HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1872

Írás összesen: 48739

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum
Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: oroszlánFeltöltés dátuma: 2016-11-09

Égig érő árnyak angyalszárnyak

*
A ballagásról csak annyit szeretnék elmondani, számomra gyötrelem volt.
Mindenkinek ott voltak a szülei, a rokonsággal. Csodaszép virágcsokrokkal, illatfelhőben vonultunk osztályról osztályra, énekelve. Súlyos könnyeimet cipeltem azzal a pár szál virággal, amit nem is tudom ki nyomott a kezembe. Vártam az édesapámat, hogy ő hozza el nekem a legszebb csokrot, vörös-, sárga rózsákat, amit úgy ölelhetek magamhoz, mintha ő lenne teljes valójában. Itt éreztem legjobban a hiányát, már azok a könnyek is felszáradtak, amiket őérte hullattam a takaró alatt a kollégiumi csendes éjszakákon. De most, majd szétszakított a fájdalom. Nem akartam sírni. Biztattam magamat, légy erős kislány, nem vagy te már régóta édesapád ékszere, de senkinek sem. Felnőttél, abban a pillanatban, amikor őt elvesztetted.

*

A nyíregyházi Sóstón volt a bankett. Kisvonattal mentünk. Meseszép környezet az erdő közepén. Jártam itt már többször is azzal a szőke, magas fiúval, akivel egy iskolai bálon ismerkedtem meg. Itt csókolt meg először, több hónapos ismeretségünk után. Szerelmünk szinte lebegett, úgy ölelt körbe, olyan simogatóan, mint a tavaszi szellő. Illata volt, zamata a csókjainak. Annyi csókot kaptam tőle, mint amennyi szirma volt a szegfűnek, amit a randevúra hozott.
Szégyenlősen vallom be ennyi év után, hogy ez volt az első csók, ez volt az első szerelem eddigi életemben. A többi év, csak játszótér, megálló egy két szép pillanat mellett. Itt ezen a játszótéren sok homokot szórtak a szemembe, amitől sírhattam volna, de inkább szedegettem az útról a sok szép virágot, sajnos a gazt is sokszor letéptem.
Hiába voltak már színek, illatok a nap csak rövid ideig sütött ki felettem.

*

A vacsora utáni bálon mindenkivel táncoltam, nagy volt a jókedv. Megcsapott a nagybetűs élet szele, hiába elcsépelt ez a szó, mi akkor komolyan vettük. Páran tovább mentek tanulni egyetemre, vagy a mezőgazdasági akadémiára. Aki nem tanult tovább, annak kötelező másfél év gyakorlat következett a megjelölt munkahelyen. Visszavágytam Pestre. A soroksári tangazdaságban kaptam gyakornoki állást.
Visszatérek most újra, ha gondolatban is arra a bálra, ami az utolsó volt, ami felhőtlen öröm, az ifjúság utolsó darabkája, amit ott hagytam örökre.
Otthagytam a parketten a tánc kellős közepén a szerelmet a legforróbb, legédesebb csókjaival.
Soha többet nem találkoztam az élet ilyen tisztaságával, soha.




VÉGE

2015-ben megjelent könyvemből a befejező rész.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2018-04-25 10:22:40

Drága Katám!

Ez a két rész amit előzőleg olvastál az nem folytatás, csak amikor még nem gondoltam, hogy felteszem ide ebben könyvemben írt történetemet. A folytatásokban még találkozol ezekkel a részekkel. (bocsánat)

Ölellek szeretettel: Ica
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12577
Időpont: 2018-04-24 17:58:00

Icuka! - kedves szép emlékek a ifjú diákéletből, van olyan, amit soha sem lehet elfeledni.
Nagy kedves részeket írtál le, szépen tudod megfogalmazni a pillanatok szépségeit is.
Nem is tudom, hogy nem vettem észre ezeket, mindig csak a verseidet kerestem.
Kedves részlet volt, szeretettel olvastam: Kata
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2017-07-03 11:43:24

Kedves Miki!

Örültem, hogy beleolvastál a könyvem utolsó soraiba.
Köszönöm!
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
Regisztrált:
2009-09-27
Összes értékelés:
517
Időpont: 2017-07-03 11:31:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
nagyszerű és kalandos, ám a vége nagyon tanulságos. Gratulálok
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2016-11-13 14:32:04

válasz efmatild (2016-11-11 12:56:41) üzenetére
Kedves Matild!
Köszönöm soraidat, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel láttalak: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
479
Időpont: 2016-11-11 12:56:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica!

A szép emlékeket nem szabad elfelejteni soha, mert idős korban nehéz helyzetekben ebbe kapaszkodunk, lelki erőt gyűjtünk. Nagyon tetszenek a részletek.

Szeretettel: Matild
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2016-11-10 16:25:48

válasz Kőműves Ida (2016-11-10 10:08:44) üzenetére
Drága Ida!
Bizony, hogy ez az emlék, sőt minden őszinte tiszta emlék az drága kincs, vigyázni kell rá.
Szeretettel ölellek: Ica
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7644
Időpont: 2016-11-10 16:22:51

válasz Bödön (2016-11-10 09:18:29) üzenetére
Biztosan sokunknak meg van ez az emlék az ifjúságról, az őszinte tisztaságról
Köszönöm kedves Laci, hogy olvastad, örülök, hogy felidéződött benned is.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5953
Időpont: 2016-11-10 10:08:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ica!

Szépséges epizódokat jelenítettél meg az ifjúkorból. Jó néha visszanézni, bár olykor úgy tűnik, mintha mindaz, ami annyira elevenen él az emlékezetünkben, talán egy előző élet emlékképei... Jó emlékezni, az emlékek a mi kincseink, azt hiszem.

Ölellek szeretettel!
Ida
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8395
Időpont: 2016-11-10 09:18:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ica! Szép és romantikus részlet könyvedből. Visszaadja azt az érzést, amit egykor (talán) mindenki átérzett. az ifjúság édes tisztaságát. Aztán az ember megy tovább, átlép egy láthatatlan vonalat, átevez a folyón a másik partra, ahol találkozik a nagybetűs Élettel. Erre várt, erre készült. De hamarosan csalódottan tapasztalja, hogy a felnőttek világa, piszkos, álszent, képmutató, undort keltő. Visszasírja gyerekkorát, diákéveit, de tudván tudja: nincs visszatérés! Szeretettel üdvözöllek: én

Legutóbb történt

Cipike bejegyzést írt a(z) Nem magadért című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

Susanne alkotást töltött fel Nem magadért címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Utolsó vallomás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Csitri című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Rémálmok versbe szedve című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) Szép utazás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ambivalens című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Második útinapló - III. rész című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A szarka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) 2019. január Szenes vasaló (Rögtönzések) című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A szarka című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)