HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 32

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45577

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Cselényi P.
2017-12-15 09:26:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: HollóFeltöltés dátuma: 2017-02-05

Gyilkos

"Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá."

Fekete István


- Öltél már embert?
- Nem.
Hányszor zengett már e kérdés, és válasz felállás. Pedig véremben lázong az igazság, tomboló viharként robban az emlék, ahogy véget vetettem egy emberi élet múló idejének. Miként, és hogyan? Nos kedves olvasóm ha ezen kérdésekre választ vársz, olvass és nézz szembe az igazsággal!
Egy bús téli éjen történt mindez, a Duna vize jégtakaró alatt heverészett, vaskos pelyhekben hullt a hó, lábaim alatt hangosan ropogott, ahogy rendszeres esti sétámat jártam. Lágy hideg szél borzolta szakállam, hajam, és zizegésre keltette a nádast. A messzi távolból fülemig csengett, ahogy zakatolt az éjjeli hév. Gondolataim kusza szálait alkohol segítségével próbáltam kibogozni, bár nem sok sikerrel oldotta a miértek és mikéntek kérdés köreit. Így talpam alatt ropogó hóval tovább bandukoltam a sötét Duna mentén.
Gondolom felmerült benned az érzés, a kíváncsiság, hogy mégis mi lehetett az amire választ próbáltam lelni az éj takarásában, hidegben, és magányban. Szerelem volt a ludas, talán nem is olyan meglepő, a lány ki elhagyott, szebb volt mint az ég magasán ragyogó, ezüstös fénnyel pompázó Hold, kit csillagokkal díszített fekete estélyi ölelt körül. Tétova szócséplésnek tűnhet, hogy egy hölgy miatt nyúltam a szesz mélyéhez, de gyenge voltam, és az utat én választottam. Sétám során, elértem kedvenc részemhez, hol már a lámpák fényei nem mocskolták a hold lágy szemléletét, és általa a Duna jege fehér aranyként mutatott utat a túlpartra. Megálltam, mély levegőt vettem majd tekintetemet egy sötétlő alak ragadta meg. Mintha csak egy színpadon állna úgy nézett. Lesújtó mély fájdalommal övezett szempár meredt rám a fagyott víz közepéről. Egy női alak, melyet jobban ismertem mint bárkit a világon, zafír kék szemek, és karmazsinvörös haj, majd egy lágy szinte suttogó hang, mely magához szólított, és a lány tekintete kivirágzott, mosollyá emelkedett, a bánat ólmos szíve elveszni tünt. Nem tehettem mást, elindultam felé, ráléptem a jégre, kicsit megcsúszott a lábam, végül megtaláltam az egyensúlyt. Bátran siettem szerelmem karjaihoz, mikor elértem és végre ismét magamhoz öleltem...
Hatalmas reccsenéssel szakadt be alattam a jég, és ragadt el az ár kegyetlen ereje. Velem volt ő is, átkarolt fagyos öleléssel, választ kaptam végre kérdésemre. Mely azóta is össze kuszálja gondolataim mélyét.
- Miért végeztél magaddal gyönyörű Lány? - A válasz pedig itt cseng, némán a fülemben.
- Mert terheid súlya alatt megroppant lelkem, így gyilkosom te lettél, szerelmem. Most hunyd le szemed, és maradj velem, mindörökké, ahogy azt ígérted.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Zsenál bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

Regős alkotást töltött fel Küszöb címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Boldog karácsonyt! című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) A Nap nyugta című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Félelem-TESZT (részlet) című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Mindhiába címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Hagyd rá címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Óév címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)