HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49239

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-09-13

Duna-parti fák

A Duna-parti fák az áradások és a szelek sanyargatásai ellenére élnek és növekednek. Görbült törzsük a küzdelmek élő emlékművei, gyökereikkel kitartóan kapaszkodnak a parti iszapos talajba, így járják hajladozva életigenlő táncukat.
Homokon nőtt emberként naphosszat ültem előttük, és csodáltam őket. Tőlük kaptam Sződligeten, a nyári művésztelepen, azt a varázslatot, amiért érdemes volt naphosszat ecsettel a kézben pergetni az órák homokszemeit. Mikor a kihegyezett ecsetvéggel húztam a vöröslő diópác vonalakat, az ő érdes kérgüket utánoztam. Mikor az akvarell gyöngéden halvány zöldjeit pötyögtettem a papírra, azt az ő lombjuk susogta. Dédelgető árnyékukból figyeltem a víz csillámait, a hajók vonulását, a partot ostromló hullámverést.
Naplemente táján elhallgatott a levélzizegés is. Büszke derekukról lecsorgott a fény, lazacrószaszín foltokat festett, mellettük kékesre, zöldesre érett a barna, sötétje sebhelyes árnyékká vált. Megszelídültek a zöldek, halvány türkizes sejtelmek bújócskáztak a sárgásan fénylő lombok közt.
A facsoportról, mely a kedvencemmé vált, nem tudtam eldönteni, hogy egyetlen, az elemek által öt felé szabdalt óriás, vagy egy tőből nőtt, összekapaszkodott ifjoncok egymást bátorító szövetsége. Napokat töltöttem azzal, hogy faggattam a titkát, számtalan papír felületén tükröztetve látványát. Míg végül úgy véltem, sikerült.
Körülöttem pihenő, kiránduló, strandoló embertömeg, de mit sem vettem észre a nyüzsgésükből. Csak egyetlen kisfiú kíváncsiskodása jutott el a tudatomig.
Lehetett talán tizenkét éves. Barna hajú, kissé duci, már nem kisgyerekesen viselkedő alsós, de a kamaszkor nyurgasága és zavarodottsága sem ütközött még ki rajta. Ott sertepertélt körülöttem, mindig egyedül, mintha senkihez nem tartozna. Eltűnt, felbukkant, napokon keresztül, mindig más időpontban, és messziről leste, mit dolgozok. Ha máshová telepedtem, megtalált. Soha sem zavart meg, de szemmel láthatóan nagyon érdekelte a ténykedésem. Ha ránéztem, lesütötte a szemét, és odébbállt, hogy rövid idő múlva másik fa mögé bújva pillantsam meg.
A hazautazás előtti nap a záró kiállítás rendezésével telt. A megnyitó után fogtam a táblát, rajzlapot, rajzeszközeimet, otthagytam a vendégeket. Kimentem a partra, hogy elbúcsúzzam az ártér őreitől.
Még egyszer, utoljára letelepedtem a facsoport elé. Elszoruló torokkal, de minden vonallal, mellyel a papírt érintettem, ágaikat simogatva köszöntem el tőlük. A fösvény mohóságával gyűjtöttem magamba az erejüket, szépségüket, memóriámba táplálva örök időkre a látványukat.
A kisfiú ismét feltűnt, a hátam mögé került, távolságot tartott és figyelte a rajz alakulását. Mikor befejeztem, és felnéztem, már egyedül maradtam a parton. Alkonyodott, elfogytak a fények, az árnyékok figyelmeztetően zörögtek. Szedelőzködtem én is.
Az úton baktattam nehéz szívvel, mikor két kerékpáros került el. A fiú volt és egy nő, talán az édesanyja. A gyerek megismert, fékezett, megállt. Valamit mondott az asszonynak, aki tovább hajtott.
- Szeretném, ha nekem adná a rajzot!
Meglepődve torpantam meg. Ártatlanul csillogó szemekkel nézett. Olyan őszinte vággyal mondta ezt az egyszerű mondatot, abban a pillanatban ez olyan természetesen hangzott, mintha ennek így kellene lennie, és senkinek sincs joga megkérdőjeleznie a kérése jogosságát.
Mintha nekem egyetlen dolgom lett volna csak azon a késő délutánon: elkészíteni a rajzot, ami után a fiú sóvárgott. Ki tudja, mit indított el benne a sok óra, míg az alkotásaim alakulását figyelte!
Levettem a tábláról, és számomra ismeretlen örömmel nyújtottam át neki. Csak annyit kért, írjam rá a nevemet. Tekercsbe sodortam, egy befőttes gumival összefogtam. Megköszönte, mint a hímes tojást, gyöngéden a kosárba helyezte. Felpattant a kerékpárra, és eltűnt a fák közt.
Boldog voltam. Nem értettem, miért, de ha nekem adják a legrangosabb festészeti díjat, az se okozott volna ekkora megelégedettséget.
Visszaérkezve azzal fogadtak, hogy egy házaspár meg szerette volna vásárolni a facsoportról készült akvarellemet. De mivel nem találtak sehol, végül megunták a várakozást, és elmentek.
Nem bántam. Így maradt meg nekem a Duna-parti fák legjobb képe, és életem egyik szívmelengető élménye.
Sokszor jut az eszembe a kisfiú. Lehet, hogy ma ő fürkészi ott a fákat, és keresi a varázslatot? Talán már meg is találta, és egy kiállító terem faláról fog majd reám köszönni.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-21 20:30:56

válasz Susanne (2016-10-21 20:13:49) üzenetére
Drága Zsu!
De jó, hogy itt vagy! Adni a világon a legjobb!
Te most sokat adtál, megörvendeztettél a soraiddal. Köszönöm!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5711
Időpont: 2016-10-21 20:13:49

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen !

Pompás írás.
Addig vagyunk boldogok, amíg adhatunk valamit embertársainknak
Te ezt megtetted, azzal is, hogy remek írással örvendeztettél meg.
Köszönöm az élményt :)
Szeretettel: Zsu
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-21 20:09:25

válasz Levlill (2016-10-21 09:07:25) üzenetére
Drága Ly!
Én vagyok a szerencsés, hogy ott voltál, és még emlékszel erre. Kívánom, egyszer legyen neked is ilyen élményed!
Sz.p.
Ylen
Olvasó
Regisztrált:
2015-09-18
Összes értékelés:
1
Időpont: 2016-10-21 09:07:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
mai napig él bennem, ahogy várok rád, és mikor megjöttél ezt olyan sugározva mesélted el nekem. Szerintem én vagyok a legszerencsésebb, hogy élőben láthatta, megtapasztalhatta a felhőtlen boldogságod!
sz.p.Ly
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-10-02 20:21:14

válasz Finta Kata (2016-09-30 21:26:56) üzenetére
Kedves Kata!
Szívből köszönöm a soraidat, öröm nekem, hogy olvastad a történetet. Nekem a fák adják vissza azt az erőt, amit az emberek közt szétszórok. Természet nélkül nem is tudnék létezni. Néha próbálom lefesteni, de még sosem sikerült úgy, ahogyan szerettem volna.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2016-09-30 21:26:56

Kedves Ylen!
Történetedből mindjárt az szűrtem le, hogy szereted a természetet, s azt nem csupán leírni, hanem még lefesteni is olyan szépen tudod. Ráadásul még azt is megtetted, hogy a kisfiúnak - kérésére - odaajándékoztad. Nem mindeni tenné meg ezt. El tudom képzelni, milyen szép a folyópart a fáival, én is élvezem a sokszínű természetet, nyugalmat sugároz az embernek.
Örömmel és szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-21 18:39:46

válasz Bálint István (2016-09-19 20:52:44) üzenetére
Én köszönöm az elismerő szavaidat!
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2015-11-30
Összes értékelés:
82
Időpont: 2016-09-19 20:52:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
NAGYON SZÉPEN IRTÁL !kÖSZÖNÖM . BI
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1597
Időpont: 2016-09-19 20:29:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Ylen Morisot (2016-09-19 19:41:18) üzenetére
Kedves Ylen!

Igen, egyet értek!
Több is történt ott, mint a boldoggá tétel.
Elindult a Te közreműködéssel valaki egy úton, az útján, talán a festői pályáján.
Vannak az életünkben meghatározó pillanatok, találkozások.
Egy ilyenről írtál.

Szeretettel:
Ildikó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-19 19:41:18

válasz inyezsevokidli (2016-09-15 19:54:51) üzenetére
Kedves Ildikó!
Köszönöm a szavaidat, "hízik a májam" tőle. :)
Lehet, hogy boldoggá tettem a fiút, de inkább azt gondoltam, elindítottam egy úton. vagy legalábbis reméltem akkor, hogy segítettem neki elindulni a választott útján. A felnőtt kori életünk mindig a gyerekkorban dől el.
Szeretettel:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1597
Időpont: 2016-09-15 19:54:51

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Csodás történet, kedves Ylen!
Ennél nagyobb sikert, én sem tudok elképzelni!
Egy vers, egy írás, nyomtatható, sokszorozható, de egy kép, egy festmény, az egészen más.
Egyedi, megismételhetetlen, kézzelfogható alkotás.
S Te, boldoggá tettél vele, egy gyermeket.
Nagyon szépen írsz, festesz szavakkal.
Szeretettel gratulálok remek írásodhoz!
Ildikó
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-15 19:31:01

válasz Kőműves Ida (2016-09-15 09:53:48) üzenetére
Drága Ida!
Köszönöm, mindig olyan szépeket tudsz írni! Akkor olyan, hogy önzetlenség, eszembe se jutott. Csak azt éreztem, hogy annak a kisfiúnak az nagyon fontos volt. Bizony úgy van, ahogy írod: "adni jó, mert sokkal többet kapunk általa". :)
Valóban egy hullámhosszon vagyunk. :)
Te is érzed, tudod, hogy a fák éreznek és kommunikálnak, nem csak egymással, de velünk is. Hatalmas élmény megérezni!
Ölellek nagy szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6108
Időpont: 2016-09-15 09:53:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ylen!

Elbűvöltél írásoddal. Te tudod, mit jelentenek nekem a FÁK (így, csupa nagybetűvel), úgy érzem, egy hullámhosszon vagyunk. :) Sok mindenről mesél ez az írásod, magáról az írójáról, a természet szeretetéről, a sokoldalúságról, az önzetlenségről... s elsősorban arról, hogy bizony adni jó, mert sokkal többet kapunk általa. A könnyekig meghatott és nagyon-nagyon nagy élmény volt olvasni. Magam is sokat kaptam általa. Köszönöm Neked.

Szeretettel!
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-14 20:52:14

válasz Bödön (2016-09-14 18:37:11) üzenetére
Szia Laci!
Majdnem jól látod, csak vászonra még nem festettem. Terepen jobban szeretem a pasztellt, akvarellt, diópácot, tintákat, tollakat, és hozzá az akvarellpapírt.
A furcsa az volt, hogy ebből a korosztályból még kevesen érdeklődnek ennyire a képalkotás iránt, főleg ilyen kitartóan. Nagy elhivatottság lehetett a srácban.
Legközelebb, ha a Duna-parton festek, és épp arra hajókázol, kérd el nyugodtan a képet, megkapod! :)
Üdv:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-14 20:45:06

válasz efmatild (2016-09-14 14:02:05) üzenetére
Kedves Matild!
Megörvendeztettél a megerősítéseddel! Nagyszerű, ha a személyes élményeid hasonlóak, mint a leírtak!
Csak amatőr vagyok a festésben, a www.pieris.hu galériájában meg tudod nézni az alkotásaimat.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-14 20:37:45

válasz Istefan (2016-09-14 05:15:14) üzenetére
Kedves István!
Egyetértünk! Valóban én kaptam az értékesebbet! Annyira jó volt odaadni!
Köszönöm neked:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-09-14 20:35:19

válasz T. Pandur Judit (2016-09-13 23:31:11) üzenetére
Kedves Judit!
Igen meghatott a véleményed! Köszönöm!
Kankalin juttatta eszembe a régi történetet, ahogy megírta a találkozását a zenésszel. Ezzel a kisfiúval való találkozás beleégett a lelkembe. Sokszor gondoltam azóta rá, nem lehetett ez se véletlen. De talán csak én gondolom, hogy sorshatározó esemény volt.
Alkotni pedig csak úgy lehet, ahogy írod: kíváncsisággal, szenvedéllyel, elhivatottsággal.
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8527
Időpont: 2016-09-14 18:37:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Ylen! Látom a képet, ahogy "lefestetted"! Ülsz a Duna parton, előtted a vászon, fested azokat a gyönyörű fákat. Mint (volt) evezős, sokszor gyönyörködtem én is bennük, - de csak egy-egy fényképfelvételt tudtam kisikeríteni. Irigyellek, h te kétféleképpen is megörökítetted! A kisfiú helyében én is elkértem volna....Üdvözlettel: én
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
488
Időpont: 2016-09-14 14:02:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

Elragadtatva olvastam novelládat, mert mintha az én érzéseimet írtad volna le a Duna-parti fákról, a folyó áramlásáról, az ég színéről. Nem messze lakunk a Dunától, és gyakran elutazunk oda Gratulálok, hogy ezekről nemcsak írsz, hanem le is tudod őket festeni!:)
Az önzetlenséged pedig ritka emberi kincs!:)

Sok szeretettel: Matild
Alkotó
Istefan
Regisztrált:
2011-01-30
Összes értékelés:
1653
Időpont: 2016-09-14 05:15:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kapni csak úgy lehet, ha adunk is. Szerintem a rajz helyett, te egy sokkal értékesebbet kaptál kedves Ylen. Én úgy látom megérte a csere. Szeretettel: István
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5180
Időpont: 2016-09-13 23:31:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ylen!

A történetből sugárzik az alkotás öröme, a művész kíváncsisága, szenvedélye, elhivatottsága, önzetlensége.
Még így elolvasva is egy flow-élmény.

Judit

Legutóbb történt

Krómer Ágnes alkotást töltött fel Lét-kérdések címmel a várólistára

Tóni bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Z… című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese IV. rész című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Megfogantam én a Cseppecske című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Enyhülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) A piás Mikulás és az ő stábja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ne félj című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)