HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 6

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1837

Írás összesen: 46807

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2018-08-07 16:08:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2016-11-21

Lélekpornó IX.

történet -történések még további kevéssé apró, unalmas fontos dolgokról - kívánás egy kancsó víz kiborításairánt

- Mert tudod, kedves öcsém, minden zárnak meg van a kulcsa, ha érted, miről van szó, hehehe, és tudod én értek ám a kulcskereséshez - heherészett, ő meg unta, halálosan unta, ebédhez ültek, az asszony egyelőre sehol. - És sajnálom, hogy csak pár nap van hátra a nyaralásból, mer szívesen segítettem volna eligazodnod néhány dologban. Kérlek, ne vedd dicsekvésnek, de én értek a nőkhöz. De azért örömmel látom, megtetted az első lépéseket. (Ő meg megsajnálta akkor nagyon. Mer eldöntötte magában akkor: tudod, kedves barátom én ma éjjel elszeretem az asszonyod. Mert rászolgáltál.)

Nem tudta, mennyire lehet hideg az a kancsó víz. Próbált csak a beszélgetés közbe amolyan érdeklődő arcot vágni, gondolatai meg egész máshol jártak. Hát igen Vivien, Éva, Mari... Barátja hívta a "nemistom" milyen osztályra, mondta, tudod, kellenél, szükség lenne rád ott. És azt is mondta még a barátja: "tudom, érdekelnek a kihívások". Na ja. Csak itt be kell fejezniük végre azokat a terveket. Szorít a határidő, ennek ellenére kivette a szabadságát, a tervezett nászút miatt. Gyorsan le kell adniuk a munkát - tudta, korrektül megcsinálják, megcsinálja majd, kifogás semmi, határidőre elkészülnek, aztán jöhetnek az "új kihívások". Mert ott kell majd hagynia a nem is tudja, milyen nevű osztályt (mostanába' mindent átszerveztek, átneveztek, olyan valamilyen "izészerű rendszerváltás, rendszerizé volt", régi, valamit már megtanult tökfejek helyébe új, sokkal tudatlanabb tökfejek érkeztek, nem értette, nem is érdekelte, kis ember volt, és a "pozíciója" munkával is járt, tudta, biztonságba van ezért, mert a munka marad a régi, új tökfejeket nem vonzza majd, (csak a jó nők maradjanak mindig elérhetőek, könyörgök, kedves rendszerváltás, a többi nem is érdekel már - gondolta), de tudta, semmi kétség, minden, úgyis minden mindegy már. Mari úgyse fog szóba állni vele, Vivien melleit se bámulhatja ezután lelkiismeret furdalás nélkül - nem is venné már be a gyomra - azér "kell, hogy az embernek legyen tartása". (És ki fog néki eztán jó kávét főzni? Mer ez a kérdés nyugtalanította pillanatnyilag leginkább.)

Igen, kár is lenne tagadnia, érdekelték az "új kihívások": leginkább a "nemistom" milyen osztály titkárnője igazán figyelemre méltó jelenség, (a kávéja ellen se lehet semmi panasz, kóstolta már) és vannak a tervező csajok közt is... nna szóval, eldöntötte magában. De messze volt még az ősz nagyon. És miközben asztaltársa beszélt, beszélt, csak gondolt arra, azért fel kéne eveznie végig a nagy folyón, mer meg kell végre találnia valakit. És, lehet ott kéne maradnia Vele? Szeretett volna maradni... Ővele. "N
a szóval" igazi lúzer volt. Önző, "naggyon-naggyon" önző volt, szóval a legrosszabb fajtából.

***



Asztaltársa közben mondta csak egyre, újfent csak sajnálkozott, hogy ma nem tudja rendelkezésére bocsátani azokat a fantáziagerjesztő színes magazinokat; "tudod, kedves öcsém, azok a pózok, azok a pózok", folytatta kíméletlenül, és nem volt irgalom, ömlött belőle a szó, megállíthatatlan, sorolta (vélt) sikereit, beszélt hajnalba torkolló ágycsatákról, összetört női szívekről. Ő meg gondolta csak magában: milyen kár, hogy állott a kancsóba az a víz, valószínűleg "tegnapi évjárat", úgyse tudnám lehűteni vele, önteném nadrágjára, jaj, csak el ne csöppenjen a nyála.

- Hú, kedves öcsém, megjött az asszony. Remélem, számíthatok a diszkréciódra - (számíthatsz, csak hagyd végre abba.) Az meg csak folytatta.
- Képzeld szívecském, a mi kedves asztaltársunk kandúrkodott az éjjel! - az asszony elmosolyodott.
- Tudod, kedves bátyám, kellenek néha "Tajtékos napok" - próbálta elejét venni a beszélgetés folytatásának, de ahogy kibukott száján a mondat: rájött, súlyos tapintatlanság, nagy hiba volt.

A rátörő fájdalom csak maga volt az iszonyat. Az asszony az asztal alatt kiváló érzékkel lépett rá fájós lábkörmére megint, és taposta, egyre taposta csak azt.
- Mi baj, öcsém, mér' vágsz olyan savanyú képet?
- Asszem, túlborsoztam a levest.
- Hiba, súlyos hiba, és egészségtelen. Inkább az életünk kell fűszerezni!

Az asszony elmosolyodott, a fájdalom megszűnt. (Tudod, ezért majd még megfizetek neked.) Az ebéd hátralévő részében már csak amolyan közömbös, jelentéktelen tudjátok, csak olyan "apró" dolgokról esett szó. Hogy vajon otthon a szomszédasszony megfelelően locsolta-é a virágokat, (az ittiner a hűtőszekrényre volt kitéve), ő meg csak arra gondolt, nincs virága otthon, akit meg kéne öntöznie.
- Erre miért volt szükség? - kérdezte.
- Csak, tudod, épp úgy hozta a kedvem.

Ketten maradtak akkor az asztalnál, a férj a kávét a kártyaszobába kérte.
- Feljönnék ma este.
- Jó! És remélem, megjavítottad a csónakot - az asszony elmosolyodott...

***



Jólesett a délutáni szoba hűvöse, leheveredett, próbálta megemészteni a dolgokat. Fiatal volt még a délután, volt még idő bőven az estéig, az éjszakáig. És az óramutatók - mondhatni - igazán nem keltek birokra az idővel. "Lehet, ő volna az? Ő lenne az igazi?" - töprengett. Szerette volna végre már megtalálni. Mert, régóta, nagyon régóta kereste már. És aludni sem volt kedve, gondolta, a csónakot megjavítani később is ráér majd. És még az is eszébe jutott, elfelejtette megkérdezni az asszonyt, tud-e jó, olyan igazán jó kávét főzni. Lehet, hiba volt...
Mert annyi féle kávé van ám ebbe' a világba! Hajnali szeretetkávé: ágyba hozzák az embernek, ébredés után, (az ilyet szerette nagyon), csak gondolt mindig arra: bár csak ő is főzhetne már ilyet valakinek, aztán van reggeli "cégkávé " , mikor ez emberre rámosolyognak, mondják csak: látom, "kómás vagy", tudtam, előbb-utóbb majd csak beérsz, lefőztem már (az ilyet is szerette), aztán van a reggeli "cégkávé" másik, morcabb változata: "na azér' ne várd, hogy mindig friss kávéval fogadlak, és különbe is fel se hívtál tegnap este, jó lesz neked a tegnapi lötty is" (ettől mindig lelkiismeret-furdalása támadt), bűntudatosan szokta szürcsölni csak, ha jólesik is... Meg van "fázós-bújós" kávé; az ember átázva, átfázva megérkezik este, olyan esős-esernyős hétköznapokon, aztán együtt iszák a kedvessel, miközben bámulja őt: mondja csak "csuda egy kávét tudsz főzni", a kedves rámosolyog, mindketten tudják, most nem a kávéról van szó, meg van "szomorú-hétvégi" - vannak, akiknek ez jut délutáni, rossz szájízű ébredések, szótlan esőnézés az ablakból, hallgatás, nagyon sokat jelentő, de nem az az olyan összebújós fajta hallgatás...
"Veszedelmes viszonyok." Elbűvölte a könyv. Hanyatt dőlt, felvette az ágy melletti szekrénykéről - régóta el akarta olvasni már, gondolta, most aztán lesz ideje bőven - jócskán előrehaladt már benne, bosszankodva vette észre, hogy legutóbb elfelejtette betenni a könyvjelzőt, mindegy, felütötte a könyvet, csak úgy, találomra.


***



"Mivel bántottam meg magát asszonyom, hogy ilyen szívtelenül kitér az utamból? Sehogy se értem, hogy az én odaadó hódolatomra maga csak olyan választ tud adni, amilyent még az ellenségei sem érdemelnek meg! Gondolja csak végig: alighogy szerelmem visszavonzott az ön közelébe, s a jószerencse mindjárt hozzásegített, hogy az asztalnál maga mellé ülhessek..." Hát ez volt a regényből a LXXVII. levél részlete Valmont vikomtól Tourvelnének.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Menekülés, V címmel a várólistára

Cipike bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A jövő illata című alkotáshoz

Susanne bejegyzést írt a(z) A nyár illata című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Cipike alkotást töltött fel A jövő illata címmel a várólistára

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Lottóláz című alkotáshoz

Ernyei Bea alkotást töltött fel Meseszőnyeg címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Békás-szoros címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Elveszett mesék című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Balatoni szkeccsek (Részl.) című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Harc című alkotáshoz

barnaby alkotást töltött fel Forróság címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)