HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2016-11-12

Lélekpornó V.

a történet - gondolta... meg történések további apró, fontos dolgokról - Évszak Ideje

Kedves volt a lány aranyos volt nagyon, ahogy csevegett; ő hallgatta, közben arra gondolt magában, ő maga ugyan semmivel se különb, semmivel se több senkinél, semmivel se másabb, lehet inkább kevesebb, szemetebb, netán, sokkal aljasabb. Megfájdult a feje is. Felöltöztek, kisétáltak a partra, lassan beesteledett, leültek egy padra, - ritka szerencséjükre akadt még, a napimádók helyére ilyenkor már a bújósok törekedtek - nézték türelmetlen, ahogy a pörölő szülők kiparancsolták az legutolsó gyereket is a vízből, (mer sötétedett már), anyukák tettetett haraggal mondták: "most moshatom ki a homokot a nadrágodból, minek ennyit csúszdázni", de a gyerekek tudták, ez csak amolyan "pótcselekvés", mer a szüleik rosszkedvűek most, lassan letelik a szabadság, kezdődik a szürke robot, szóval a gyerekek is úgy gondolták, szót fogadnak ez egyszer, kimásztak a vízből, vacogtak, mert hűsült már az este. Szüleik meg a padokra készített fürdőlepedőkbe bugyolálták, dörzsölgették, őket, mondták: siessünk, még megfázol itt nekem, Úristen, milyen maszatos a lábad, most aztán irány a kád! És az erkélyek szárítókötelein nemsokára ott lógtak a sürgően kiöblített, kicsavart, apró gyereknadrágok, gyors vacsora, szigorú ágyba parancsolás, fáradt, jóleső, amolyan ágy-gyerek-szuszogás...

- Szótlan vagy. Mér' hallgatsz? Megvársz holnap? Lenne még pár napunk. Vagy lehetne talán - a csöndet hallgatva türelmetlenség, aztán bizonytalanság, aztán, végül elkeseredettség érződött hangjában. Vagy, nem tudsz dönteni, mérnök úr?
Ő hallgatott. Van ez így, néha sokatmondóbb a hallgatás. Gondolta csak jó lenne valakivel összegyűrni a lepedőt, amúgy istenigazából... De kár volt hallgatnia, elkésett, akárha csak egy halk sóhajtással. A lány felugrott a padról, ő egyedül maradt.
"Kár, pedig nagyon jó kávét főzött, és eztán, ha valamit inni szeretnék, át kell mennem a szomszéd kávézóba, a konkurenciához."


***


- Miért volt erre szükség? - kérdezte pár nap múlva az asszonytól.
- Csak, tudod, épp úgy hozta a kedvem.

Ketten ültek a padon, romlott el az idő, süvített a szél, a nádas meg hajladozott, siránkozott, kényeskedett, kellette magát. Pedig," igazásiból" jól esett neki szél simogatása, fokozódó süvítése, a folyamatos, ritmikusan ismétlődő, erősödő széllökések. Közbe még tajtékos hullámok is simogatták, derekát. Az asszonyon széldzseki, fázósan húzta össze magán azt, arcát csukja rejtette.
- Emlékszel, mikor a férjem kifejtette, mennyire irigyel? Mikor mondta, mennyire irigyel, téged, hogy kedvedre kandúrkodhatsz? Néki meg itt van a házisárkány? Nem szeretem, ha megaláznak. A hátam mögött se! De egyenesben.
- Akkor miért az én lábam tapostad? Miért nem az övét?
- Nem lett volna értelme. Úgysem értette volna meg. A tiedét tán még érdemes volt...

Naná, hogy emlékezett. Nem volt kedve válaszolnia, gondolta: felesleges minden magyarázkodás. Történt; a férj elmondta, mennyire irigyli hősünket, amiért egyedül nyaral, nem "házisárkánya" felügyelete alatt. Már a legelső napon. Mer' nyaralás közbe annyi a "lehetőség" annyi itt a "szabad préda"! Hogy, mást ne mondjon, a "presszós-lány"! Igazi cicamica! Szerencsés lehet, aki dorombolhat neki! Ő udvariasan elmosolyodott, színlelt nevetést is - gondolva magába: "mekkora egy tapintatlan, emeletes barom ez". De kár lett volna ellenvéleményt nyilvánítania, elvégre két hétig asztaltársak lesznek, minek is konfrontálódni már az első napokban - akkor történt, az a bizonyos lábtaposás. Amit, amúgy, akkor épp egyáltalán nem érdemelt meg. De ezt nem volt kedve válaszolnia, elmondania, mire gondolt akkor. Van ez így, néha sokatmondóbb a hallgatás. Gondolta csak jó lenne valakivel összegyűrni a lepedőt, amúgy istenigazából...

***



Furcsát álmodott aznap éjjel. Felfordult terepjáró roncsa alatt húzta meg magát. Rákényszerült erre. Felébredt (akkor álmában), és fogalma se volt, hogy kerülhetett ide. Vad homokviharok, féktelen záporok söpörtek végig a sivatagon, kellett valahová bújnia. Kihúzta a bennlakókat az autóból, halottak voltak mindannyian. Próbálta analizálni mi történhetett, járvány, tüzérség, atom, vagy bármi, akármi, amiről a tudósoknak sejtésük se volt. Szóval, gondolta csak magában: "Hát eljött az Évszak ideje"). Gondolta csak magában: ok, semmi bak, ez csak egy amolyan Időutazás".
Kezdetben jól érezte magát, régóta kívánta már az unatkozást, jó volt egyedül. Utazott az Időben. Mert jó volt nagyon. Vizet fogott rendre, szabály szerint érkező, szapora záporokból, hallgatta a szelet, ahogy az süvített, az próbálgatta magát, erejét, felkavarta, szórta az arra járó szemébe - amúgy, járt arra csak senki - a lusta homokot, (csak hiába volt minden erőfeszítése, csalódnia kellett, mert amúgy senki se járt már arra, mindenki, minden eltűnt,meghalt) de a szél nem adta fel, sípolt, fütyült a roncsok rései között, ő meg akkor mindig meghúzta magát a homokviharok elől.
Darabig még jól érezte magát, gondolta: Túléltem! ÉLEK, ÉLNI FOGOK! És sok nap telt el így, hogy nem változott semmi sem. Aztán rájött, valami hiányzik. Mert reggel nagy volt a csönd, nagy sokára jött csak rá, hiányoznak a reggeli feketerigók. Meg hiányoztak az esős-esernyős, rosszkedvű, villamosokon zötykölődős hétköznapok. Nem volt élet. Semmilyen élet nem volt. Elkeseredett akkor. Később rosszabb lett. Mert, hiányzott még másvalaki is. (Álmában) álmodott a roncsok között, aztán (még mindig álmában) felébredt, és kívánta. Az ágyéka sajdult belé, mert, annyira kívánta...
És nem csak a lepedőt szerette volna összegyűrni "azzal az asszonnyal", nem csupán arra vágyott, hogy kérlelve, könyörögve, ha kell, akár megvesztegetve, megállítva csak kicsit Időt, tönkretegyék egymást az ágyban, akár egy kocsi hátsó ülésén, esetleg, sötét, nyirkos, őszi kapualjban, vagy pár órára bérelt ócska, rossz szobában - persze, nem tagadható, ezekre a dolgokra is vágyott, nagyon-nagyon - de most nem csak erről volt szó. Egészen másról: hiányzott neki a törődés, szeretett volna rácsodálkoznia, ahogy ő főz, tesz-vesz, sertepertél, ő meg bámulhatja kedvére kedves gesztusait, hallgathatja, ahogy magyaráz, közben elmerül egész lényében, vigasztalja, ha netán kifutott a cicatej, hallgatja kedves pörölését, ha netán későn jönne haza, vágynia összebújós kibékülésre. Nézni, ahogy rendet rak a lakásban, pöröl, perpatvaroz, apró dolgokat rak helyükre, hanyagsága, rendetlensége miatt, de itt csak roncsok voltak már, és az Évszak Ideje mindent összezavart.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
637
Időpont: 2016-11-15 18:06:38

szia, és köszönöm!
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1339
Időpont: 2016-11-13 07:20:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Gratulálok Túlparti!

Nagyon tetszik!

Szép, szürreális, álomszerű.
Mint az előzőek.

Gratulálok szeretettel:
Ildikó

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)