HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49063

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Jimmy MariniertFeltöltés dátuma: 2017-01-09

Valóság

A lehúzott redőny résein besütött a reggeli nap fénye és egy csíkban megvilágította Edward Pierce lehunyt szemeit.
Edward bosszúsan fölemelte fejét és egyik szemét még mindig zárva tartva a redőnyre nézett. Tudomásul vette, hogy előző este sem húzta le teljesen, pedig már többször megfogadta, hogy le fogja. De tényleg teljesen. Úgy, hogy egyetlen huncut fénysugár se hatoljon át rajta, hiszen mindig idő előtt felébreszti. Mennyi is az idő? Most már mindkét szemét a kis fekete éjjeliszekrényen álló digitális óra kijelzőjére vetette. Két perc múlva fél kilenc.
Edward felült az ágyon. Haja borzasan meredt a plafon felé és arcán mély nyomot hagytak a párna gyűrődései. Egy ideig csak ült és bámult maga elé. Egy hét szabadságnak néz elébe. Ennek nagyon örült, de igazából egyáltalán nem tudta, hogy mivel fogja elütni az időt. Nem tervezett, nem gondolkodott, egyszerűen kivette azt az egy hetet.
Végre erőt vett magán és lement a konyhába összedobni valami reggelit. Rántottát. Igen, az jó lesz. Mielőtt hozzákezdett volna kiment, hogy behozza az újságot.
Az ajtó előtt ott hevert a Woodville Sun legújabb száma. Edward gyorsan átlapozta és egy címen megakadt a szeme: Elhunyt Andrew Lam. Bevitte az újságot, az étkezőasztalra tette, majd megcsinálta a rántottát.
Reggeli közben elolvasta a cikket. Andrew Lam, Woodville egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere volt. És nem utolsó sorban Edward főnöke. Edward nem is tudta pontosan hány éves volt az öreg. Ötvennégy? Vagy ötvenöt? Mindegy is, a lényeg, hogy az ötvenes éveiben járt és nagyon jól bírta magát. Az újság azt írta, hogy Lam valószínűleg agyvérzést kapott.
Edward pedig alig tudta elhinni ezt a hírt. A telefonhoz rohant és felhívta Richard Asly-t, akivel ketten dolgoztak az ügyfélszolgálaton és egyébként is nagyon jóban voltak. Richard hamar felvette a telefont.
- Edward! Öregem, hallottad a hírt? Az öreg Lam beadta az unalmast.
- Tudod mit álmodtam Rick?
- Mit?
- Azt, hogy megölöm Andrew-t... Fejbe lőttem, érted? - Edward hangja kissé rekedt volt.
- Uhh! Ez durva. Ez...
- Rick, én most kicsit rosszul érzem magam... - mondta elgondolkodva Edward.
- Ugyan, haver, ez csak egy álom. Nem tehetsz arról, hogy Lam meghalt - mondta nevetve Richard - Inkább gyere át inni valamit! Otthon vagy?
- Ja. Jó, kajálok meg összekapom magam és megyek.

Délután egy óra volt már, amikor Edward kopogott barátja ajtaján. Rick ajtót nyitott. Barna flanelinget és egy kockás halásznadrágot viselt. Edward még nem látta őt ebben a szerelésben. Kissé komikusan festett. Bár Rick egyébként is egy szórakozott figura volt.
A nappaliba mentek, ahol a kisasztalon két üveg sör állt, a TV-ben pedig a New England Patriots egyik meccsét ismételték. Edward kényelembe helyezte magát.
- Na? Kiheverted? - kérdezte röhögve Rick, majd megveregette Edward vállát - Ekkora baromságot Eddie! - megint nevetett - Ne idegesíts!
- Nem, Rick. Tudod, hogy nem bírtam Lamet, de azért nem kívántam a halálát. Ez meg így kicsit... kicsit meredek, hogy kinyírom álmomban, erre meghal valójában is - Edward nem hitte el, hogy ezt annyira komolyan mondja, mint amennyire komolyra sikerült.
Tényleg nem szerette a főnökét. Sőt, mondhatni utálta. Andrew Lam ugyanis nem tűrt el semmiféle ellentmondást és csak az ő szava érvényesülhetett. Ez persze a javára vált: miután az apja meghalt - aki egyesek elmondása szerint ugyanolyan keményfejű volt, mint Andrew - egy vagyont örökölt, ezután kinevezték a cég igazgatójává és jó tíz évre bebetonozta magát a vezetőségbe. Aztán már nem igazán adódhatott problémája, mert megvette a céget. Bizony, ezt pedig az imént említett tulajdonságainak köszönhette. Rick szerint életművész volt. Bármiből pénzt tudott csinálni. De azért Edward tudta türtőztetni magát, úgyhogy a gyilkosság, vagy bármiféle atrocitás megmaradt gondolati síkon.
Rick kibontotta a két sört és az egyiket Edward felé nyújtotta:
- Na fogd meg és igyunk! Megérdemeljük már - Edward elvette az üveget.
- Egészség! - aztán koccintottak és ittak.
Edward közben belegondolt, hogy szégyellni fogja magát, ha a szabadsága minden napját így fogja tölteni. Közben folyton Adrew Lamen járt az esze. Azon, hogy utálta. Utálta, de most mégsem örül a halálának. Sőt, egyszerűen nem tudta elengedni magát. Zavarta valami.
- Figyelj Rick. Mi mindig csak piálunk és röhögünk.
- Így van cimbora! - nevetett fel Rick.
- Ne. Most kérlek, tedd félre a... a komolytalan énedet és kicsit próbálj gondolkodni. Nem hagy engem nyugodni ez a dolog.
- Eddie, még mindig azt hiszed, hogy...
- Nem, nem erről van szó. Nyilván semmi közöm sincs Lam halálához, most másról beszélek. Utáltam a csávót. Tudod.
- Szerintem mindenki utálta... - Rick hirtelen komolyabb lett, mintha varázsoltak volna. Talán jót tett neki a sör.
- Igen. De miért? Miért nincs békében az ember azzal, akivel minden nap egy levegőt szív? Ezt nem értem, tudod?
- Ja.
- De tényleg. Gondolj csak bele! Bemegyek reggel és odabent mindenki fúrja a másikat. Nem lehetsz jóban senkivel, mert ha valakivel elkezdesz beszélgetni, egyből előjön, hogy ez meg az milyen szemét. A mai világ erről szól: világíts rá a másik hibáira, ne hagyd, hogy a másiknak jó legyen. Csak én! Én létezem. Én vagyok a centrum, körülöttem forog a világ. Lam is pontosan ilyen ember volt. Csakhogy neki ez a javára vált, te is tudod... mit szoktál mondani rá?
- Életművész - bólintott elgondolkodva Rick. Nem szokott elmélkedni. Régebben talán igen. De manapság...
Manapság már nem éri meg. Mert ha valaki belegondol valamibe, akkor csak arra jön rá, hogy a világ már nem olyan, mint régen volt. Nincs meg az a tisztaság. Az egész egy piszkos mocsár, amelyben emberek tűnnek el. Eltűnnek. Mert az ember alapvetően jó. De ami körülveszi: a társadalom már elvesztette a klasszikus értékeit. Rick erre rájött - talán túl hamar - és eltemette magában a gondolatokat. Csak próbálta azt nézni, amit tálalnak: minden rendben, és így jó is volt neki.
Edward meghúzta a sört, aztán grimaszolt egyet és végignézte, ahogy a New England elront egy támadást, majd barátjára nézett:
- Úristen, Rick! Hagyjuk ezt.
- Ebben sajnos igazad van - nézett maga elé Rick - Erről szól... - Csücsörített egyet, közben mintha még egy pillanatra elveszett volna a saját elméjében, aztán visszatért: - Úgyhogy hozok még egy sört. És most már tényleg hagyjuk ezt a szarságot... Te nem öltél meg senkit, és a világot egyedül nem tudod megváltoztatni, úgyhogy - hangja kissé fojtottan szólt a konyhából, mikor lehajolt, hogy kivegye a hűtőből a sört - ebből kell kihoznunk a legtöbbet!

Edward későn ért haza. Útközben még beugrott a benzinkútra tankolni meg bevásárolni. Este tizenegy felé járhatott az idő.
A kocsi mellől már látta, hogy a bejárati ajtó nyitva van. A szatyrot a hátsó ülésen hagyta és a ház felé rohant. Az ajtó előtt megtorpant, aztán óvatosan belépett. Az étkezőben senkit sem talált. Az asztalon még ott volt a tányér és az evőeszközök. Pedig úgy emlékezett, hogy elmosta reggeli után.
Megállt és hallgatózott. Lépéseket hallott. A fürdőszoba felől. Halkan a konyhába ment és elvette a kenyérvágókést a pultról. Amikor újra kilépett az ebédlőbe, meglátta, hogy az asztalnál ott ül valaki. Rick ruháit viselte, bár úgy tűnt, kicsit nagy rá az ing: a válla ernyedten lógott valahol az illető felkarja táján.
Edward lassan elindult az idegen felé, maga elé tartva a kést. A fickó nem vette észre, csak ült, mintha várna valamit. Amikor Edward közelebb ért meglátta, hogy még a rántotta is ott van a tányéron. Már teljesen meg volt zavarodva, kezdett kétségbeesni. Hallotta, ahogy hívatlan vendége a rántottából csámcsog.
- Ki az? - kiáltott rá, de mivel nem jött válasz ismét megkérdezte, ezúttal már rekedt, elhaló hangon: - Ki az? - Aztán hátba szúrta. A kés teljesen belecsúszott az idegen hátába, a kiserkenő vér pedig vörösre festette Edward kézfejét...

És akkor felriadt. A takaró valahol a földön volt, Edward izzadt. Amikor rájött, hogy csak álmodott, lehunyta a szemét és mély levegőt vett. Lassan kifújta, aztán az órára nézett: tizenegy óra. Egy darabig még pihent és arra gondolt, hogy szerencsére csak álmodott. Aztán amikor eléggé kijózanodott lement, hogy reggelit készítsen, mint mindig miután felébred.
Az asztalnál ott ült Richard Asly, a barna flanelingben, halásznadrágban, hátában a késsel. A vér már egészen vörösre színezte alatta a padlót.

2017.01.08.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2017-01-01
Összes értékelés:
6
Időpont: 2017-01-15 22:43:36

válasz Finta Kata (2017-01-15 20:38:28) üzenetére
Kedves Kata!
Köszönöm a kritikát és a szívélyes fogadtatást. :)
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
12603
Időpont: 2017-01-15 20:38:28

Kedves Jimmy.
Zavarba jöttem, pedig nem szokásom. Most ez a történet élő valóság, vagy csak kitaláltad?
igaz mindegy: Új fiú vagy a háznál, akarom mondani: a Napvilágnál. Fontos, hogy jó novellákat, verseket és egyebeket tálaljál nekünk, ami Tőled elvárható, mivel Édesanyád magyar tanárnő.
Első alkotásodat szeretettel olvastam, hibát nem találtam, ami nagyon fontos nem csak prózáknál, de verseknél is. De ez nálad nem kétséges.
Tetszett, amit írtál, de szerintem álmodásnak jobban beillenék, különben maradt bennem kétség, mert nem derült ki belőle, hogy a férfit ki ölte meg?
Töltsd fel alkotásaidat, de elvárjuk, hogy mások anyagát is tanulmányozd.
Szeretettel fogadunk körünkbe: Kata
Alkotó
Regisztrált:
2017-01-01
Összes értékelés:
6
Időpont: 2017-01-15 17:46:12

válasz Arthemis (2017-01-13 18:42:11) üzenetére
Köszönöm kedves Arthemis!
Szenior tag
Regisztrált:
2005-12-13
Összes értékelés:
1310
Időpont: 2017-01-13 18:42:11

Jól megírtad a történetet, a lezárás is tetszett. Nyitva maradt ugyan a kérdés, hogy hol találkozott az álom és a valóság, de ez a novella valahogy így is teljes.
Alkotó
Regisztrált:
2017-01-01
Összes értékelés:
6
Időpont: 2017-01-10 20:05:18

válasz Bödön (2017-01-10 08:11:15) üzenetére
Kedves Bödön!
Köszönöm a dicséretetm, örülök, hogy tetszik.
Üdv: Jimmy
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8463
Időpont: 2017-01-10 08:11:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Hello Jimmy! Álom és valóság is lehetne a címe. Tök jó sztoti, kicsit olyan "gólyakalifás". Tetszett! Üdv: én

Legutóbb történt

Klára bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Klára alkotást töltött fel Nyelvem címmel

mandolinos bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

marioatreides alkotást töltött fel Az aranyszőrű nyulak címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Averzió. Hogy miért? címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Eltaposott patakok című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Vihar címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Eltaposott patakok címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Kis lak címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Születésnap az erdőben című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Madárcsontú öregasszony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/Epilógus című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Mária/A tragédia című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Belső nyugalom című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)