonáltak, hogy tegyek félre maguknak?
A családfő döntött.
-Nem baj, Tilda és Bálint jól úsznak, és mi is jól úszunk, Izabella is és én is. Erzsikét meg majdcsak kihúzzuk, ha véletlenül beleesik. Mi bajunk lehet? Induljunk!

Lecipelték a kenut a sólyán a csónakházhoz tartozó stégre. A far-részbe bepakolták a hűtőtáskát, a ruhás-zsákot, és a vízzel teli agyagkorsót, s középre, az ülések alá a lapátokat. Egy ott napozó sporttárs segítségével Svéder ügyesen vízre tette. Leguggolt, megfogta a szélét, és tartotta, míg a család be nem szállt. A két felnőtt a hátsó ülésre telepedett egymás mellé, Tilda és Bálint előre. Erzsike a csónak orrában foglalt helyet piros mellénykéjében.
-Most vigyázz- vezényelt Svéder Rezső, s ellökte a kenut. -Egy-kettő, egy kettő, ne kalimpálj, egyszerre gyerekek. -A sodrás elkapta őket, a kenu orra kezdett kifordulni.
-Csak a jobboldal húz! -kiáltotta. -Mert kifordít a víz! Erősebben, egy-kettő, húzzad!
Teljes erejével evezett ő is, és Bálint is a hajó jobb oldalán, sikerült is visszafordulniuk a part felé, ámde most meg túlfordulva majdnem nekimentek a következő csónakház stégjének. Rezső apuka kezdett rájönni, nem olyan egyszerű tudomány a vízi-jártassági tudomány, mint ahogy azt az ember a partról elképzeli.
-Menjünk beljebb a Duna közepe fele! - rikkantotta Bálint - ott nincs ennyi akadály! Éppen csak sikerült elkerülni, hogy egy másik csónaknak ütközzenek.
-Nem mehetünk beljebb féleszű - kiáltott rá az apja - mennél beljebb megyünk, annál nagyobb a sodrás, muszáj a part mellett maradnunk!
És tényleg látták, hogy mások is, a felfelé igyekvők, mind a part közelében iparkodnak, -csak azok hajókáztak bent a Duna közepén, akik velük szemben lefelé, az Összekötő híd irányába ereszkedtek a sodrással. Nagy volt a nyüzsgés a vízen, kajakok, kenuk, evezős-csónakok vették körül őket, mindenki gyorsabb és ügyesebb volt náluk, mindenki lehagyta őket.

Lassan azért kezdtek belejönni. Rájöttek néhány dologra, arra például, hogy az evezőnek csak a tollát szabad a vízbe dugni, mert, ha a nyele is belemerül, akkor fárasztóbb a húzás, s kevésbé hatékony, vagy arra, hogy a stégeket, kiszögeléseket igyekezzenek időben megkezdett, széles, nagy íven kikerülni, a hirtelen, gyors irányváltoztatás ugyanis lefékezi a csónakot, ami ekkor szinte megáll a rohanó áradatban.
Elevickéltek nagy keservesen a Duna Kioszk előtt. A parton egymás mellett voltak a stégek. Mire a Chinoin előtt lévő, a folyóba mélyen benyúló földnyelvhez értek, már egészen jól ment az evezés. Már nem kalimpáltak össze-vissza, majdnem egy-ütemben húztak, s a családfő utasítására szépen kerülgették az akadályokat. Ott azonban meglepő dolog történt. A part mellől közelítették meg a kiszögellést, de óvatlanul túl közel jutottak hozzá, túl későn kezdték el a kitérő manővert. Már talán csak húsz-huszonöt méter volt hátra, amikor végül élesen jobbra kanyarodtak. Meredek szögben próbáltak ráközelíteni a spiccre, nem figyeltek fel arra, hogy a többi csónak kívül, nagy íven kerül. Rezső még le is sajnálta az oktondiakat, akik ott küszködtek a sodrásban. -Micsoda ökrök - morogta megvetően. -Ennyit se tudnak! -Amikor azonban elérték a földnyelv külső szélét, ahol a lapos kövek mellett zúgva, habot vetve ömlik át a folyó, az ár váratlanul oldalba kapta csónakjukat, s őrült erővel sodorta befelé. Vitte a sodrás a kenut, oly könnyedén, mint a szél a falevelet.
-Jobb, csak a jobb! - kiabált Svéder Rezső, s teljes erővel lapátolt. Mindhiába, a víz ragadta őket egyre beljebb, - egyre távolabbra kerültek a parttól.
-Húzd, húzzad!
Lihegtek, izzadtak, alig bírták erővel. Kinézve a partra, úgy tűnt, hajójuk szinte egyhelyben áll, bár teljes erővel eveznek, - míg körülöttük robajlott, tajtékzott, fortyogott a Duna!
-Jobb, csak a jobb húz! Mindent bele! Húzzad Bálint!
Jó időbe telt, míg emberfeletti erőfeszítés árán túljutottak azon a részen. Ott aztán, csendesebb szakaszon pilinckázva, átizzadt testel, lihegve, kifulladva kikötöttek. Alig jöttek fél km-t a csónakháztól, s erejüknek máris a végére jutottak.

-Phí - lihegett Svéder - ez kemény volt! -Le kell, hogy vetkőzzek!
Letolta a mackónadrágot, lehúzta magáról az átizzadt felsőt. Komikus látványt nyújtott fecskében, nagy, szőrös, kidagadó hasával, hófehér testével. Begázolt térdig a folyóba, lehajolt magára lötykölte a vizet, a hátára, a vállára. A háta is szőrös volt, a válla is szőrös volt. Izabella követte példáját, ő is nekivetkezett. Idomai kidagadtak a fekete, kétrészes fürdőruhából, olyan volt, mint egy fehérbálna bikiniben!
Erzsike sírni kezdett, hogy éhes, adjanak neki enni.
-Itt az idő - hogy megreggelizzünk - jelentette ki a családfő - elvégre elmúlt kilenc. Igaza van a gyereknek.
Ettek, ittak, meghúzták a korsót, melyben friss, hideg volt a víz.
Na, a korsóról szólni kell néhány szót, mert a ma embere már nem ismeri. 1988-ban sem használtak már sokan ilyet, jobbára csak a régi vadevezősök. Agyagból készült, amit kemencében kiégettek. Volt füle, szája, csöcse. Igen, csöcse: a fülén egy női mellbimbóra emlékeztető kitüremkedés, lyukkal a közepén, ezen keresztül lehetett vizet szivornyázni. Mivel a fala porózus volt, a benne tárolt víz párologott, ezért üdítően hűs maradt a legnagyobb melegben is.

Tanakodtak, mit tegyenek. A hely, ahol voltak nagyszerűnek látszott, kicsit feljebb a sétány és a kavicsos part között a ferde rézsün bokrok, fák nőttek, melyek árnyékába be lehetett húzódni a nap heve elől. Ártéri erdőnek nevezik az ilyesmit, már ahol erdőt képez, ezen a részen azonban csak egy keskeny, üde, zöld sáv volt, kellemes látvány az ember szemének. Lenn a folyón tengernyi látnivaló vonzotta a tekintetet, felfelé igyekvő csónakok sokasága, sebes futású, repedt hangon cikkázó motorcsónakok, egy-egy hófehér testű vízibusz, s messze benn a közepén méltóságteljes lassúsággal haladó, a távolság miatt koromfeketének tűnő uszály. Egyszerre csak feltűnt Pest felől a szárnyashajó. Sodorvonala kirajzolta futásának elegáns, hosszú ívét amerre elrobogott. Fönn a parton, a sétányon túl üdülők és csónakházak egymás mellett hosszú sorban, modernek sok emeletesek és régiek, alacsonyak favázasok. Égre törő magas jegenyefák a kerítések mentén és terebélyes lombú, fehér törzsű platánok a kertekben.
A csónakházakhoz tartozó sólyákon, ezek 2.5-3.0 m széles beton lejárók, és a sétánytól a folyó széléig vezetnek, fiúk és lányok karcsú testű evezős csónakokat toltak le kétkerekű, fémvázas kocsikon a stégekre. Nem messze Svéderéktől egy család a kutyusát fürdette, a bohém, barna kis állat boldogan rohangált bele a vízbe a bedobott bot után, ügyes mozdulattal elkapta, s már kapálózott kifelé, mókásan oldalazva a sodrásban. Színes tarka nyári forgatag, amerre néz az ember: amott meztelen barna gyerekek egy iszapos részen várat építenek, kicsit távolabb fiúk, lányok úszkálnak, pancsolnak, locsolják egymásra a vizet.

A szülők szívesen maradtak volna itt, ezen a részen. Végül tényleg egy kellemes hely volt! Tilda, és Bálint azonban mindenképpen menni akartak, a gépszíj elkapta őket, csak tovább, egyre tovább felfele, megnézni mi van még arra? A nagy felfedezők, egy Vasco de Gama, egy Francis Drake, egy SireWalter Raleigh, egy Wiliam Baffin ismerték ezt az érést.
Svéder nagy morogva engedett. Megivott egy üveg hideg sört a hűtőtáskából, s ettől erőre kapott.
-Nem bánom, menjünk akkor!
Beszálltak, elindultak. Erzsike boldog volt, ő akart a legjobban menni, hóna alá csapta a kis sárga, műanyag kacsáját, s befeküdt a kenu orrába.
Elhaladtak a Biztosító, a Pénzverde, és a Tungsram stégje mellett. Hőség volt, a Nap égette a fejüket, a meztelen bőrüket. Pünkösdfürdő hajóállomásához érve észrevették: éppen készül beállni a vízibusz. Túl nagyot kellett volna kerülni az erős sodrásban.
-Menjünk át a szigetoldalra - indítványozta a családfő - nézzétek, a többi csónak is ezt teszi!
Az elhaladó hajó sodorvonala mögött ferdén átvágva, megkezdték az átkelést. Na, ez volt ám csak a kaland! Most újra átélték az élményt, amit már lenn a Chinoin előtti földnyelvnél megtapasztaltak: teljes erőből eveztek, mégis a parthoz képest hátrafelé mentek! Úszott hátra minden, a hajóállomás a hajóval, a stégek, az üdülők, a jegenyefák.
-Olyan ez, mintha egy lefelé haladó liftben felfelé másznál a létrán! -kiáltotta Tilda. -Felérsz a létra tetejére, közben pedig, a lift leér veled a földszintre.
-Tényleg? -gúnyolódott a nagyeszű öccse. - Ha nem mondtad volna, hülyén halok meg!
-Odafigyelj inkább - figyelmeztette az apja. -Itt úszik mellettünk egy korhadt fatörzs, bele ne vágd a lapátodat!

Átértek a Szentendrei sziget partja mellé, annak vonalát követték. Öblök és benyúló földnyelvek váltakoztak, vízbe dőlt fatörzseket kellett kerülgetniük. A part olyan volt, mint egy ősvadon, áthatolhatatlan dzsungel borította. Egy vastag, leszakadt, félig víz alá merült ágon még zöldek voltak a levelek, s a fonnyadt, zöld lombsátor alól, amikor odaértek, vadkacsa család bújt elő. Sebesen tempóztak, elől az anyuka, mögötte a kiskacsák.
-Jaj, de szépek! - lelkesedett Erzsike - nézzétek a tollukat! Kék, sárga, piros, zöld! Fogjunk ki egyet, s vigyük haza!
Igazi szép, kora-nyári nap volt az a nap, semmiféle veszély nem leselkedett rájuk, minden kellemes és jó volt! Ha valaki azt merészelte volna mondani, még ma baj éri őket, egyszerűen a szeme közé nevetnek!

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-11-12 08:06:01

válasz inyezsevokidli (2016-11-11 18:35:22) üzenetére
Szia Ildikó! Az evezés nem egy veszélytelen szórakozás! Tudom, mert én is csináltam! A Svéder család abszolút-kezdő ebben a műfajban, és a következő részből kiderül, megúszták-e? Köszönöm, h olvasod! Szeretettel. én
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1262
Időpont: 2016-11-11 18:35:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Végig izgultam, hogy a végén még valami bajuk esik.

Nem esett, de igencsak a szerencsének köszönhető, mert nem igazán voltak ott erőtartalékok.

Egyébként egy idő után biztosan belejönnek majd, legalábbis a nehezén túl vannak, s a kedvük sem ment el úgy látszik.

Ilyet csak az tud írni, aki maga is csinálta.

Szeretettel, érdeklődéssel és élvezettel olvastalak.

Ildikó

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-10-01 09:29:34

válasz Finta Kata (2016-09-30 22:20:45) üzenetére
Kedves Kata! Valóban nagyon élvezetes és szép sport az evezés, akár folyón, akár tavon, de veszélyeket is rejt! Örülök, h újra jelentkeztél és írtál, mindig szeretettel látlak, várlak. Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11512
Időpont: 2016-09-30 22:20:45

Kedves Laci!
Mondhatom, élvezetes volt ez a vízi-kirándulás. Nem lehet könnyű csak úgy, elindulni a Dunán. valamikor én is élveztem a vízi-életet, a Maroson. A Maros holt-ágán csónakáztunk leginkább, de jó időben tovább is merészkedtünk. Kezdetben még úszni se tudtam, úgy, hogy ott kellett megtanulni azt is. Az csendesebb folyó, itt az írásodban bizony volt többször is "meleg" helyzet. A tavakban biztonságosabb az evezés, mint a folyókban. Kellemes nyarad lehetett, feledhetetlen élményekkel. Jó volt olvasni.
Szeretettel: Kata
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-09-09 07:56:49

válasz Nagy Noémi (2016-09-08 20:11:58) üzenetére
Szia Noémi! agyon szépen köszönöm, jól esik! Szeretettel üdvözöllek: én
Alkotó
Nagy Noémi
Regisztrált:
2008-06-11
Összes értékelés:
1172
Időpont: 2016-09-08 20:11:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön, történetedhez szeretettel gratulálok.

Noémi
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-09-08 07:58:14

válasz hundido (2016-09-08 06:35:01) üzenetére
Szia Hundido! A csónakázás kellemes szórakozás, ám, ha ezt az ember a Dunán teszi, nem teljesen veszélytelen:) Köszönöm, h olvasod, és a hsz-eket! Üdvözlettel: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
933
Időpont: 2016-09-08 06:35:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Örömmel olvastam ezt a részt is. Bár én ritkán csónakázom, de mindig remek. Régi filmek képei ugrottak be: "Egy duna-parti csónakházban..." üdv hundido
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-09-05 16:18:11

válasz Klára (2016-09-05 13:08:35) üzenetére
Köszönöm Klári, igazán jó esik! Üdvözlettel. én
Alkotó
Klára
Regisztrált:
2012-08-19
Összes értékelés:
2114
Időpont: 2016-09-05 13:08:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

A fonalat már sajnos elveszítettem, de így is élvezet volt olvasni írásodat.

Üdv: Klári
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-09-05 08:13:43

válasz Ylen Morisot (2016-09-04 11:08:52) üzenetére
Szia Ylen! Sokat eveztem a Dunán, az epizód megírása közben felidéződtek a dolgok. Sejtésed jó, a következő rész is a vízi életről fog szólni! Köszönöm, h olvasod! Üdvözlettel: én
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1619
Időpont: 2016-09-04 11:08:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!
Nagyon értesz a vízi-dolgokhoz, ez átjön! Erősen figyeltem, hátha tanulok valamit "homoki" létemre - ha jól sejtem a következő részből még inkább. :)
Üdv:
Ylen
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7435
Időpont: 2016-09-02 08:31:07

válasz eferesz (2016-09-01 19:19:18) üzenetére
Kedves Szabolcs! Jó is az a víziélet! És a Duna egy csodálatos folyó, a Római part, a Szentendrei sziget, a Dunakanyar ideális helyszín egy kis "csónakázásra" Köszönöm, h benéztél! Szeretettel üdvözöllek: én
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2277
Időpont: 2016-09-01 19:19:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Kedvem támadt csónakázni.
:)
Szeretettel: Szabolcs

Legutóbb történt

oroszlán bejegyzést írt a(z) Tűnődöm című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Visszatérés címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Az új kenyér című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Szappanszív címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Az új kenyér címmel a várólistára

KMária bejegyzést írt a(z) ünnep ( húsvéti gondolatok) című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Veszprémi hangulatok című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) ( egy érdemtelen ) reggel című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Bőrömön nyárutók... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Csendvilág című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 1. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Ládagyári történet 2. rész című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Nekem a vers... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)