HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45580

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: IstefanFeltöltés dátuma: 2016-09-04

Bajban vagyok, valami elszakadt bennem

Csak azt nem tudom micsoda, de valami nincs rendjén, ez olyan biztos, hogy mérget vehetnék rá, no persze nem vehettem, mivel vény nélkül még egy kis párizsi zölddel sem szolgálnak ki.
Így hát csak egy kissé nagyobb mennyiségű alkohollal próbáltam elmém élesíteni, remélvén, rájövök, hogy mi szakított el bensőm legmélyén valami fonálféleséget, de sajnos ennek csak egy jó adag másnaposság lett a vége.
Ezt persze előre tudtam, mert már megjártam néhányszor, de hiába, mivel a Kos jegyében születtem mindig fejjel megyek a falnak, és hiába nekem fáj mikor beverem koponyám, mindig újra próbálkozom a faltöréssel.
De ne vágjak a dolgok elébe, hadd meséljem sorrendben a történteket.
Egy szép augusztusi napon, kimentem családommal szülőfalumba meglátogatni a szülői házat, ami immár két éve üresen áll, mely időszakban mindkét szülém az angyalok országába disszidált.
Bementünk egy kissé körülnézni, szellőztetni, meg magam se tudom mit csinálni.
Nem mondhatni kellemes látvány volt az elvadult telek, az elburjánosodott kert és virágoskert, mert bizony az apám halála és a halála napján történt baleset óta, melyben szegény kis feleségem bokája darabokra tört, nemigen volt idő meg lehetőség, valamit ott mozdítani.
Kinyitottuk az ajtókat, ablakokat, kimentem az erkélyre, hogy az odanyúlt szőlőhajtásokat megritkítsam.
Ám ebből semmi se lett, mert amikor pillantásom az elvadult telken végigszaladt, valami a gyomrom táján szorongatni kezdett, de annyira, hogy szemeim majd kiguvadtak a fájdalomtól, és majdnem sírva fakadtam.
Valami hasonlót éreztem, amikor anyám halálakor első ízben nem nyílt ki az utcakapu érkezésemkor, akkor nem volt ennyire fájdalmas, de mégis úgy istenigazából kisírtam magam.
Akkor természetesen megvolt az okom erre, sőt még az asszonykám is besegített, de úgy éreztem most, ott az erkélyen állva, nem bőghetem el magam csak minden ok nélkül.
Mert egy kis testi fájdalomtól, még sosem hullattam könnyeket, sőt még nagyobbtól sem, így hát csak nyeltem, nyeltem, és összeszorított fogakkal gyűrtem vissza a gyomromat marcangoló valamit.
Így aztán senki nem vett észre semmit akkor.
Ám napok múlva már igen, mert egy kissé megváltoztam. Vagy talán nagyon?
Mindig szerettem a kihívásokat, örültem mindeniknek, most meg kibúvót keresek előlük, vitatkozó természetem volt mindig, ha valamit fehérnek láttam, abból sose lett fekete, körmöm-szakadtáig védtem meglátásaim, most meg nem látok meg semmit.
Sosem féltem a jövőtől mert az volt jelszavam: "sosem volt úgy, hogy ne legyen valahogy", és ím elroppant valamim óta, paplan alá bújnék előle, csak hát az a gond, hogy egyelőre túl meleg van a paplant használni.
Minden apróságnak tudtam örülni, ma meg szinte semmi fel nem vidít, pedig sokszor lenne rá okom.
Ezen meg más kisebb nagyobb változások miatt érzem, hogy valami nincs rendjén, csak azt nem tudom mi. Talán én is elkaptam volna a népbetegséggé váló depressziót? Csak azt tudnám mitől, vagy kitől?
Hiszen az már rég tudatosult bennem, hogy élve ki nem jutok ebből a földi életből, ez legalább annyira biztos mint a halál. (Hogy a nyű állt volna abba a bioalmába, mely Éva ősanyánkat a bűnre csábította!) Ez tehát nem lehet egy ok.
Akkora vagyonom nincs, hogy állandóan attól rettegjek, elveszítem, de éhen se halok, beteg nem vagyok, szóval semmi különleges változást nem találok, ezért nem értem mi történhetett ott legbelül.
Most már bánom, hogy el nem ordítottam magam ott az erkélyen, hangot adva a kínzó érzésnek. Egy vérbeli szamuráj szerintem azt tette volna, megszabadulva belső fájdalmától, elkerülve ezeket az utólagos kínokat.
Mert kínlódok egyelőre, keresve azt a hiányzó elszakadt valamit, ami egyelőre nem tudom, hogy micsoda, de remélem megtalálom Isten segedelmével.
Hiszen hozzá szoktam fordulni alkalomadtán mindig, amikor úgy érzem, az emberi segítség már nem elég.
Felnyitom a Bibliát találomra, és elolvasom azt, amin legelőször szemem megakad.
Most is ezt tettem, és ezt olvastam:
"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!"
Nahát, a nyakamat teszem rá, hogy erre van szükségem!
Most már csak az a kérdés, mikor és miként sikerül kérelmemet az Úr elé vinni, mert nyíltan szókimondó, furcsa természetem miatt, sokszor azt is megbántom, akit szeretek, ezért egészen különleges kapcsolatban vagyok Ővele.
Remélem, hogy valahogyan ezt is megoldom, mert ha nem, akkor már tényleg nagy bajban vagyok.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2016-09-14 05:04:20

válasz inyezsevokidli (2016-09-13 10:20:08) üzenetére
Kedves Ildikó!
Még nem tudnám megmondani, hogy mi történt, de előbb utóbb mindenre fény derül. Talán a gyerekkorral összekötő szál lehetett, vagy valamilyen figyelmeztetés, remélem idővel rájövök majd.
Unokám még nincs, mondjuk lehetne, a legnagyobb fiam már nős ember, de úgy veszem észre nem sietik el a dolgokat, ám a kislányom még csak tizenhárom éves, volt hát kivel eddig babázni. Lehet nemsokára már jól jönne egy kisbaba, mert úgy veszem észre, hogy ma a tizenévesek nagyon hirtelen felnőtté válnak.
Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1317
Időpont: 2016-09-13 10:20:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Istefán!

Noha tudom, mi történt akkor ott veled, vagy talán tényleg az elfojtás a baj. A legegyszerűbb, a legolcsóbb, a leggyorsabb segítség, valóban a hit lehet, az Istennel(a Tiéddel) való kommunikáció.
De biztosan nem tanácsot vársz az olvasótól.

Ismerős, vagy inkább, ugyanarról a dologról van szó, amivel nemsokkal Apukám halála után találkoztam.
Én, betölthetetlen fájdalmas űrnek éreztem, Néha megjelent váratlanul. Majd ahogy jött, el is múlt.
Nem sokkal Anyukám halála után, mindennapos vendégem lett.

Az ágyon fekve, magzati pózban adtam át magam neki.
Megszólítottam, köszöntöttem.

Azóta nem érzem, mióta egy addig ismeretlen emberi lény iránti szeretet be nem töltötte, akit megszerettem, s akivel harmóniában vagyok.
Mond van neked unokád?

Szeretettel:
Ildikó
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2016-09-06 04:41:54

válasz Kőműves Ida (2016-09-05 15:36:43) üzenetére
Az a gond kedves Ida, hogy egy kissé elfásultam, napokig be se indítottam a laptopot, se tv, se rádió. Bizonyára ez volt a legfeltűnőbb. Valahogy otthon se voltam, nemhogy máshova látogassak. Gondolom jó előjel, ha írni kezdtem újból, nehezen ment, de valamit csak mond. Talán már erősödik a lelkem, vagy tisztul a szívem? Ki tudná megmondani? Hiszen tudod van egy ének: "Az Úr csodásan működik..."
No de itt félbehagyom, nem akarlak téged is megdöbbenteni, mert ha tovább írogatok, a végén kiderül, hogy nem is vagyok olyan hitetlen, csak annyi, nekem egész egyéni elképzelésem van e témában.
Köszönöm a bátorítást! Szertettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2016-09-06 04:37:01

válasz efmatild (2016-09-05 14:09:51) üzenetére
Hát kedves Matild, nem te vagy az egyedüli, aki egyfajta valamire számít, és mást kap tőlem helyette. Köszönöm a tanácsokat, én inkább hozzáállás, és nem idő kérdésére tippelek ez esetben, mert eléggé jól ismerem magam. De remélem visszaváltozok, mert iparkodom.
Szeretettel: István
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1612
Időpont: 2016-09-06 04:35:30

válasz T. Pandur Judit (2016-09-05 10:35:36) üzenetére
Igazad van kedves Judit, vannak láthatatlan szálak, de miért pont akkor szakadt el, amikor én a szőlőindát akartam leszakítani? Hiszen volt addig is ideje, meg utána is lett volna, amikor egyedül vagyok, és nyugodtan pityereghetek.
Köszi! Szeretettel: István
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5174
Időpont: 2016-09-05 15:36:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves István!

Meg tudlak érteni. Egyébként is, rövid idő alatt, túl sok volt, talán inkább sokk, de az idő enyhíti a fájdalmat, el nem múlik soha, de mérséklődik... Gyere gyakrabban közénk... szüleid hiányát nem pótolhatjuk, de új utakat kell keresned, hogy átsegítsen ezen a fájdalmas időszakon. Természetesen az is a gyógyulás útja, ha írsz róla, ha kiírod magadból... A legjobbakat!

Szeretettel
Ida
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
380
Időpont: 2016-09-05 14:09:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!
Jegyzetedet olvasva ledöbbentem, mert megszoktam már, hogy Te humoros történeteket írsz. Valóban, most bajban vagy, de ne aggódj, az idő begyógyítja a sebet. Próbálj meg olyan elfoglaltságot találni, ami új számodra, hátha az is segít. Együtt érzek Veled!
Szeretettel: Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2016-09-05 10:35:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves István!

Azt mondtam a lányomnak még régebben, amikor kicsi volt, hogy van a szívünk között egy láthatatlan szál, ami mindig összeköt minket, akkor is ha távol vagyunk egymástól.
Ez a szál szakadt el benned, és ez nagyon nagyon fáj, üvölts csak nyugodtan!
Erre csak egy gyógymód van, az idő minden sebet begyógyít.

Judit

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: A szemérmetlen címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Mindhiába című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Az utolsó nap című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Otthon a család című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

Zsenál bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Küszöb címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)