HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1869

Írás összesen: 48534

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / fantasy
Szerző: BeyaFeltöltés dátuma: 2007-01-25

Földöntúli Boldogság





Kisgyerekek szaladgáltak a játszótéren, szikrázóan sütött a nap. Hát igen egy ilyen napon a legtöbb kislány inkább a barátaival játszott volna, de a kis Fanni más volt. Ő kicsi korától kezdve csak a tornának élt. Fanni 6éves volt amikor a szülei be iratták őt a város egyik legnevesebb tornászegyesületébe. Nagyon tehetséges kislány volt és mindig mondták neki hogy biztos hogy lesz jövője ebben a sportban. Fanninak sosem voltak igaz barátai, a sport miatt nem jutott ideje semmire a szülei se adtak neki elég szeretetet. Sose tudta milyen a mezőn vagy a játszótéren szaladgálni a korabeli gyerekekkel, számára ez volt az élet a sport a sport a sport! Más nem is létezett. Egy nap mikor Fanni 17éves lett épp edzésre ment mikor történt valami amitől kezdve megváltozott az élete. A nap aznap is lágyan simogatta napsugaraival Fanni arcát, a fák virágokba voltak borulva és a lány a megszokott utcákon ment végig mint azt mindig is tette, de az egyik utcából egy váratlan pillanatban feltűnt egy piros autó. Úgy száguldott végig az utcán, hogy 6kamion se tudta volna visszahúzni, félelmetes fékcsikorgatása hallatán az emberek megrémülve ugrottak feljebb a járdán. Fanni fülében épp egy fülhallgató volt, így ő nem is hallotta a jármű közeledtét. Lelépett a járdára és éppen átsétált volna az úton mikor az autó egyenesen neki hajtott a mit sem sejtő lánynak. Az emberek idegesen rohangálni és üvölteni kezdtek az utcán, egy nő rögtön felhívta a mentőket és a lányt bevitték a kórházba. A gázolás után rögtön elájult. Mikor felébredt egy fehér kórteremben találta magát, és körülötte fehér ruhás emberek szaladgáltak, de egész más volt ez mint egy kórház. Életében először nyugalomban érezte magát , sosem érzet még ehhez foghatót, mintha semmi gondja nem lenne. Aztán egy vele egykorú fiú lépett az ágyához. A fiúnak barna haja volt, és olyan kék szemei mint a tenger amikor átsüt rajta a napsugár.
-Hol vagyok, és mi történt velem? -kérdezte Fanni
-Ne aggódj, jó helyen vagy, itt mindenki vigyázz rád, nem lesz semmi baj. Még egy ideig itt kell maradnod de aztán hazamehetsz - mondta a fiú.
- Sétálhatok az udvaron? -kérdezte a lány
-Persze, kiviszlek -mondta a kékszemű fiú. Majd hozott egy tolókocsit és kitolta a lányt a kertbe. Az udvaron minden teljesen zöldbe volt borulva, amerre csak a szem ellátott virágok voltak: piros rózsák, fehér rózsák, tulipánok rengeteg féle színben, talán még olyan virágok is amiknek a nevét se lehet tudni mert olyan ritkák. Tele volt fákkal az udvar, mindegyiken gyümölcsök nőttek. A titokzatos fiú leszakított egy barackot Fanninak.
-Tessék kóstold meg, ilyet még úgyse ettél sose. - mondta fiú
-Köszönöm, de hisz ez csak egy barack, sokszor ettem már ilyen gyümölcsöt.- monda Fanni, majd beleharapott a barackba.
-Hmm , hát ez isteni finom ilyet tényleg sose ettem még- mondta, miközben gyorsan majszolta tovább a fenséges gyümölcsöt. Közben olyan nyugalmat és boldogságot érzett mint amit még soha életében. Ahogy a nap melegítette arcát és a madarak csiripeltek a növények szinkavalkádja meg bolondította az emberek szemét, és az a kékszemű fiú csak mosolyogva nézett rá és így szólt: - Mos tmár be kell mennünk, hamarosan haza kell menned.
Akkor ott a lány azonnal beleszeretett a fiúba. Ahogy ott állt a lányra mosolyogva és tengerkék szemében tükrözödtek a nap sugarai, olyan érzéssel töltötte el Fanni szívét amihez hasonlót még sose érzett. Minden porcikája mintha lángolt volna, a szíve majd kiugrott a helyéből, és hirtelen megszólalni is alig tudott, csak elkezdett dadogni: - Hát, izé jó menjünk be, de szóval ő ő nem tudod megmondani ki vagy? Te itt dolgozol a kórházban? -kérdezte a fiútól.
- Igen nekem az a dolgom hogy vigyázzak rád, de most már menned kell.
Majd betolta a lányt a fehér kórterembe ahol feküdt. Fanni gyorsan el is aludt. Nagyon fáradt volt és ki volt merülve a balesettől. Pár óra múlva fölébredt. Mikor magához tért már nem látta többet a fiút. Hiába kérdezősködött, hogy valaki látta e vagy ki volt az senki se tudott a fiúról semmit. Később jöttek érte a szülei és hazavitték. Fanni a balesetet egy agyrázkódással és egy lábtöréssel meg is úszta szerencsére. Pár hétig otthon kellett feküdnie aztán levették róla a gipszet. Ezek után folytathatta a már megszokott életét. Újra elkezdett járni tornára és az élete visszaesett a régi kerékvágásba. Telt múlt az idő, Fanni 23 éves lett a fiúról aki akkor ott a kórteremben rabul ejtette a szívét soha többet nem hallott. Sokszor próbálta keresni de hiába, nem járt sikerrel. Napjai a szokványos módon teltek, főiskolára járt és egyik edzés és verseny követte a másikat. Majd egy nap az edzője azt mondta neki úgy érzi eljött az idő hogy Fanni kipróbálja magát a legnagyobb versenyen a világbajnokságon. Mivel már nem sok idő volt addig ezért nagyon kemény felkészülésbe kezdett. Mindennap hulla fáradtan tért haza és egyből beesett az ágyba. Aztán eljött a nagy nap amire Fanni is nagyon várt már. Mivel életében nagyon mással nem került kapcsolatba csak a tornával számára ez jelentette az egyetlen boldogságot. A világbajnokságot Berlinben tartották meg. Fannit el kisérték szülei, edzője és csapattársai. Már minden gyakorlaton túl volt kitűnően teljesített mindent csak a felemás korlát volt hátra. Fanni felkészült utolsó gyakorlatára majd elkezdte a korláton bemutatni. De egy váratlan percben elsötétült a világ és Fannihoz orvosok rohantak oda. Leesett a korlátról. Rögtön eszméletét vesztette. Később egy fehér kórteremben tért magához, az ágyánál a szülei ültek könnyes szemmel.
- Mi történt velem Anyu? - kérdezte Fanni.
- Leestél a korlátról, és sajnos a lábad megbénult és nem tudod többé mozgatni. - mondta az édesanyja.
- Micsoda? Az nem lehet! Ez nem történhet meg velem. Istenem ne...- Ordította a lány magából teljesen kikelve.
- Többet nem folytathatod a tornát, nagyon sajnáljuk. -mondta az édesapja.
Ettől kezdve Fanni napokig nem evett csak ült és nézett maga elé és semmi értelmét nem látta az életnek. Eltelt 1év. Éppen karácsony este volt Fanni már megtanult bottal járni szép lassan már tudott a bot segítségével bugdácsolni. Hatalmas pelyhekben hullott a hó és Fanni épp haza felé sántikált amikor váratlanul egy fehér ruhás fiú jelent meg előtte. Ahogy közelebb lépett hozzá rájött hogy valahol ő már találkozott evvel a fiúval. A szíve hevesen verni kezdett, minden porcikája mintha lángolt volna. Ő volt az, a tengerkékszemű fiú akivel 17éves korában találkozott. Azonnal megismerte őt! Ma is úgy ragyogott a szeme mint akkor, össze se lehetett téveszteni. Senkinek nem volt ilyen szeme.
-Hát te hogy kerülsz ide? Évekig kerestelek, sose találtalak meg, semmit se tudtak rólad, olyan volt mintha nem is léteznél.- mondta a lány aggodalommal teli hangon.
-Mondtam már az a dolgom hogy vigyázzak rád, és tudom hogy mennyi szörnyűség történt veled, hogy csak bottal tudsz járni és , hogy nem folytathatod az életed értelmét a tornát.- válaszolta a fiú.
-De ki vagy te és miért jöttél vissza hozzám? -kérdezte Fanni.
-Én az őrangyalod vagyok, melléd osztottak be , hogy mindig vigyázzak rád.- válaszolta
-De én Szeretlek és nem akarom hogy elmenj, te voltál az egyetlen boldogság az életemben a tornán kívül. - válaszolta a lány.
-Nem megyek el, én mindig itt leszek veled, és mindig itt is voltam még akkor is amikor nem láttál, de nem maradhatok ebben a világban, mi nem lehettünk egymásé, én angyal vagyok te ember, neked itt a helyed a földön. - mondta a fiú és el is tűnt. Mintha köddé vált volna. Az utca teljesen kihalt volt. Fanni bármerre nézett, nem látta sehol a fiút.
-Ez nem lehet, nem hagyhatom hogy újra elveszítsem a boldogságot, akkor már semmim se lesz. -mondta kétségbeesetten Fanni. Egy pár percet még gondolkozott, végig futott az életén milyen is volt az élete, kinek is hiányozna ő ha már nem lenne többé és rájött hogyha se a torna se ez a fiú nem tölti ki az életét akkor már nincs értelme semminek. Elindult hát lassan a folyó felé. A házuktól nem messze volt egy folyó. Elég Vad folyású volt és tele volt örvényekkel. Szép lassan elbotorkált a folyóig majd gondolkodás nélkül belevetette magát a habokba. A víz azonnal elnyelte őt. Kapálózni se próbált, nem érdekelte semmi, csak süllyedt egyre mélyebbre és mélyebbre. Majd hirtelen megfogta valaki a kezét, ismét ő volt az a kékszemű fiú. Kiemelte őt a folyóból és fölszállt vele. Hirtelen a folyó majd a város egyre kisebb lett. Az utcák már alig látszottak. A Fények már halványulni kezdtek. Majd hirtelen egy csapat galamb szállt el mellettük.
-Hiszen mi repülünk! -mondta Fanni örömteli hangon.
-Igen én mondtam hogy mindig vigyázok rád és mindig itt leszek veled. -válaszolta
Pár perc elteltével már a felhők fölött jártak. Majd hirtelen újra az a csodálatos nyugalmat árasztó kert került Fanni szeme elé amelyet 17éves korában látott. A virágok ma is úgy pompáztak mint akkor, csak a madarak csicsergését lehetett hallani és a napsugarak lágy simogatását lehetett érezni. Szinte Boldogság volt a levegőben. Fanni és a fiú kéz a kézben lépett be a kertbe. A lány végre megtalálta azt a helyet ahol boldog lehet. A Mennyországot..








Még nem szavaztak erre az alkotásra

Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2010-10-31 20:32:15

Az ötlet jó de így ahogy megírtad elég lapos a történet. Kicsit több lélekábrázolás feldobná.:)
Alkotó
sankaszka
Regisztrált:
2007-06-16
Összes értékelés:
443
Időpont: 2008-09-05 04:23:34

Nagyon tetszett,az alkotasod,erzodik szivbol irtad.Szivbol kivanok az elkovetkezo napokra is eletedben minden szepet es sok kedves emleket.Tisztelettel es szeretettel,SANKASZKA,a csodas ERDELYbol.
Alkotó
Beya
Regisztrált:
2007-01-25
Összes értékelés:
331
Időpont: 2007-07-21 22:29:16

Jajj köszönöm:)) Örülök hogy tetszik és hogy olvastad!
Alkotó
Antonia Alessandra Atlantas
Regisztrált:
2007-01-22
Összes értékelés:
198
Időpont: 2007-07-21 21:37:36

Szia!
Egyszerűen remek ez a mű, naon tetszik!
Alkotó
Regisztrált:
2007-01-09
Összes értékelés:
297
Időpont: 2007-01-27 11:02:31

Hm... Aranyos, szép, szomorú. Kicsit kusza, de az ötlet nem rossz. Jobban figyelj a helyesírásra és sokat ismétled a neveket és egy-két szót.

:-)
Pusz, Kini.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 08. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 07. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Kicsit másképp 10. címmel a várólistára

túlparti alkotást töltött fel Plagizáció címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Könyöklő Gróf című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Altató minden évszakban című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Három lány 18. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Érdekes álom? című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Kicsit másképp 09. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)