Le kell gyűrnöm a vágyat,
hogy tovább rád várjak!.
Mostantól mentem az irhám,
nem vetek kettőnknek ágyat.

Mert így akarom!

Nem jó nekem szeretni Téged,
Inkább várom a kegyetlen véget,
Ha a vágy mostantól nem éget,
csak a fájdalom mi bennem béget!

Nem jó nekem szeretni!

Ezért, saját szakállamra,
hiába vársz, nem megyek haza,
már csak isten segíthetne hozzád,
bár tudom, testem vonzana.

De nem hagyom!

Hívó szavadat újra hiába várom,
ígéretemet hát, visszavonom.
(S)' írásba, munkába feledkezem,
utánad már nem epekedem!

Nem! Nem! Nem teszem!

Tudom csacsiság volt, mit elkövettem,
hogy felajánlottam, önfeledten
bármelyik nap lemegyek, röpülök,
ha délelőtt szólsz, délután jövök.

Már bánom! Mint a kutya!

Egy nőnek nem szabad magát,
ily nyíltan felajánlania!
Inkább meg kell halnia,
vagy kérnie, önmaga árát.

De nincs pofám!

Már látom, nem volna fair,
tiszta lelkedet kárhozatra vinni,
véle akarni pokolra szállni,
hogy enyémmel együtt égjen el.

Ó borzalom!