HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47321

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Reklám

Versek / műfordítás
Szerző: mandolinosFeltöltés dátuma: 2016-12-10

Mathilde Raven: A száműzött költő

Der verbannte Dichter

Der Abend dunkelt; an den Mast gelehnt,
Schau ich hinüber nach dem Heimathstrand.
Es pocht mein Herz, das stolze Auge thränt.
Leb' wohl, leb' wohl, mein theures Vaterland!

Du meiner Kindheit Wiege, meiner Freuden,
Wo ich die ersten Lieder glühend sang,
Das meine Lust- und Schmerzensthränen trank!
Mein Herz erstarrt. — Wie bitter ist das Scheiden!

Der Abendwind weht kühl vom Lande her:
O, diese Luft trink' ich zum letzten Mal!
Von diesen Sternen leuchtet keiner mehr
Auf meinem Pfad voll Einsamkeit und Qual,

Denn dieses Schiff trägt mich zu seinen Landen,
Wo mir kein Auge liebelächelnd blickt,
Wo keine Freundeshand die meine drückt,
Kein Ohr sich neigt den Klagen des Verbannten.

Man hat mich ausgestoßen und verbannt,
Weil für die Wahrheit meine Seele glüht,
Weil ich der Freiheit Jünger mich genannt,
Weil heil'ges Recht gefordert hat mein Lied,

Weil furchtlos ich die Botschaft laut verkündet,
Die auf die Lippe mir mein Gott gelegt,
Und weil mein Herz in treuer Liebe schlägt
Für's Vaterland, das Sklavenkett' umwindet.

Doch — blutet auch mein armes Herz und bricht's
Ich lieh die Zunge nur dem Geist der Zeit.
Schon steigt die Eos auf des neuen Lichts,
Die triumphierend ihre Rosen streut.

Verschließt die Augen nur vor ihrem Schimmer,
Hüllt Euch in siebenfache Schleier ein:
Die Sonne steigt empor; vor ihrem Schein
Verschwindet Euer Nebelreich auf immer.
___________________________________________


A száműzött költő

Sötétedik... Árbocnak dől a váll,
S a honi partnak nézem fövenyét.
Büszkén sírok, a szívem kalapál,
Élj, jó hazám, virulj, te drága szép!

Gyermekkorom, öröm bölcsője, lelke,
Hol fújtam első lázas dalaim
Könny-ittasan, fakassza kedv vagy kín!
Most szívet dermeszt válásunk keserve!

Az esti szél is onnan fúj felém,
E hűsből én utószor kortyolok!
Már csillagok felől sem hull a fény
A fájó útra, hol magam vagyok.

Mert bús hajóm visz messze, más vidékre,
Hol nincs, ki rám vessen kedves szemet,
Hol nincs baráti kéz ölelni meg,
S a száműzött panaszszavát, ki értse.

A sorsom eltaszítás, száműzés,
Mert jóért égett lelkem hasztalan,
Mert volt dalom: szent jog-követelés,
Mert szabad ifjúnak hívtam magam.

Mert meghirdettem hangosan és bátran,
Mit ajkaimra bízott Istenem,
Mert szép hazámért dobbant hű szívem,
Mit utoljára rabbilincsben láttam.

Szegény szívem most vérzik, széttörött,
S én korszellemre bízom nyelvemet.
Új csillogással Éosz felszökött,
És rózsákat hint, győzedelmeset.

Szemed takard el, rossz beléje nézni,
Hétrét lepellel kössed át nagyon:
A nap fölkél, s e ködbirodalom
Örökre el fog fényétől enyészni.

* * * * *

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1400
Időpont: 2016-12-13 03:03:31

A száműzött költő

Sötétedik... Árboc a támaszom,
Míg nézem honi partnak fövenyét.
Hull büszke könnyem, szívem fájlalom.
Hazám, virulj, virulj fel, drága, szép!
Te kiskorom s öröm bölcsője, lelke,
Hol zengtem első lázas dalaim
Könny-ittasan, bár kedv fakassza, kín!
Most szívet dermeszt válásunk keserve!

Az esti szél hazámból fúj felém:
E hűsből én utólszor kortyolok!
Nem hull alá csillagról már a fény
A vízi útra, melyen távozok,
Mert bús hajóm visz messze, másik partra,
Hol nyájasan nem néznek majd reám,
Hol nincs barát fogadni parolám,
És senki nincs, ki zokszavam meghallja.
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1400
Időpont: 2016-12-13 03:02:23

A sorsom kitaszítás, száműzés,
Mert Jóért égett lelkem hasztalan,
Mert szent dalom volt: jogkövetelés,
Mert ifjúnak hívtam szabad magam,
Mert meghirdettem fennhangon és bátran,
Mit ajkaimra bízott Istenem,
Mert szép hazámért dobbant hű szívem,
Midőn bilincsre kárhoztatva láttam.

Szegény szívem most vérzik, megtörött,
S én korszellemre bízom nyelvemet.
Egy csillogó, új Éosz felszökött,
Mely rózsákat hint, győzedelmeset,
De elvakít, hát óvd világod tőle,
Lett légyen fátylad hétrét-oltalom:
Fölkél a nap, s a ködbirodalom
A fényben el fog tűnni mindörökre.
Alkotó
Regisztrált:
2012-02-28
Összes értékelés:
1400
Időpont: 2016-12-11 23:47:37

Kritikát kaptam, jogosat: kézzel nem lehet ölelni, csak karral. Meg aztán az eredeti arról szól, hogy "Ahol baráti kéz nem szorítja meg az enyémet..." Ezért a kifogásolt vers-strófát újrafordítottam az alábbiak szerint:

"Mert bús hajóm visz messze, másik partra,
Hol szíves szemmel nem néznek reám,
Hol nem fogadja barát parolám,
És senki sincs, ki panaszom meghallja."

Hálás vagyok a kritikákért, mert csak így lehet szebbet, jobbat és pontosabbat alkotni!

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Hóba huppan... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csöppnyi tisztaság című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szó ereje című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Remény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Bár bízni tudnál! című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Talált vers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Csak játék című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Böfögés címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)