HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 28

Tagok összesen: 1851

Írás összesen: 47537

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2019-01-09 08:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-02-23

Gyökerek nélkül 6/2

A férfiban kezdett fölébredni valami bosszúságféle. Ilyetén társalgásnak aztán igazán nem érezte hiányát. Ez már csaknem tolakodás, kérem! Mély lélegzetet vett.
− Nézze! Én nem flörtölni járok a temetőbe. Itt nyugszanak a szeretteim, és velük szerettem volna tölteni néhány percet. Ennyi az egész.
A nő megütközve nézett föl rá. Ennek a férfinak talán gondjai vannak, feszültségek gyötrik belül, vagy egyszerűen csak ő volt túlságosan bizalmas. De az ördög vigye! Hát az emberek már néhány kedves szót is zokon vesznek?
− Ne haragudjon! - bólogatott lemondóan - Nem zavarom tovább.
S máris sarkon fordult, hogy odébb álljon. A férfi azonban nehezebben viselte volna most már a távozását, mint azt, ha marad.
− Nem, kérem ne! Miattam ne menjen el! Rosszul érezném magam.
A nő visszanézett rá a válla fölött.
− Még annál is rosszabbul, mintha el kell viselnie, hogy itt vagyok, látok-hallok, urambocsá létezem?
A férfi összevonta szemöldökét, s elnyomott magában egy csúnya káromkodásfélét.
− Mi maga? Gondolatolvasó?
A nő elmosolyodott.
− Az éppen nem.
A férfi végre a sír felé fordult, amelyhez látogatóba jött, s szemügyre vette. Kissé elvadult volt. Az apró virágok között sok-sok kósza gyomszál hajladozott. Ösztönösen neki állt kitépkedni őket. Mindeközben elkezdte zavarni valami. Amikor rájött, hogy mi az, a nőhöz fordult, aki egy szemközti, idegen sírkövön üldögélt.
− Csak ennyit tud mondani?
A nő ismét megütközve nézett rá.
− Elnézést! Miről?
− Az előbbiről.
Most a nő vonta össze a szemöldökét.
− Már megbocsásson! Az imént volt szíves értésemre adni, mennyire zavarja a jelenlétem. El akartam menni, ön marasztalt. Csöndre vágyott, csöndben vagyok. Most mi baja?
A férfi kihúzta magát, és a kőszegély sarkára ejtett egy marék füvet.
− Most már az zavar, hogy csöndben van.
A nő a combjaira ütött.
− Ó, hát most már az zavarja, hogy csöndben vagyok! Netalán szórakoztassam uraságodat? Mondjak egy szép mesét, vagy szavaljak el egy verset?
A férfi a homlokához szorította földes kezét.
− Édes Istenem! Miért is nem hagytam, hogy elmenjen...
− Most már késő! - vágta rá a nő dacosan. - És most már nem is megyek sehová. Ez a temető ugyanis nem a magáé. Nem tilthat ki innen.
A férfi úgy nézett rá, mintha valami nagyon infantilis kijelentést tett volna, miközben jól tudta, hogy a saját iménti megnyilvánulása sokkal inkább volt gyerekes. A nő mégis elhallgatott.
A férfi visszahajolt a fűszálakhoz, s a fejét csóválta.
− Ne haragudjon, ha megbántottam.
Rövid csönd után érkezett csak válasz.
− Nem tud úgy bocsánatot kérni egy nőtől, hogy közben a szemébe nézzen?
A férfi az előbbi mellé dobott egy újabb marék füvet, s újra kiegyenesedett. Ránézett a nőre, s kissé előrehajolva megismételte.
− Kérem, ne haragudjon! Nem akartam megbántani.
A nő csalódottan legyintett felé.
− Azzal bánt meg, ahogy most kigúnyol.
− Hogy kigúnyolom? Hogy én?!
− Igen, maga. Mit hajlong itt, mint egy lakáj? - morogta a nő, azzal ellökte magát a sírkőről, s elindult arra, amerre az imént már megpróbált "eltávozni." A férfi rossz lelkiismerettel szólt utána.
− Mi az? Most elmegy? Én tényleg őszintén mondtam. Én nem gúnyolódom. Már elnézést, de én sohasem gúnyolódom.
− Csak arrébb megyek. Mit van úgy oda?
− Mert megsértődött?
− Mert elszívok egy cigit, és nem akarom kifüstölni.
− Ugyan, engem nem zavarna...
− Ó, dehogynem! Hiszen magát minden zavarja! Kitaláljam, miben hunytak el a szerettei? Szegények inkább elbújtak a föld alá, minthogy esetleg zavarják méltóságodat.
A nő dühösen rágyújtott, majd önkéntelenül felfigyelt a szavai nyomában beállt síri csöndre. Megfordult, s ekkor majd kiesett ujjai közül a füstölgő cigarettaszál. A férfi megindult felé dühödt léptekkel, s félő volt, hogy hozzá érve meg is üti. Ám néhány teátrális lépés után természetesen megtorpant, s a sírra mutatott.
− Ezek itt a nagyszüleim.
Ő nem folytatta, a nő pedig nem felelt. Mindketten utolsó mozdulatukba merevedve álltak, s farkasszemet néztek egymással. A férfi tekintetében fölizzott valami vad, emésztő tűz, míg a nő szemei rémülettel teltek meg.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1447
Időpont: 2018-07-10 15:38:02

Kedves Ida!

Örülök, hogy nem hagytad félbe. Köszönöm a figyelmedet.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5625
Időpont: 2018-07-06 13:36:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Hmm, ezek nem veszekednek hiába, itt valami kialakulóban van...
Ez amolyan megérzés, bár lehet, hogy csalatkozni fogok... Itt nem lehet abbahagyni, megyek tovább.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1447
Időpont: 2017-02-24 16:33:54

válasz Bödön (2017-02-24 08:46:53) üzenetére
Kedves Bödön!

Ahogy mondod - az irracionális környezet előmozdítja, hogy alkalmunk legyen irracionálisnak lenni. Sőt szinte kényszerít minket az asszimilációra. Ez teljesen racionális. :)

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8178
Időpont: 2017-02-24 08:46:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Irracionális beszélgetés, irracionális környezetben! Nagyon bírom! Sejtelmes...megyek is tovább! Üdv. én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
8178
Időpont: 2017-02-24 08:46:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Irracionális beszélgetés, irracionális környezetben! Nagyon bírom! Sejtelmes...megyek is tovább! Üdv. én

Legutóbb történt

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ünnepi fények és árnyak című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 5. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 7. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Insalutatus című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 6. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 6. című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Igazán (részletek II.) címmel a várólistára

ermi-enigma alkotást töltött fel Ti kis Holgerek - Evokáció címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 5. rész című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 4. rész- című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Rablás Cipruszka városban 3. rész című alkotáshoz

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Murmur jelenti 16. Éjszakai-sark címmel

túlparti bejegyzést írt a(z) kétbék szarkazmussal című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Hallgatás-dal címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)