HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1817

Írás összesen: 45136

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

ElizabethSuzanne
2017-09-10 09:53:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2016-11-04

Lélekpornó

LÉLEKPORNÓ I
epilógus - lábtaposásról szóló

Csillagokat látott. A szeme könnybe lábadt. A rá törő fájdalom maga volt az iszonyat. A szemben ülő asszony az asztal alatt kiváló érzékkel lépett rá épp fájós lábkörmére, taposta, egyre taposta csak azt.
(Kérlek, úgy kérlek, hagyd már abba!) A szeme könnybe lábadt, sikított a váratlan rátört fájdalomtól, de csak magában sikított, és nem tudott, nem tudott szabadulni, nem volt kegyelem, nem volt irgalom. Az asszony meg kedvesen mosolygott.
- Csak nincs valami baj?
- Semmi, semmi, csak túl forró a leves, és van egy érzékeny fogam - hazudott szokása szerint.
- Akkor, tán meg kéne csináltatnia.

Hárman ültek az asztalnál: az asszony, annak férje, meg ő. Négy nap eltelt már, a beutalóból, szalajtotta magát az Idő. A sors a házaspár mellé sorsolta, hárman ültek az asztalnál (reggeli, ebéd, vacsora, utóbbi - kérésük szerint - lehetett hideg, vagy meleg, kirándulás esetén, kiadós hideg csomag). Megfizették, megfizette ezt, benne volt az árban; "all exklusive". A negyedik szél üres volt. (Vivien! Éva! Mari! Kedves Mari! Édes, édes Mari!) És, Éva! A negyedik szék üres volt ott, annál az asztalnál...

LÉLEKPORNÓ II
a történet - járt már...

Járt már a tónál, sokszor gyerekkorában is. Nyaraltak ott. Vágyott visszatérni, élni át újra gyerekkorát. Meg járt ott később, "idősebb fiatalkorában" is, amikor még "dúlt a szezon". Emlékezett jól arra a nyárra, a bárra, ahol vágni lehetett a jótékony, mindent eltakaró cigaretta füstöt; párok bújtak össze a füst menedékében, a zongorista Tom Waits számokat játszott. Ma már tilos ott a dohányzás. Pár éve járt arra utoljára, olyan lepusztultnak látott mindent - lehet, ő öregedett hozzá az Időhöz, megnövekedtek az igényei netán, vagy az az Idő lett hűtlen őhozzá - a tulaj még ugyanaz volt; ő meg érdeklődött a zongorista után. Mert dobgép volt már csak akkor, meg fáradt arcú "gépzongorista", amolyan "lakzis-zenével". Sehol semmi füst, sehol, semmi összebújás.
- A régi zongorista? Megvakult. Tudomásom szerint a nagyvárosban játszik, egy sokkal jobb helyen, mint ez. És, sokkal jobban.


***


Végére járt a szezon, már kora-délután hosszabbodtak az árnyékok, hűvösödtek az esték, váltak olyan utószezoniakké, összebújásra valókká, de hajnalonként, az őszi pára még csak amolyan szégyenlősen szállt fel a tóról. Az Ősz, mint őrült, türelmetlen szerető, megunva a várakozást hirtelen, olyan türelmetlenül beleharapott kedves Nyárba. Mert nagyon kívánta már. De Nyár - legalábbis egyelőre - kapaszkodott, kényeskedett, "na szóval" kellette magát. Mindegy, tudjuk jól, azért Idő múltával csak beadja majd a derekát, összebújnak majd, jó szokás szerint, ki tudná ezt, mióta így van ez, meg így is lesz, amíg világ a világ. Összekapaszkodnak, szeretik, dédelgetik egymást a maguk, meg a másik kedvére is, kezdetben törődnek egymással, aztán kezdődnek a viták - ki tudná, mi óta van ez így.


***


Az üdülő gondnoka esténként, összeszedte a homokozókban maradt összes játékokat, gondolta, szükség lehet azokra jövőre. De! Ott voltak még a gyerekek, követelték, a túl korán elvett dolgaikkal! Mert volt még kicsi idő a tanévkezdésig.
És sok kismacska marad majd a főszezon után- gondolta az üdülő gondnoka. Megunják, megunták őket összes, rózsaszín, vagy világoskék szalagjakkal együtt. Napközben játszottak, hancúroztak, birkóztak, játszottak vadászatot - készültek életre. Éjjelre hidegedett, kucorogtak, összekuporogtak, vacogtak, fáztak. Napközben henteregtek, szeretetre vágytak. Agyon kéne őket csapni, ne reménykedjenek, szegények! Cirógatóik csomagolnak, készülnek otthagyni őket, készülnek hazafelé.

***


Másképp képzelte el a nyaralást. Kettesben. Tervezve, közös, végérvényes, befejezett jövőt. A baj csak az volt, hogy Mari megtudta volt (van?) Éva is, ezt Vivien, a titkárnő súgta meg neki, mármint Marinak. Viviennek csodálatos mellei voltak, sokszor megbámulta azokat a tervezőasztalnál, mikor az asszony fölé hajolt. Évát nagyon szerette, egészen Mariig. Mert aztán megjött, megérkezett, betoppant Mari! Mari! Mindent, mindenkit elfelejtett, pillanat alatt. Szóval, bonyolulttá vált a helyzet. Így történt, hogy egyedül kellett elfoglalnia azt az annyira vágyott, lekötött két ágyas szobát.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2017-06-28 00:20:35

válasz Susanne (2016-11-25 12:09:54) üzenetére
Tudom remélni, gyógyulsz!
szeretettel: túlparti
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
5423
Időpont: 2016-11-25 12:09:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Én is megérkeztem hosszú betegség után, tetszik, majd olvasom tovább :)
Szeretettel : Zsu
Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
585
Időpont: 2016-11-18 17:39:03

sziasztok! és kösz, hogy olvastatok :)
szeretettel: túlparti
Szerkesztő
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2290
Időpont: 2016-11-15 18:49:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves túlparti!
Örülök, hogy megérkeztem, köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1284
Időpont: 2016-11-05 09:47:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon jó lett!

Szeretettel:
Ildi

Legutóbb történt

Tóni alkotást töltött fel Szendrey Júlia: Öregségem / Mein Alter címmel

Dobrosi Andrea alkotást töltött fel Úgy hordjalak címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/8. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK III/6. című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 17. fejezet című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Ma címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Jó tanács című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Bal- eset címmel a várólistára

alberth bejegyzést írt a(z) Hisz az árnyak nagyra nőnek... című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Drótszamár (Rögtönzések) című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel Minden időben címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Holtomiglan holtodiglan című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Őszi fanyarka című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Ők heten című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)