HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 21

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48416

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / egyéb
Szerző: Ylen MorisotFeltöltés dátuma: 2016-10-29

Mindenszentek

November elsején, Mindenszentek napján az ősi hitvilág szerint megnyílnak az ég kapui, és özönlik rajta át a múlt. Ezen a napon tolakodnak vissza az eltávozottak árnyai.
A múlttal az a baj, hogy el nem múlik. Nem hagyjuk. Hurcoljuk magunkban, dédelgetjük, nem engedjük elenyészni. Jelenné válik, és rátelepszik az életünkre. Most néhány napra talán mindenki ezt éli meg.
November másodika halottaink emléknapja.
Jönnek sorban: családtagok, közeli rokonok, barátok, ismerősök, ismeretlenek. Letelepszenek az emlékkoszorú egy-egy virágára, levelére, ágára, fellobbantják a gyertyák lángját. Mind itt vannak.
Dédanyám, anyai nagyapám anyja, a rettenetesen kövér asszony, akit egyik tanyából a másikba cipeltek a gyerekei. Néha láttuk, mikor bepillantottunk a sötét, dohos szoba dunyhával takart ágyára, ahol feküdt mozdulatlanul naphosszat, mert már felülni sem tudott. A titokzatos asszony, akiről mi nem sokat tudtunk.
Dédnagyapám, anyai nagymamám apja, a kilencvenöt évet megélt szikár harangozó, akitől megtanultuk: a cukrot nem szétrágni kell, hanem lassan szopogatni, élvezni minél tovább az édességét. Rövid ideig ő vigyázott ránk, míg a többi felnőtt a munkáját végezte, s nekem akkor úgy tűnt, egy közülünk, a hét dédunoka közül. Bármit játszottunk, ő ott volt, és mellette eszünkbe se jutott rosszalkodni. Nyugodt bölcsessége, és körülötte az állandó napsütés maradt meg emlékeimben.
Apai nagyapám, aki a lábfejére állított, úgy hintáztatott bennünket, és váratlan mozdulattal hátradobott a dunyhás ágyba. Ezen mi apróságok, visongva nevettünk, és nem tudtunk betelni a játékkal. Egyik éjjel nem jutott többé elegendő levegő a tüdejébe.
Anyai nagyapám, a messzi földön ismert Nagybajszú Vőfély Misa Bácsi, a homoki lakodalmak megbecsült ceremónia mestere. Akit rajongva szerettem, aki a mai napig meghatározza a férfiideálomat. Ő mutatta meg a csillagokat az égen, ő tanított kosarat kötni. Aki megjárta a háború poklát, és német fogság után hazatérve próbálta tovább folytatni a gazdálkodást a tanyán. Ám a téesz magának követelte az ő jussát is, és a rendszerrel nem volt módja szembeszállni. Büszke, egyenes hátú ember, aki önmagát emésztette el, csak a májrák tudta legyőzni.
Apai nagyanyám, aki szült tizenhárom gyereket, és tizenkettőt fel is nevelt. Akit átugrani könnyebb lett volna, mint kikerülni, mert amilyen pici volt, épp olyan kövér is, és akinek a hangját piacos napokon hallhatta az egész falu, mert szókimondó véleményét egy pillanatig se titkolta el. Kilencvenkét évesen köszönt el, miután három hónapig szívószálon csak bort iszogatott, és kinevette a világot. Temetésén a falunyi embertömeg mind rokon volt.
Anyósom, a világ legjobb anyósa, a szép, alabástrom arcú, nagy termetű és uralkodói természetű anyakirálynő, akit soha nem vakított el a fia iránti szeretete, aki a második anyám lett. Ő segített rajtam, mikor az édesnek eszébe sem jutott.
A férjem, akinek baja volt a szeretettel, és ezt nagyon a szívére vette. Tizennégy év és három infarktus után nem tudtam elköszönni tőle. Talán ezért jött vissza hozzám többször a halála után. Tőle tudom, hogy a test bomlása után még nincs vége a létezésnek. Míg élt, ő sem hitt ebben. Mondta, hogy "ahol most vagyok, ott nekem nagyon jó", és áradt belőle a hatalmas szeretet. Később az életemet mentette meg. Míg egy álmomban végleg elbúcsúzott tőlem, és én elengedtem, örökre. A negyvennegyedik születésnapján a sírja mellett álltam a jeges januári szélben.
Az ezerkilencszázkilencvenkilences napfogyatkozás előtti órákban temettük az anyai nagymamámat. Piciny és vékony termetében hatalmas erő és munkabírás lakozott, és kivétel nélkül mindenkinek csak a jóságát, a szeretetét adta, osztogatta pazarlóan. Azóta se találkoztam nála önzetlenebb emberrel.
Jönnek tovább: a férjem öccse, nővére és végül az apósom. A magas, vékony ember, a nagy horgász, a boncmester, aki után Szegeden több szobányi emberi preparátum maradt. Háta mögött hagyta a világot, miután eltemette az egész családját. Már nem volt miért tovább élnie.
Az öcsémnek az élet megemészthetetlennek bizonyult. Menekült volna innen, de a nagyvilág visszaküldte a Pannon-tenger félsivatagos vidékére. Fiatalon már küzdött a daganattal, és veszített.
A sorban a tizenharmadik az édesanyám. Halála pillanatában, december tizenharmadikán, pénteken, Luca-napján, jeges hideg lett a szobámban. Tudtam, hogy ő jött elköszönni. Pesten és Hollandiában az unokáinak a kabátgombjai abban a pillanatban repültek a földre, minden ok nélkül, látványosan, széles ívben. Mindenki jelet kapott tőle, és mindenki tudta, mit jelent az üzenet. A dédelgetett sérelmeit ő sem tudta elengedni, daganattá nőttek benne, és átvitték egy másik világba.
Jönnek még a kiskapukon az elhunyt szerelmeim. Itt hagytak. Maguk helyett csak a barátságuk emléke maradt. Egyik se lett a társam.
Jönnek a régi kollégák, és az idősek otthonának lakói, akik belopták magukat a szívembe. Hetente álltam a temetőben egy koporsó mellett, és néha már előre megéreztem a távozásukat.
Életem bő fél évszázada alatt többet temettem, többet búcsúztam, mint jólesett volna. Barátkoztam a halál tényével, megtanultam elfogadni, elengedni a múltat, de megérteni a maga valóságában az ember elmúlását nem sikerült.
Hurcolom, cipelem őket ma is magamban. Mindenki szentté válik abban a nagy pillanatban az ősi hit szerint, és a szenteket tisztelni kell. Ők már tudják, amit én még nem. Várnak majd rám, de addig még sok itt a dolgom.
Legfőképp gyertyát gyújtani az emlékükre.

Emlékkoszorú szeretteimnek.

Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-11-06 15:42:18

válasz Kőműves Ida (2016-11-05 21:08:42) üzenetére
Drága Ida!
Mikor már öregedő fejjel végignéztem az ősök során, rájöttem, milyen nagyszerű karakterek voltak! A hibájukkal együtt is igaz, őszinte emberek, és nekem nagyon sokat adtak.
Meg kellett írnom őket, mert ők alakították a világnézetemet.
Nehezen kötődöm, de akkor nagyon mélyen, és nagyon meg kellett tanulnom az elengedés leckéjét.
Köszönöm,
ölellek:
Ylen
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5763
Időpont: 2016-11-05 21:08:42

Drága Ylen!

Gyönyörű emlékeket fontál koszorúba, kicsit irigyeltelek is, hiszen ahány családtag, annyi emlék, kötődés, kapocs fűz az eltávozottakhoz. Nekem a szüleim jelentettek mindent. Az apai nagyszüleim eltávoztak a születésem előtt. Az anyai nagyszüleimhez sem nagyon kötődtem, a nagyapámat akkor temették, amikor a kisfiam született. Jól mondod "... többet búcsúztam, mint jólesett volna." Nagyon tetszett a koszorúd.

Szeretettel
Ida
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-11-04 11:09:51

válasz Finta Kata (2016-11-01 22:34:44) üzenetére
Kedves Kata!
Nagyon örülök, hogy megerősítettél abban, hogy marad kapcsolat a nagy pillanat után is.
Köszönöm, hogy olvastad, megtisztelő, hogy megírtad a véleményed! :)
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-11-04 11:06:27

válasz eferesz (2016-11-01 19:51:37) üzenetére
Kedves Szabolcs!
Köszönöm neked!
Valójában a terhet az élők jelentik, nem az eltávozottak. Ők csak a lenyomatukat hagyták bennem, mint dalok a bakelitlemezen, és amikor megszólalnak, csak a szép és jó hangzik. :)
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12493
Időpont: 2016-11-01 22:34:44

Kedves Ylen!
Nagyon érdekesen, részletesen emlékeztél meg a sok-sok rokonról, ismerőseidről, szeretteidről-szerelmeidről, akiket ismertél, akiket szerettél vagy akiktől talán féltél is. Egy életen át - azt hiszem - mindenki sok ismerősét, családtagját, szerelmeit kell temetni. Nagyon jól ismerted valamennyiüket. Nagy család vett körül. Mint olvashattam, Nálad is voltak, akik megjelentek haláluk után. Nagyon érdekes ez a téma, én is átéltem már, nem is egyszer. Jó összeállított az írásod, igazán érdekes, és érdeklődéssel, szeretettel olvastam: Kata
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2630
Időpont: 2016-11-01 19:51:37

Kedves Ylen!
Kívánom Neked, hogy minél hamarabb el tudd engedni a múltat, le tudd tenni terhedet, úgy, hogy közben szeretteidre gondolsz.
Szeretettel: Szabolcs
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1833
Időpont: 2016-11-01 18:10:37

Köszönöm Nektek, hogy olvastátok, és megírtátok a gondolataitokat!

Tudom, mindenkinek van egy emlékkoszorúja, nekem ez. Ők bennem élnek, meghatározzák a személyiségemet, az életemet, és belekerülnek az írásaimba.
Mennyit morgolódtam, hogy miért születtem olyan szegény és küzdelmes életbe! Most már látom, mekkora gazdagságot kaptam tőlük.
Áldottak legyenek!

Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7522
Időpont: 2016-10-31 10:13:13

Meghatott szep, oszinte felemelo irasodban az emlekezesed kedvesYlen.
Szeretettel emlekezzunk a kovetkezo napokban habar a szivunkben elnek orokre, addig amig mi is el nem megyunk.
Szeretettel voltam. Ica
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1439
Időpont: 2016-10-30 13:21:58

Kedves Ylen!

Nagyon a szívemből szóltál.
Már az első pár sorod megragadott.
Anyukám búcsúja tőlem, hasonlított a tiédhez.
Hirtelen, mintha a színes film, fekete fehérre váltott volna, s kietlen lett minden körülöttem és bennem.
Pár óra múlva jött a távirat.
Valahogy úgy gondolom érzem, ők nem a temetőben vannak, hanem a szívükben, és élnek.
Én csak eltűnni szeretnék hirtelen, mintha nem is lettem volna.
Az a tortúra, ami a halállal jár olyan idegen.
Boldog lehetsz, hogy ennyi eleven emlék, jellemrajz, epizód maradt rád örökségül.
Igen, mi még maradunk, lehet nem sokáig, de az is lehet hogy igen.
Az a gondolat hogy minden halott szent, biztosan ugyanazt jelenti, amit én gondoltam apukám halálakor. Hogy Ő már bűntelen. Pedig erről a szentségről, én még nem hallottam ezidáig, csak most Tőled.
Köszönöm az élményt!

Szeretettel ölellek:
Ildiikó
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
607
Időpont: 2016-10-30 12:49:21

Kedves Ylen
Teljesen ezek az érzések kavarognak bennem, ezzel az ünneppel kapcsolatban, de én eddig nem tudtam így megfogalmazni. Fogok írni neked az elektronikus levélcímedre, mert erről a témáról többet akarok mondani.

Üdv: FJ.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2016-10-30 07:58:15

Szia Ylen! Írásod segít emlékezni! Én is felidézem magamban azok emlékét, akik elmentek! Szomorú és mégis felemelő érzés. Tudom, csak a testük halt meg, a halhatatlan lélek nem. És talán bízni lehet az ima szövegében: "...várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet, ámen" Szeretettel üdvözöllek: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4890
Időpont: 2016-10-29 23:04:48

Kedves Ylen!

Szép emlékkoszorút kötöttél az előtted járókra emlékezve. Eszembe juttattad az előttem járókat.
Milyen szép, hogy gyertyát, mécsest gyújtunk az emlékükre.
Magunkra ismerünk a kis lángocskákban, mert mi is nyújtózkodunk, égünk, kiabálunk, harcolunk a létezésért, aztán hirtelen kialszik a láng.

Judit

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Vlagyimir Viszockij: Fagy, ha fog... címmel a várólistára

Ngaboru bejegyzést írt a(z) Apokrif című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Emlékeimen merengve címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel Tüzes pokol címmel

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 11. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 10. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Három lány 9. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 03. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 02. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A te házad az én váram - Egy pénteki nap 01. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel A te házad az én váram - Csak így, egyszerűen 06. címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)