HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1804

Írás összesen: 44181

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

medve
2017-04-10 19:54:57

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / jegyzet
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2016-10-31

Skandináv úti beszámoló, kilencedik nap

A kilencedik nap reggelén megint összepakoltuk az összes cuccunkat, és elindultunk vissza Svédország irányába. Persze nem azon az úton, amin idefelé jöttünk, újabb látnivalókat vettünk célba.
Búcsúzóul sétáltunk még egy kicsit a Park szálloda előtt lévő festői tó partján, aztán beszálltunk a buszba, és elindultunk Norvégia leghosszabb függőhídja a Hardanger híd felé.

Útközben - egy festői szerpentinen kanyarogva - még megnéztük a - két nappal azelőtt látott - Twindefossen vízesés kistestvérét, a Kiele Vossen vízesést, ami hasonlóan meredek, és lépcsőzetes sziklafalon zubogott lefelé.
A Hardanger hídhoz egy alagúton keresztül lehetett odajutni. Az alagút a hegy belsejében több irányban járható, így életemben először a hegy belsejében egy kékes fénnyel megvilágított alagútban egy körfogalomban találtam magam.
Aztán kiértünk az alagútból a Hardanger hídra, ami a Hardanger fjord felett ível át 2013 óta.
A tiszteletünkre szétváltak a fekete felhők, amik a Hardanger fjord felett borították az eget, és egy keskeny résen keresztül megvilágította a nap a fjord ezüstös színű vizét, miközben körben minden borús volt, és fekete.
Átérve a Hardanger hídon megint egy alagút rendszer következett, körfogalmakkal tűzdelve.
Az alagutat elhagyva a Mabödal-kanyon festői völgyében, hajtűkanyarokból álló úton, mesebeli tájon utaztunk a Vöringfoss vízeséshez.

A Vöringfoss vízesés a leghíresebb vízesés Norvégiában, 135 méter magasról zúdul le a víz egy szurdokba.
A kilátó a vízesésre, a vízesés tetején van, és nincsen igazán jó rálátás a lezúduló vízre, ami két irányból érkezik, és két oldalról, mint egy V alakban zubog lefelé a kanyon mélyére. Nem igazán fér bele egy fényképbe az egész.
A tériszonyom is előjött, mert a félelmetes szakadéktól - ahol a vízesés dübörgött - csak egy csőkorlát választott el.
Nem lehet mondani, hogy nagyon belepiszkáltak volna a tájba, a kilátó kialakításánál. Vizes, sáros talajon lehetett csúszkálni a korlát mellett, és bár sok turistabusz érkezett, gyorsan cserélődtek az emberek a korlátnál, pár perc alatt meg lehetett unni a látványt.
Tiszta volt az idő, így jól lehetett látni a szemközti hegyeken a sok kis fénylő pontot, ahonnan a hó olvadásával elindult a víz, aztán ahogy a hegyek szoknyáján csillogó erekben gyűlt össze, végül patakként folyt a vízesés felé.
Egy kicsit felmelegedni bementünk a vízesés tetejénél álló Fossli Hotelbe, ahol meglepően kedvesen invitáltak be a tükörfényes parkettre a sáros lábbelinkben. Biztattak minket, hogy nézzük meg az étteremben lévő freskót, ami a környező hegyeket ábrázolta, és a zongorát, amelyen Edward Grieg komponált egy dalt.
A hallban, az étteremben, és a könyvtár szobában régi tárgyak voltak elhelyezve: faragott tálaló, régi porcelánedényekkel, régi pénztárgépek, régi zenegép, szőttesek, kitömött állatok, régi porcelán figurák. Nagyon hangulatos volt belülről a kívül egy egyszerű, vörösre festett, nagy faházat mutató épület.
Kicsit zavarban is voltunk, azt sem tudtuk hová lépjünk, hogy minél kevesebb kárt okozzunk a fényes parkettában.
Amikor körbe jártuk a hotel közös helyiségeit, ugyanolyan kedvesen búcsúztattak bennünket, mint amikor beléptünk. Ők aztán komolyan veszik, hogy úgy bánjanak minden betérővel, hogy vigyék jó hírüket szerte a világban!

Aztán "jelképesen" elmentünk az Északi-sarkra.
Azért jelképesen, mert a Hardanger fennsík éghajlata olyan, mint az ezer kilométerrel északabbra lévő tájaké. Olyan magasan van, hogy az időjárási viszonyok a Lappföldnek megfelelőek.
A Hardanger fennsíkon az egybefüggő hótakarót, így júliusban néhol megtörik a szikladarabokkal tarkított kopár foltok.
Farkasordító hideg, és valami apró, éles szemű jégdara fogadott bennünket, amikor kiszálltunk a buszból. Az éles szél kíméletlenül ráncigálta a ruhánkat, a jó meleg kötött sapkám, mintha nem is lett volna a fejemen, és az a ruha mennyiség, ami a fjordon való hajózásnál még megfelelő volt, itt már semmit sem ért.
Egy nagy fából faragott trollt helyeztek el egy domboldalon a turisták kedvéért, néhányan az elszántabbak közül nekiindultak, hogy lefényképezzék, de az útitársaink nagy része egy perc múlva visszamenekült a busz melegébe.
Mi felmentünk a trollhoz, ami nem volt veszélytelen, mert egy olyan országúton kellett átkelni, ahol fél percenként őrületes sebességgel robogtak el a kamionok.
Felmásztunk a trollhoz, készítettünk néhány felvételt, de akkorra már hangosan, és megállíthatatlanul vacogott a fogam. A kamionokat megszégyenítő sebességgel rongyoltunk vissza a buszba, ahol már felkészülten fogadtak minket a sofőrök, egy kis életmentő hazai pálinkával, amire nagyon is rászorultunk!
A busz ablakából egy bárány csapatot láttunk, ahol egy idősebb birka vezetésével fiatalok csoportja akart átkelni a forgalmas úton. Az idősebb birka türelmesen vezette a többieket az út mellett, amíg nem adódott egy alkalmas pillanat /és ezt ő meg tudta ítélni!/, amikor átmehettek az úton.

A Lappföldi életérzéshez hozzátartozott, hogy egy lapp család is megtelepedett a Hardanger fennsíkon. A jelenlétükről három fűvel borított bucka árulkodott egy kis tó partján.
Az egyiken csak egy fából készült ajtó volt - gondolom, ez valami raktár lehetett - a másikon voltak ablakok is, meg egy kémény állt ki a buckából, ez lehetett a lakóház, a harmadik buckában meg egy ajándék bolt volt, ahol a turistáknak árulták a szokásos kacatokat.
Rénszarvas babákat, sapkákat, és mindenféle elképzelhető, és elképzelhetetlen dísztárgyat, állatbőröket, szőtteseket.

A boltos pihenőt követően leereszkedtünk a Hardanger fennsíkról, újra megjelentek a növények, minden telis-tele volt valami lila virággal, amiből egész szőnyegek voltak az utak mellett.
Egy benzinkútnál elköltöttük a megmaradt norvég koronáinkat, mert a továbbiakban nem volt rá szükség. Elsősorban szendvicseket, és csokoládét vettünk rajta. Várakozáson felül jók voltak a norvég csokik.

Visszatértünk a norvégiai kitérő után ismét Svédországba, a fénylő tavak, és a dús erdők világába, ahol a Vanern tó partján, egy Vanersborg nevű kisvárosban volt az éjszakai szállásunk.
Mivel csak 15 percre volt gyalog a belváros a szállodánktól, a felejthető vacsora után elmentünk csavarogni egy kicsit, mert aznap elég sokat ültünk már a buszban.
A sétáló utca nagyon tiszta és rendezett volt, de már minden be volt zárva, kerültünk egyet a tó felé, és aztán visszatértünk a szállásunkra, a picurka, de barátságos szobánkba.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-08 23:02:53

válasz Kőműves Ida (2016-11-06 17:42:01) üzenetére
Kedves Ida!

Még egy embernek is nagy kihívás ott átmenni az úton. Az egyik útitársunk megmentette a másik életét, amikor visszarántotta a fűre, mert ha fellép az útra épp elsodorta volna egy őrületes sebességgel közeledő kamion. Szétnézel, még pici pont a távolban, és mire felemeled a lábad, már ott is van előtted!
A birkának még azzal is kalkulálnia kellett, hogy az egész csapat átérjen!
Nagyon érdekes volt, és tanulságos, hogy képes volt átvezetni a csapatot az úton baj nélkül. :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-08 12:48:55

válasz hundido (2016-11-06 17:26:03) üzenetére
Kedves Hundido!

Valóban, Skandináviában ide-oda utaztunk az évszakok között. Különleges élmény volt!
Örülök, hogy még velem tartasz! :)

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-08 00:25:17

válasz Haász Irén (2016-11-06 13:39:24) üzenetére
Kedves Irénke!

Néha el sem hiszem, hogy ott jártunk. Valóban egy varázslatnak érzem, hogy eljutottunk oda.

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
4918
Időpont: 2016-11-06 17:42:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Kanyargó szerpentineken, a hegy gyomrába épült körforgalmakon át vittél bennünket, hogy megmutasd a festői vízeséseket és Norvégia egyéb csodálatos tájait. Most már menekülök ebből a farkasordító hidegből, még meg nem árt ismét. :)
Jaj, a birkacsapatot azért még megcsodáltam. Élveztem nagyon.

Ida
Szerkesztő
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
858
Időpont: 2016-11-06 17:26:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Álombéli tájon jártál. Vöringfoss vízesés is annak ellenére, hogy nem igazán volt jó rálátás, biztos feledhetetlen élmén.Milyen ellentmondásos táj! Hó, hideg jég, majd lila virágok...Tetszett!
Üdv hundido
Szenior tag
Regisztrált:
2010-09-12
Összes értékelés:
3233
Időpont: 2016-11-06 13:39:24

Varázslatos...! Hideg varázslat...:)))
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-05 00:07:12

válasz Ylen Morisot (2016-11-04 20:50:15) üzenetére
Kedves Ylen!

A norvégoknak nem kihívás a hegyeik belsejének átalakítása. A hetedik nap délelőtti beszámolómban írtam, hogy egész vízi erőműveket rejtenek el a hegyek gyomrában. Ehhez képest egy körforgalom a hegy belsejében, gyerekjáték. De aki még soha nem látott ilyet, az tátja a száját. :O
Én tátottam rendesen. :)

Judit
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1509
Időpont: 2016-11-04 20:50:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!
Bármilyen érdekfeszítően is írod meg, azt hiszem, nem akarom megismerni a lappföldi életérzést.
Hanem azok a körforgalmak az alagútban! Nem semmi! Azt hittem, rosszul olvasom! :)
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-03 23:47:58

válasz efmatild (2016-11-03 13:21:32) üzenetére
Kedves Matild!

Ezen az utazáson minden nap másként volt érdekes, mint az előzőek. :)
Azt sem tudtam, hogy létezik a Hardanger fennsík, nemhogy egyszer még eljutok oda. :) /Amíg ott nem álltam a fennsíkon/. Odafelé megálltunk, ahol még nem volt annyira hideg, de már havas volt a táj, és hógolyóztunk júliusban. :)

Judit
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
338
Időpont: 2016-11-03 13:21:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez a nap is sok szép és új látnivalót hozott számotokra. Rácsodálkoztam a Fossli Hotelre, ahol a sáros lábbelitek ellenére nagyon kedvesen fogadtak benneteket. A Hotel kinézetét olvasva eszembe jutott egy fotó, ahol egy norvég vörös faház állt a víz partján. A Hardenger fennsíkról írt részt még a meleg szobában is dideregve olvastam.:) Mindent együtt véve tartalmas napotok volt ez is. Várom a folytatást! :)

Matild
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4332
Időpont: 2016-11-02 23:23:56

válasz Zagyvapart (2016-11-02 16:43:02) üzenetére
Kedves Feri!

Élvezetesnek nem volt élvezetes a Hardanger fennsík, de pár percre érdekes volt ez a Lappföldi időjárás.
Sajnos ehhez nem volt megfelelő öltözékünk. Jó lett volna egy bebújós bunda, amit a lappok viselnek, szőrével kifelé. :)

Judit
Alkotó
Zagyvapart
Regisztrált:
2007-09-11
Összes értékelés:
1534
Időpont: 2016-11-02 16:43:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

A nyárból a télbe való utazás varázsát kicsiben már én is átéltem, ez az északi sarkkőr környékén még varázslatosabb lehetett. élvezettel olvastam ezt a részt is.

feri.

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Rímfaragó nagyvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rímfaragó nagyvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rímfaragó nagyvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rímfaragó nagyvilág című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Rímfaragó nagyvilág című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel Amint a mennyben címmel a várólistára

dodesz bejegyzést írt a(z) Ragyogás című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egyszer elviszel... című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Egyszer elviszel... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hangyagyarmat című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ragyogás című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A zöld manó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ringató című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Virágzik a bodza című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Daloló gitár címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)