HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1830

Írás összesen: 46631

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-07-16 18:16:47

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-02-23

Gyökerek nélkül 6/2

A férfiban kezdett fölébredni valami bosszúságféle. Ilyetén társalgásnak aztán igazán nem érezte hiányát. Ez már csaknem tolakodás, kérem! Mély lélegzetet vett.
− Nézze! Én nem flörtölni járok a temetőbe. Itt nyugszanak a szeretteim, és velük szerettem volna tölteni néhány percet. Ennyi az egész.
A nő megütközve nézett föl rá. Ennek a férfinak talán gondjai vannak, feszültségek gyötrik belül, vagy egyszerűen csak ő volt túlságosan bizalmas. De az ördög vigye! Hát az emberek már néhány kedves szót is zokon vesznek?
− Ne haragudjon! - bólogatott lemondóan - Nem zavarom tovább.
S máris sarkon fordult, hogy odébb álljon. A férfi azonban nehezebben viselte volna most már a távozását, mint azt, ha marad.
− Nem, kérem ne! Miattam ne menjen el! Rosszul érezném magam.
A nő visszanézett rá a válla fölött.
− Még annál is rosszabbul, mintha el kell viselnie, hogy itt vagyok, látok-hallok, urambocsá létezem?
A férfi összevonta szemöldökét, s elnyomott magában egy csúnya káromkodásfélét.
− Mi maga? Gondolatolvasó?
A nő elmosolyodott.
− Az éppen nem.
A férfi végre a sír felé fordult, amelyhez látogatóba jött, s szemügyre vette. Kissé elvadult volt. Az apró virágok között sok-sok kósza gyomszál hajladozott. Ösztönösen neki állt kitépkedni őket. Mindeközben elkezdte zavarni valami. Amikor rájött, hogy mi az, a nőhöz fordult, aki egy szemközti, idegen sírkövön üldögélt.
− Csak ennyit tud mondani?
A nő ismét megütközve nézett rá.
− Elnézést! Miről?
− Az előbbiről.
Most a nő vonta össze a szemöldökét.
− Már megbocsásson! Az imént volt szíves értésemre adni, mennyire zavarja a jelenlétem. El akartam menni, ön marasztalt. Csöndre vágyott, csöndben vagyok. Most mi baja?
A férfi kihúzta magát, és a kőszegély sarkára ejtett egy marék füvet.
− Most már az zavar, hogy csöndben van.
A nő a combjaira ütött.
− Ó, hát most már az zavarja, hogy csöndben vagyok! Netalán szórakoztassam uraságodat? Mondjak egy szép mesét, vagy szavaljak el egy verset?
A férfi a homlokához szorította földes kezét.
− Édes Istenem! Miért is nem hagytam, hogy elmenjen...
− Most már késő! - vágta rá a nő dacosan. - És most már nem is megyek sehová. Ez a temető ugyanis nem a magáé. Nem tilthat ki innen.
A férfi úgy nézett rá, mintha valami nagyon infantilis kijelentést tett volna, miközben jól tudta, hogy a saját iménti megnyilvánulása sokkal inkább volt gyerekes. A nő mégis elhallgatott.
A férfi visszahajolt a fűszálakhoz, s a fejét csóválta.
− Ne haragudjon, ha megbántottam.
Rövid csönd után érkezett csak válasz.
− Nem tud úgy bocsánatot kérni egy nőtől, hogy közben a szemébe nézzen?
A férfi az előbbi mellé dobott egy újabb marék füvet, s újra kiegyenesedett. Ránézett a nőre, s kissé előrehajolva megismételte.
− Kérem, ne haragudjon! Nem akartam megbántani.
A nő csalódottan legyintett felé.
− Azzal bánt meg, ahogy most kigúnyol.
− Hogy kigúnyolom? Hogy én?!
− Igen, maga. Mit hajlong itt, mint egy lakáj? - morogta a nő, azzal ellökte magát a sírkőről, s elindult arra, amerre az imént már megpróbált "eltávozni." A férfi rossz lelkiismerettel szólt utána.
− Mi az? Most elmegy? Én tényleg őszintén mondtam. Én nem gúnyolódom. Már elnézést, de én sohasem gúnyolódom.
− Csak arrébb megyek. Mit van úgy oda?
− Mert megsértődött?
− Mert elszívok egy cigit, és nem akarom kifüstölni.
− Ugyan, engem nem zavarna...
− Ó, dehogynem! Hiszen magát minden zavarja! Kitaláljam, miben hunytak el a szerettei? Szegények inkább elbújtak a föld alá, minthogy esetleg zavarják méltóságodat.
A nő dühösen rágyújtott, majd önkéntelenül felfigyelt a szavai nyomában beállt síri csöndre. Megfordult, s ekkor majd kiesett ujjai közül a füstölgő cigarettaszál. A férfi megindult felé dühödt léptekkel, s félő volt, hogy hozzá érve meg is üti. Ám néhány teátrális lépés után természetesen megtorpant, s a sírra mutatott.
− Ezek itt a nagyszüleim.
Ő nem folytatta, a nő pedig nem felelt. Mindketten utolsó mozdulatukba merevedve álltak, s farkasszemet néztek egymással. A férfi tekintetében fölizzott valami vad, emésztő tűz, míg a nő szemei rémülettel teltek meg.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2018-07-10 15:38:02

Kedves Ida!

Örülök, hogy nem hagytad félbe. Köszönöm a figyelmedet.

Szeretettel: Laca :)
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5397
Időpont: 2018-07-06 13:36:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Hmm, ezek nem veszekednek hiába, itt valami kialakulóban van...
Ez amolyan megérzés, bár lehet, hogy csalatkozni fogok... Itt nem lehet abbahagyni, megyek tovább.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1143
Időpont: 2017-02-24 16:33:54

válasz Bödön (2017-02-24 08:46:53) üzenetére
Kedves Bödön!

Ahogy mondod - az irracionális környezet előmozdítja, hogy alkalmunk legyen irracionálisnak lenni. Sőt szinte kényszerít minket az asszimilációra. Ez teljesen racionális. :)

Üdvözlettel: Laca :)
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2017-02-24 08:46:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Irracionális beszélgetés, irracionális környezetben! Nagyon bírom! Sejtelmes...megyek is tovább! Üdv. én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7939
Időpont: 2017-02-24 08:46:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sas! Irracionális beszélgetés, irracionális környezetben! Nagyon bírom! Sejtelmes...megyek is tovább! Üdv. én

Legutóbb történt

szilkati alkotást töltött fel A nyárhoz címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Vallomás Másának című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Rossz időzítés című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Itt vagy című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A veréb című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Memorian című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Csendben álmodozni című alkotáshoz

Kedves bejegyzést írt a(z) Nyári zápor című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Fáradt tánc címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Hullámok címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Törött álmok című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila alkotást töltött fel Wilhelm Busch:Ärgerlich címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)