HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1806

Írás összesen: 44229

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

medve
2017-04-10 19:54:57

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-02-13

A herceg mosolya II.

A történetekkel az a legnagyobb baj, hogy azok, amúgy "legáltalábban" a valóságról íródnak. Esetenként a kitalált valóságról. De a kitalált valóság előbb-utóbb, valahogy csak bekövetkezik - jó szokása szerint. A történetek szponzora: csak közömbös IDŐ. És annyi baj a valósággal; ezer szálon futó, követhetetlen összefüggések, lehetetlen mindent megírni, elmondani, elmesélni. És az a baj, hogy ezerszálú dolgok egyszerre futnak IDŐBEN, gubancolódnak! El nem tudnám képzelni miképp, és modellezni nem tudná senki sem! És lehetetlen minden történést, összes dolgaink szánalmas, három-dimenziós papíron leírni, követni, mindent megírni, mindent "kigubancolni", egyszerre, összes szánalmas próbálkozás hiábavaló is lenne. Az "apró dolgokat" - mondhatnánk mozaik-darabkákat...

- Tudod, nem hinném, hogy ebben az életben meg tudnálak nevettetni! És ez nem az én hibám - a fűben hasaltak, fűszállal a szájukban, és jó szokásuk szerint bámulták csak a csillagokat.
- Fázom, nagyon fázom.
- Ne csodáld! Hűvösödik már. Nem érzed, milyen kellemes a borzongás? Nem érzed? Ennek se tudsz örülni? Pedig ősszel a legszebb, a legtisztább az ég, meg akkor ragyognak legszebben a csillagok.
- Nem tudom, mi lehet a szép ebben! Különben is fázom, úgy fázom!
- Hát haszna épp senkinek ebből, de azt hiszem ideje már, hogy útra kelj, elindulj mosolyt keresni - magyarázott a bolond. Mert el kell már indulnod végre! Úgyis unalmas lesz itthon a tél. Gyilkos vadászatok, unalmas fogadások, tűzijáték-mulatságok, álmos-nyűgös, elnyűtt, félálmukban hegedáló udvari muzsikusok, cselédek szoknyái alá nyúlkáló részeg tivornyázók, asztalodnál összes potyázók! Meg az a rengeteg, unalmas követ, akik - udvari festők által retusált "Barbi herceg-kisasszonyokat" akarnak rád sózni!
- De ha elindulnék, szerinted tudnék nevetést, jókedvet, mosolyt venni? Tudod, van kincsem elég, mindent megvehetnék!
- Ha így kezdesz hozzá, felesleges elindulnod.
- Tudod, egyszer úgyis lefejeztetlek!
- Uram! Ha ez lenne az ára a jókedvednek, ám legyen. Csak azt sajnálom, hogy én azt már nem fogom látni - nevetett fel a bolond. És még valami! Nem kell ám álruhát öltened! Hiábavaló lenne! Mert nem hinném, hogy az egész birodalmadban lenne még valaki, aki ennyire lógatná az orrát, úgyis megismernek majd.
- Tudod? Egyszer úgyis lefejeztetlek.

***



- Mesélsz? Elmeséled, mi végre jutottál?
A fűben feküdtek hanyatt, szokásuk szerint nézték csak a csillagos eget. Év telt el azóta, hogy útnak indult. Gúnyáját eső áztatta, nap perzselte, hűvös szél szárította, lesántult lovát sokszor kellett patkoltatnia. Hallgatott, hirtelen gondolta csak magában: elfecsérelt év volt ez is, besorolhatom az összes többi közé. Voltak találkozások, kicsi öröm, búcsúzások, kicsi szomorúság, csak tudod, nem jutott közelebb az igazsághoz! És nem bántotta az elválás - ez amolyan hazugság volt önmaga számára - és a találkozások se töltötték el örömmel - ez csak még nagyobb hazugság volt. Magának sem merte bevallani. De hát hazaért, mesélnie kellett...
- Tudom, most arra gondolsz, elfecsérelt idő volt ez az egész.
- És nem tudtam, értsd meg! Nem tudtam jókedvet, nem tudtam mosolyt venni! (És az az utolsó találkozás...) Olvasol a gondolataimban?
- Igen, tudod, bolond vagyok.
- Nincs kedvem most még csak lefejeztetni téged sem. Pedig rászolgáltál, megérdemelnéd. És nem fogok mindent elmesélni sem.
- Tudom, voltak olyan mozaik-darabkák, amik nem tartoznak rám. Gondolom, karcoltak csak meg, maradjon a te ügyed.

Az "apró dolgokat" - mondhatnánk mozaik-darabkákat! Azt kell valakinek kiválogatnia a Világból. Összeraknia. Van úgy, hogy sikerül, máskor meg nem. A mesélő kiválasztja a mozaikok cserepeit. Mindegy, úgyis mindegy, az apró - néha észrevétlen dolgok - viszik tovább a történetet -történetünk, életünk.
No, nem feltétlen a legcsillogóbbakért, legtündöklőbbekért, szánalmas magamutogatókért, másokat taposó, előretolakodó hivalkodókért kell lehajolni. Semmiképp! Csak azokért, amelyek megérintenek; ha van szerencséd, az "apró dolgok" megérezhetők, megérinthetők. Lehetnek ők bármilyenek: netán egy gesztus - vagy annak elmaradása - lehet akár egy szó, de lehet hallgatás is, lehet könny, vagy akár egy mosoly, lehet elmaradt telefon, nem odaért levél, megtalált üzenet, lehet emlékharang sírnál, amit, nem hallhatsz épp, mert messzire fújta épp önző, irigy, rossz Időben feltámadt szél. Mindegy: van úgy, hogy sikerül, meg előfordul, hogy éppen nem.


/folytatása lesz, ha még lehet/

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szantogergely bejegyzést írt a(z) A herceg című alkotáshoz

karola alkotást töltött fel A nyomor luxusa címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Semmi nyom című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Elhagytam... című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ni csak című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) A május ellebben című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Lelketlen a csönd is című alkotáshoz

Magdus Melinda bejegyzést írt a(z) Naplemente című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavasz elő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tavasz elő című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A tanácsadó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tölgy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Tölgy című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) A herceg című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)