HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1857

Írás összesen: 47940

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-03-19 06:35:00

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: JegaFeltöltés dátuma: 2016-12-03

Advent 2016

Advent 2016
A tavalyi évben is az idő gyors múlásával kezdtem a mondanivalómat. az idén is azt érzem, hogy gyorsul számomra, egyre sebesebben halad. Öregszem, én lassulok, ez csalja meg az időérzékemet. Ismét nyakunkon az év utolsó hónapja, karácsony hava. Advent, a várakozás ideje, az emberiség többsége remél, szeretetet, békét, szebb jövőt. A karácsony ünnepe egy röpke pillanat csupán, cseppnyi öröm talán. Az idő nyila mindig a pusztulás felé mutat, bárhonnan nézzük, akár emberi léptékben, akár a világmindenségében. Igen, mert mi is az univerzum részei vagyunk, minden sejtünkben ott vannak a csillagok, üstökösök, planéták alkotóelemei. Mi vagyunk az anyag legmagasabb rendű szerveződése, akik képesek vagyunk felfogni a létezésünket, a magunk körüli világot, sőt a világmindenséget. Képesek vagyunk kutatni a múltunkat, eredetünket, a jövőnket is sejtjük. Ismerjük az idő hatalmát, mely minden tettünknek értelmet ad. Tudjuk, hogy egyszer eljön az idő vége, amikor nem várunk többé, az adventben sem. Az idő eltűnik, nem lesz többé se múlt, se jövő. Mi emberek tisztában vagyunk ezzel, ezért élünk úgy, mintha sietnénk. Mindent meg szeretnénk élni, habzsolni az örömöket, felélni a Föld összes ajándékát. Rohamos gyorsasággal szaporodni, így remélve fajunk további fennmaradását. Ilyennek alkotott bennünket a teremtő. Felfalunk mindent, hisz a táplálék lánc tetején állunk, majd úgy járunk, mint a csillagok, melyek a haláluk előtt nagyra nőnek, de amikor végképp elhasználják az összes energiájukat, önmagukba roskadva, fehér törpékké lesznek, majd kihűlve semmivé válnak. Az eltűnt idő nyomát már nem hordjuk többé az emlékezetünkben, a jövő reményei sem élnek már tovább a szívünkben, nem lesz más csak a hideg, kietlen, néma jelen. A karácsony adta csoda, szeretet sem rejtőzik többé a lelkünkben.
Általam festett kép keserű, de ma még boldogan várjunk a csodára, hisz még sok-sok karácsony estén ott lehet velünk, ha mi is úgy szeretnénk.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
2592
Időpont: 2017-03-07 23:23:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Ott is lesz, mint az az ibolya, amely tavasszal életre, mint sem tudva a zord, de létfontosságú télről.
:)
A kedves párommal ma este éppen arról beszélgettünk, hogy a látszat ellenére semmi sem tűnik el, minden tettünkkel nyomot hagyunk, pecsétet az Univerzum ívlapján.
:)
Szeretettel: Szabolcs
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-12-18 22:00:22

Neked is kívánok kellemes ünnepeket kedves Ica. Mi emberek ilyenek maradunk, és világ megy a maga útján tovább. Köszönöm a megtisztelő figyelmedet.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-12-18 21:57:56

válasz Ylen Morisot (2016-12-07 17:33:01) üzenetére
Várjuk Ylen, mert mi már csak ilyenek vagyunk emberek, a legnagyobb bajban is reménykedünk a csodában.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-12-18 21:56:02

válasz Kankalin (2016-12-08 22:22:52) üzenetére
Ha csillagok nem is kedves Kankalin, de hamu biztosan lesz belőlünk. Köszönöm, hogy olvastál.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-12-18 21:45:28

válasz Finta Kata (2016-12-08 23:24:55) üzenetére
Optimista embernek születtem, fiatalon hittem a jobb jövőben, ma már nem. A világ kitárult előttünk, túl sok negatív dolog vesz körül bennünket. Mi itt Európában a szerencse fiai vagyunk, de ennek ára lesz, mi már nem érjük meg, de rabbá válunk, a félelmek rabjává. A politikai, gazdasági menekültek számát növelni fogják a klíma menekültek. Nem csak nálunk állnak a határainknál, Ausztrália például a lakatlan szigeteire viszi a lélekvesztőkön érkező nyomorult embereket. Dél-Amerika országaiban, politikai és gazdasági káosz uralkodik. Ezek messze vannak, de minket is fognak érinteni. Erkölcsi leépülés van Európában, ez még aggasztóbb. Hát mindezeket látva, hallva már rég nem vagyok optimista ember.
Alkotó
Regisztrált:
2010-12-30
Összes értékelés:
615
Időpont: 2016-12-18 21:35:01

válasz Tibor (2016-12-11 22:22:57) üzenetére
Én is így látom kedves Tibor, és mégis, én is várok valami mást, én is sietek, bár a koromnál fogva, csak sietnék. Ilyennek kódoltak bennünket. Köszönöm a figyelmedet.
Alkotó
Tibor
Regisztrált:
2015-03-24
Összes értékelés:
13
Időpont: 2016-12-11 22:22:57

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Ezzel a "várással" nekem mindig csak annyi a problémám, hogy az ember nagyon gyakran (leggyakrabban, azt is mondhatnánk) olyan dologra vár, ami egyébként is ott van már bennünk, körülöttünk, csak nem vesszük észre. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy van valami, amit el kell érnünk, meg kell találnunk, amire várnunk kell... Ez is hozzájárul a rohanáshoz, mert türelmetlenül keresünk. Pedig lehet, hogy nincs is mit...
Elgondolkodtató...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12296
Időpont: 2016-12-08 23:24:55

Kedves Ibolya!
Szépen megszerkesztett soraidon én gondolkodtam, sok igazság van benne, mégis szomorkás:
"Képesek vagyunk kutatni a múltunkat, eredetünket, a jövőnket is sejtjük. Ismerjük az idő hatalmát, mely minden tettünknek értelmet ad. Tudjuk, hogy egyszer eljön az idő vége, amikor nem várunk többé, az adventben sem. Az idő eltűnik, nem lesz többé se múlt, se jövő."
Majd később:
" Az eltűnt idő nyomát már nem hordjuk többé az emlékezetünkben, a jövő reményei sem élnek már tovább a szívünkben, nem lesz más csak a hideg, kietlen, néma jelen."
Valami nagy gondod lehet, hogy mindenütt csak a kellemetlent, a lehangolót látod. Bár sok igazság van a gondolataidban - én mindig az élet szépségeit keresem és kutatom, még úgy is, hogy életemben - világháború, a szép otthonunk elvesztése és a jelenlegi válság sem tud úgy letörni, hogy olyan sötéten lássam az világot.
Kívánom, hogy kellemes szép Karácsonyt éljél meg és örülj az életnek!
Szeretettel: Kata
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
6483
Időpont: 2016-12-08 22:22:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Jega! :)

Pozitívra fordítom a gondolataid: talán valamikor mi is csillagok leszünk. :)
Elgondolkodtam írásodon.
Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1834
Időpont: 2016-12-07 17:33:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
"Felfalunk mindent ... majd úgy járunk, mint a csillagok, melyek a haláluk előtt nagyra nőnek, de amikor végképp elhasználják az összes energiájukat, önmagukba roskadva, fehér törpékké lesznek, majd kihűlve semmivé válnak." - Nagyon mellbe vágott, mert igaz. Vagy velem is csak a keserűség gondoltatja ezt.
De azért várjuk a csodát!
Szeretettel:
Ylen
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
7433
Időpont: 2016-12-06 19:47:02

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ibolya!
Szomorú, de úgy van ahogy leírtad tömören, röviden.
Rohan a világ, benne mi emberek, sokszor csak egy pillanatnyi örömre álunk meg és tovább forog a mókuskerék. Kellemes adventi ünnepeket kívánok!
Szeretettel olvastalak. Ica

Legutóbb történt

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az új Szokol rádió című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Békakirályfi című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az óceán túlpartján című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mint ősszel a gesztenyék című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Kengurudal című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Majombolt című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Álmod(oz)om... című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Egy esős nap története címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Fönn a hegyen című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 16. című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Március című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szégyenlős szerelem (Balassi strófák) című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Szégyenlős szerelem (Balassi strófák) című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A jel című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Egy régi történet 16. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)