HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1841

Írás összesen: 46260

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2016-11-25

Bűnösök 7/1

A lány szorosan a férfi mellé kuporodott, magára öltötte védelmező ölelését. Csaknem elszenderedett már; néha arra eszmélt, hogy egy villanásnyi álomkép suhan el előtte, s ilyenkor megijedt kissé. Nem akart álomba merülni, ő ébren akarta tölteni ezeket a meghitt, csodás perceket.
Nem volt meztelen, a férfi nem szerette a hanyag pőreséget. Finom fehérneműje fölött a férfi inge úgy fedte be karcsú testét, egészen a térdéig, mint egy hálóköntös. A férfi is félig fel- vagy leöltözve hevert a hátán, s lehunyt szemmel ölelte magához a lányt. Ő sem akart elaludni, élni akart, s érezni. Érezni a fiatal nő bensőséges jelenlétét, érezni a boldogság e kicsiny morzsáját.
A szoba hűvöse jól esett a lány fölhevült testének, amely csak lassan csillapodott. S bőrének jól esett az erős ujjak gyöngéd, önkéntelen cirógatása a vállán; az érintés megsemmisítette az ing könnyű anyagát, mintha az nem is létezett volna. Mindeközben újra és újra magába szippantotta a férfi illatát, s mindannyiszor álmodozón mosolygott hozzá.
Már percek óta hevertek mozdulatlanul. Ezek voltak a legszebb percek a lány életében. Nem a lángolás, az izzás, az édes haldoklás az erős karok fogságában, a kéj ellenállhatatlan gravitációja... A legszebbek mindig a megnyugvás percei voltak számára. Mintha mindaz, mi megelőzte e csöndes egymásba olvadást, csak azért történt volna, hogy végre e boldog állapotba, ebbe az édesen nehézkes, fáradt nyugalomba jussanak. Mintha mindennek csupán ez adott volna valódi értelmet.
Szerette a férfi szótlanságát, mozdulatlanságát. S ilyenkor... önmagát is szerette. Hitte: csak ilyenkor létezik igazán, s létének egyéb, környező ideje puszta árnyjáték, nem több. Nem is akart már létezni másképpen, máshogyan. De mert muszáj volt, ez a szoba olyanná vált számára, mint a legszentebb hely a világban, az egyetlen hely, ahol bármit kérhet, s ahol ő maga bármit megtehet. Minden más talpalatnyi hely a külvilághoz tartozott. S a külvilág nem szerette őt. Ő sem szerette a külvilágot. Örök bolyongásában itt lelt menedékre, helyét csak itt tudta megtalálni, s csakis e helyen volt képes érezni létjogosultságát.
Egyszerre mozdultak, egyazon pillanatban. Oly tökéletesek voltak e pillanatok... A férfi felkönyökölt, hogy fölébe hajoljon a lánynak, épp amikor annak finom, törékeny ujjai megindultak, hogy kissé eljátsszanak mellének bodor szőrzetével. Milyen csodálatos is... Egyszerre mozdulni...
A csók hosszú volt, mély és éber. Közöttük nem létezett fülledtség, és ábrándos reflexek. Minden tiszta volt, éles és meghitt. Egyek voltak...
A férfi - midőn oltotta szomját - a mellére vonta a kócos, szép fejet, s ujjai végigsiklottak a lány hátának izmos vonalain. Apró áramütések sercentek ujjbegyei alatt; a lányt ellepte a libabőr.
− Láttam a foltokat - szögezte le a férfi.
A lány nem válaszolt.
− Miért nem hagyod már ott? Miért nem jössz el onnan, Mariah? - hangzott el már vagy ezredszer.
A lány azonban nem akarta még ereszteni a boldogságot; még szorosabban ölelte magához a férfit, markolta erős vállait, arcát a nyakába fúrta, s próbált csak alig gondolkodni.
A férfi óvatosan félrevonta az inget a lány vállán, s ujjai végigsiklottak a zöldes foltokon. Mindegyik érintése nyomán égő fájdalom hasított a testébe; mintha a lány sebei neki fájnának, mintha a finom, selymes bőr az ő húsát fedné. Egyek voltak...
− Ennek nem lehet jó vége. Ott kell hagynod őt.
− Nem lehet. Rákos. Segítségre szorul.
A férfi megszokta már a lány távirati stílusát. Akkor beszélt ilyenformán, amikor minden bántástól menekülni próbált - még a szavak bántásától is.
− Segítségre szorul. S ezzel hálálja meg a segítségedet?
A férfi szeretett volna beszélni erről, hatni valahogyan a lányra, de ekkor megérezte a lanyha nedvességet a nyakán. A lány könnyei voltak; elhallgatott. Belátta, azzal tehet érte a legtöbbet, ha hagyja, hogy felejtsen. Nem volt ereje bántani a lányt. Hiszen szavai - ha még oly törődőek és kedvesek is -, csak még több bántást okoztak volna neki, mint az ütleg, melynek nyomait magával hozta a béke e kis szentélyébe.
− Ne haragudj, Scott! - szabadkozott kisvártatva a lány, s könnyes arcát kezdte törölgetni, majd az ing ujjával a férfi nyakát is, mit halkan telesírt. Azután lassan, figyelve, hogy a férfi nem szeretné-e tovább ölelni még, magába olvasztani, lelkére vonni őt, kibontakozott öleléséből, s lekecmergett az ágyról. A férfi engedte.
− Haragudni? Rád? - A lány keze után nyúlt, s érintése azt suttogta: bátorság!
Mariah a fürdőbe ment. Nyomában kínzó némaság telepedett meg a szobában.

Felöltözve jött vissza, a férfi jól tudta, hogy így lesz. Már ő is talpon volt.
Szép volt a lány, nagyon szép... Átlagosságában, hétköznapiságában, egyszerűségében volt gyönyörű. A férfi kitárta felé karjait.
Ez az utolsó ölelés volt a legfontosabb; ez volt az útravaló. Ebből meríthetett erőt a lány a folytatáshoz, a külvilághoz.
A férfi nem kísérte ki. Nem volt szabad. Sosem volt szabad.
A lány még megtorpant a bejárati folyosón, az előszobafal tükre előtt. Még egy utolsó pillantás önmagára - a valódi önmagára, akit itt kell hagynia. Ő valójában sohasem távozott erről a helyről. Csak a testét tudta bevonzani a külvilág.
Azután arcáról, tekintetéről lassan lejjebb siklott a pillantása. A gáláns összeg ugyanúgy ott pihent a kis asztalkán, mint mindenkor... S ő ugyanúgy érintetlenül hagyta azt, ahogyan mindig.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2016-11-30 04:49:32

Kedves Andrea!

Nagyon örülök annak, hogy ilyen hatással van rád. Mindig öröm azt tapasztalni, hogy az olvasóban jó érzéseket ébreszt egy írás, s azon túl még további inspirációkat is gerjeszt benne. Annak is örülök, hogy találtál benne olyan részt, amit a magadénak, amit a sajátodnak érzel, s kiemelted, mivel az teljesen azonos az érdeklődéseddel, vágyaiddal, lelkületeddel, s egészen a magadévá tudtad tenni. Nagy örömmel olvastam hozzászólásodat.

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
Hegedüs Andrea
Regisztrált:
2016-06-10
Összes értékelés:
397
Időpont: 2016-11-29 10:35:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"A legszebbek mindig a megnyugvás percei voltak számára. Mintha mindaz, mi megelőzte e csöndes egymásba olvadást, csak azért történt volna, hogy végre e boldog állapotba, ebbe az édesen nehézkes, fáradt nyugalomba jussanak. Mintha mindennek csupán ez adott volna valódi értelmet."

újraolvasva is fantasztikus élményt nyújt

a kiemelt szöveg elgondolkodtatott, messzebb a szálon boncolgatta eszmefuttatásom

lehet nem idevaló, de leírom, ami bevillant

egymásba olvadás/ édesen nehézkes, fáradt nyugalomba/megnyugvás percei/ értelmet ad
beillik egy lángoló szerelem/ szétszakadásának, elvesztésének terhe/ beletörődésének / elvehetetlen emlékei közé
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1058
Időpont: 2016-11-27 19:18:38

Kedves Ildikó!

Mint írásaim zömét, úgy ezt is a valóság szülte. Ezért hát mégiscsak léteznie kell. :)

Sajnáltam darabokra szabdalni az írást, mert úgy éreztem, így odavész a varázsa, az ereje, de szavaid megnyugtattak; ha így, darabokban is eléri az olvasó szívét, akkor célba ér, csorba nélkül.

Üdvözlettel: Laca
Alkotó
Regisztrált:
2016-03-24
Összes értékelés:
1334
Időpont: 2016-11-26 20:59:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ennyi meghittség, ennyi finomság, talán nem is tud létezni.

Mégis, annyira plasztikus, annyira megkapó és varázslatos minden mozzanat benne, hogy minden idegszálammal próbálom magamba szívni.
Azt hiszem, néhányszor még meg kell halnom és születnem hozzá, hogy képes legyek valamelyest, magamba építeni.

Ámulattal, és nagyon sok szeretettel gratulálok:
Ildikó

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Sors rap címmel a várólistára

F János bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Mi kommunista Ifjak...MK IX/2. című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Hajnali álom című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Vagyok... című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Vagyok... címmel a várólistára

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Féltem a tojásaim, de semmi pánik című alkotáshoz

Sarlai Mózes alkotást töltött fel AZ EMBER TEREMTÉSE címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A láthatatlan kötél című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - angyalszárnyak VIII című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Bujdosó 8. - Baranta című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)