HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49227

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / szatíra
Szerző: MüszéliaFeltöltés dátuma: 2016-09-16

Vincit veritas

A következő mese arról szól, mit csináljunk, ha nem vagyunk elégedettek az örökséggel, például nem kaptunk annyit, amennyit reméltünk, és a tetejébe még utáljuk is a kedvezményezettet, akinek több jutott. Mondjuk sokat segít, ha az illető kellően babonás, és buta, mint a föld.

A 19. század végén járunk, a katedrálisáról és a láncos könyveiről méltán híres Herefordban. A katedrális az egyik szereplő munkahelye, a könyvtár senkit sem érdekelt, talán olvasni sem tudtak, de szerencsére nem is kellett; az ügyet lerendezték verbálisan (majdnem azt írtam, orálisan, de hát).

Az elégedetlen örökösnő, Emily Santer egy Dr. Bretton nevű lelkész felesége volt (az anglikánoktól elvárják, hogy feleségül vegyék a gazdasszonyukat, és szaporodjanak, mint a házinyúl). A jámbornak és erényesnek (nem csinosnak) mondott hölgy meghalt gyermekágyban, és akkor jött rá, hogy őt bizony jól becsapták a hagyatéki tárgyaláson, mert a bátyjának ítélték azt a szántóföldet, amit a papa annó neki ígért. Halottak általában nehezen tudják érvényesíteni a jogaikat; gondolom, van is valami törvény, ami a jogaik gyakorlásából határozottan kizárja őket (bár a békemeneten részt vehetnek). Emily nem perelhette be a bátyót, mert a halottak jellemzően hátrányos helyzetben vannak, ha egyáltalán beindul a bürokrácia gépezete - bár inkább el sem indul, mert a másvilágról egyelőre nem lehet átutalni a kenőpénzeket. Itt az ideje, hogy megreformáljuk a bankrendszert, többek között.

Emily először azt remélte, hogy az exférj majd elvégzi a piszkos munkát, talál egy harcedzett ügyvédet, bepereli a sógort, összevész az egész családdal, meg ami ilyenkor szokásos. A suzép terv azon bukott el, hogy Emily mint kísértet képtelen volt felébreszteni az alvó hitvest, mindössze a takaróját sikerült lerángatnia. Miért nem várta meg, amíg magától felébred? Nem tudni,

Ekkor eszébe jutott a korábbi cselédlányuk, Alice, aki férjhez menés ürügyén lépett ki a szolgálatból. Hamarabb is eszébe juthatott volna, mert Alice-nek jutott a bizalmi feladat, hogy szoptathatta Emily gyerekét, a sajátja mellett. Idáig Emily csak a meg nem szerzett örökségre gondolt, a cserben hagyott kölökre nem, ami ismételten bizonyítja, a halál nagyon apró változás az ember életében, például nem lesz tőle sem jobb, sem okosabb.

Alice ébren volt, és frászt kapott, amikor Emily besétált a csukott ajtón keresztül. Hát még, amikor felszólította, hogy kövesse őt! Mondhatta volna, Madam, nem vagyok én se Facebook, se Tinder, keressen magának más smartmatch-et, de nem, Alice arra hivatkozott, hogy nincs kire hagyni a gyerekeket. A gyerekeknek az a dolguk, hogy aludjanak, rendelkezett Emily szigorúan, maga meg jön utánam, mint az árnyék. A dajkává avanzsált cselédlány ment is, egészen a vitatott szántóföldig, bár ennek a kirándulásnak abszolút semmi értelme nem volt, Emily akárhol elmondhatta volna, hogy a bátyó így meg úgy, és neki nagyon kell az a föld, mert pontosan ott akar kísérteni.

Ez azonban túl egyszerű lett volna, de egyikük sem állt kétszer sorba ott, ahol a sütnivalót osztogatták.

Alice-nek tetszett is a megbízatás, meg nem is, mindenesetre megjegyezte, a bátyó nem fogja elhinni, hogy Madam visszajött a túlvilágról egy vacak parlagfüves és/vagy medvetalpas rét miatt, mire Emily elárult egy szörnyű nagy titkot, amiről csak ő meg a bátyó tudtak. Ha ezt meghallja, még azt is el fogja hinni, hogy a mindenkori miniszterelnök tisztességes. Ilyen titok nem létezik, ostoba ember annál inkább, ezért Alice kinevezte a szomszédasszonyt babysitternek, ami ugya azt jelenti, baby a sitten, de ne legyünk kekec. Először Dr. Brettonhoz ment, aki elismerte, hogy többször is hallotta, valaki járkál a szobában, miközben ő mélyen aludt; ez a téma önmagában is elég lenne egy doktori disszertációhoz, de nem most, és nem nekem. Ezután Alice a bátyót szembesítette a Madamtól kapott információval Mondhatnám, hogy a bátyó udvariasan válaszolgatott, de nem így történt, egyszerűen kiröhögte Alice-t. Alice elővette a zsebéből az eddig ott dekkoló piros hetest, vagyis elmondta a titkot, amit John Ingram sem mert leírni - a csávó, aki 1897-ben a nagyközönség figyelmébe ajánlotta ezt a történetet. (Nagy-Britannia kísértetjárta házai és családi hagyományai)

Ez volt az igazság pillanata, mint a piros hetes a bridzspartiban. A bátyó ott helyben megért, hamut szórt a fejére, szánta-bánta a bűneit, a kétéves korában elkövetett csokilopásig visszamenően, lemondott a vitás szántóföldről, ugyan nem Emily, de Dr. Bretton javára, aki eddig is bábjátékosként mozgatta a nem túl intelligens szereplőket.

Dikk és ennyike, hogy legalább egyszer én is megcsillantsam a műveltségemet.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) A vers ABC-je Dzs című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)