HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1863

Írás összesen: 48265

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

black eagle
2019-05-15 22:31:41

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: ZsenálFeltöltés dátuma: 2017-02-26

Hétköznapi történet. HÉ!

A fiú a hatalmas diófa árnyékában hűsölt. A fa alatt kissé csenevészebbek voltak a szőlőtőkék, mint a diófa árnyékától távol esők. Szerette szőlőket. A magasra nőtt venyigéken burjánzó jó illatú levelek hűvösét, amelyek takarása elviselhetővé hűtötte az átforrósodott homokot. Rég óta kedvelte a szőlőt. Másnak, rangosabbnak vélte, a többi ugyancsak kapálni szükséges, általa ismert kukorica, napraforgó, vagy krumpli növényeknél, amelyeknél a nagy forróságot nem hűti semmi, az éles levelek meg összekarcolják a benne dolgozók testét, és a szaguk sem jó. A szőlő más, rangosabb, gondolta elmélázva, és a hűs diófa alatt is jelenlevő melegben félig bóbiskolva, a kis vörös hajú útkaparólányra gondolt, akit reggel látott, amint az útkaparó ház környékén teheneket legeltet a kövesút menti fűben. Helyes lányka, jó lenne megbarátkozni vele.
De, hogy kéne megszólítani, morfondírozott. Mit mondjon neki, hogy lehetne beszédbe elegyedni vele. A többi már jönne magától, gondolta, csak, hogy kezdjen hozzá.
Nem tudta kitalálni.
Kókadtan nézett szét a szőlősorokon, aztán kikaparta a homokból a nedves részig leásott kék Ceglédi kannát, levette a fedelét, és töltött magának a benne levő vízből.
Még jó hűvös állapította meg miközben nagy kortyokban ivott a kannafedőből.
Biztosan az emberek is megszomjaztak már, jutott eszébe. Fogta is a kannát és elindult két sor között, megkeresni brigádját.
A tőkék a válláig értek, jószerivel csak a feje látszott ki a szőlőrengetegből. Amerre ellátott köröskörül szőlőtőkék.
A felnőttektől tudta, hogy mindez az Állami Gazdaság tulajdona neki dolgoznak az emberek.
Amennyire tudott, közel haladt a tőkékhez, mert a tőkék nyújtotta árnyékon kívül, a tűző nap oly annyira felforrósította a homokot, hogy égette meztelen talpát.
Bajos volt így haladnia, mert a csípőjétől majd a talajig érő nehéz kanna minduntalan beleakadt a venyigékbe. A nap kíméletlenül tűzte csupasz vállát, arcát. Pár perc után már patakzott róla a verejték. Bár szerette a meleget, a napot, mégis gyakran meg megállt lekuporodva egy-egy tőke hűvösébe kifújni magát.
Kíméletlen hosszúak voltak a szőlősorok sokáig tartott míg a brigád fordult egyet. A brigád tíz főből állt, és neki az volt a feladata, hogy amennyiben megszomjaznak friss vízzel lássa el őket. Ebben a melegben pedig mindig mindenki szomjazott.
Gyakran kiáltozták. Vizes-vizes, és ilyenkor bizony futnia kellett a kannával, ha azt akarta, hogy szidás nélkül megússza. Most viszont aggasztotta a nagy csend nem látta, nem hallotta őket.
Talán fiatal is volt még a fiú ehhez a munkához, hisz még épphogy betöltötte a tizedik életévét csak most végezte el az ötödik osztályt, és bizony jobban szeretett volna osztálytársaival a kanálisban pecázni vagy fürdeni. Apja viszont a szünidőre vízhordónak adta ebbe a kertészeti brigádba, úgyhogy ezt kellett tennie. A brigád, a beláthatatlan szőlőtábla horolását végezte, bár ez, a fiú szerint teljesen felesleges volt, ugyanis a szőlőtőkéken kívül semmiféle más növény nem volt, amit kikapálni vagy kihorolni kellett volna.
Most olyan szakaszhoz érkezett ahol hiányosak voltak a tőkék, és mintegy tíz tizenöt méteren csak a puszta homok. A mennyire a kanna engedte futott a forró homokon. Mire elérte a következő tőkéket gyorsan az árnyékos hűvös homokba dugta lehűteni, meztelen talpát.
Talpa a forró homoktól, térde pedig a vizeskanna ütődéseitől sajgott, de nem sokat törődhetett vele, mert a távolabbi sorok felől meghallotta a brigádjához tartozó emberek beszédfoszlányait és a horolók harsanását amint belemarnak a homokba.
- Héé! kiáltotta, és elindult a hangok felé.
- Szomjasak?
- Gyere ide! Hozd a vizet! Kurjongattak a brigád felől. Megmarkolta a kannát és a hangok irányába indult.

-2-
Az emberek munkájukat félbehagyva, verejtéküket törölgetve, szerszámaikra támaszkodva vagy a szőlőtőkék hűvösébe leülve várták, hogy ihassanak.
Mindenki ivott. Egymásnak adogatták a kannát. Volt aki a nyakába is öntött egy-egy kannafedéllel. Mire végeztek kiürült a kanna.
- Eredj, töltsd meg! Adta ki a brigádvezető az utasítást.
A fiú megmarkolta a kannát és elindult a brigád mozgásával ellentétes irányba, a kút felé.
Most könnyebb volt a haladás. Nem húzta a kanna súlya, és a brigád által fellazított homok még nem forrósodott át, így nem égette a talpát. Könnyedén haladhatott a sor közepén, nem kellett a tőkék hűvösébe húzódnia.
Jó nagy utat tett meg mire elérte a kutat.
A kút az útkaparóház közvetlen közelében volt, a háztól mintegy száz méterre. Ahogy közeledett, arra gondolt bizonyára az útkaparóék is erről a kútról hordják a vizet. Jó volna, ha a kis vörös is pont most jönne vízért. Amint elérte a kutat, ráérősen letette a kannát, és körülnézett. Sem a poros dűlőúton, sem az útkaparóház udvarán nem látott semmi mozgást. Szellő sem rezdült, csak a nap sütött fényesen, és egy két légy döngött a kút kávája körül. Áthajolt a káván, lenézett a kútba. Bizonyos mélységig látta a kút falán szabályos körbe kirakott téglákat, érezte a kút hűs leheletét, de lejjebb csak a sötét mélység tátongott, eltakarva szeme előtt a vizet.
A vödör egy láncon lógott pár méternyi mélységben a kút kávájától, a lánc a kút kávája fölé erősített fa hengerre volt több soron felcsévélve.
Reggel, mielőtt megkezdte a munkát, a brigádvezető megmutatta neki a kút használatát. Most az általa mutatottak szerint kiakasztotta a hengert biztosító fogantyút, és elkezdte leengedni a vödröt.
A lánc már szinte teljesen lefogyott, amikor súlytalanná, könnyűvé vált a hajtókar.
Most érte el a vödör a vizet, gondolta.
- Kicsit vársz, hogy a vödör megteljen, aztán szép egyenletesen felhúzod, és amikor a vödör felért, rögzíted a hengert, a vödröt kiemeled, és a kút mellett töltöd meg a kannát.
- Fontos, hogy a kannát soha ne a kút felett töltsd, mert bele fogod ejteni, akkor pedig apád vehet egy újat.
Emlékezett a brigádvezető szavaira, amikor megmutatta neki, hogy miként tud vizet húzni a kútból.
Úgy is tett. Várt egy kis ideig, azután elkezdte ellenkező irányba tekerni a hajtókart. A lánc megfeszült, és kezdett visszacsévélődni a hengerre. Bár nem volt túl nehéz, de érezte a vödör súlyát a hajtókar tekerése közben.
Már jó sok lánc felcsévélődött, amikor valami bogár szállt a vállára. Egyik kezével odacsapott, de a heves mozdulattól a másik keze lecsúszott a hajtókar fogantyújáról, mire az, nagyot rántva, épphogy elkerülve arcát, hangos robajjal, sebesen visszafelé kezdett forogni. Az egész oly gyorsan és váratlanul érte, hogy ijedtében hanyatt esett.
Mire felocsúdott és feltápászkodott a lánc lecsévélődött, a henger megállt, és a vödör visszazuhant a kútba.
Körülnézett, nem látta-e valaki az ügyetlenségét, de a környék néptelen volt. Kifújta magából az ijedtséget, és kezdte elölről az egészet.
Sikerült megtöltenie a kannát. Ivott is egy nagyot a finom hűs vízből, és indult vissza a brigádhoz.
- Héé!-héé!, kiáltott hangosan, amikor meghallotta a horolók surrogását.
- Hé az apád lova, Te meg a csikója. - Micsoda beszéd ez? Jött egy méltatlankodó válasz Az emberek leálltak a munkával mire odaért. Egy részük körbekapta a kannát, ketten viszont tovább méltatlankodtak a megszólításon.
A fiú lehorgasztott fejjel egyik lábával a másikat taposva megszeppenten állt előttük.
- Figyelj, lassan majd megtanulod mindnyájunk nevét, addig pedig, ha távolabb vagyunk kiáltsd, hogy hahó, kérnek vizet, vagy hahó, hoztam vizet, mondta neki békülékenyen a brigádvezető, és lecsitította a méltatlankodókat.

-3-
- Most pedig, mondta, menj a diófa alá, szusszanj egy kicsit.
- A következő kannát már oda vidd mi is odamegyünk majd ebédelni.
Ebédre mindenki leakasztotta kerékpárjáról a tarisznyáját vagy gyékényszatyrát, kinek mije volt, és valamennyien letelepedtek a diófa árnyékába. Többnyire szalonnát vagy kolbászt ettek kenyérrel.
Víz viszont alig fogyott, ugyanis a tarisznyák és szatyrok mélyéről előkerültek a boros flaskák, amelyekből ki tisztán, ki felszódázva saját termésű borát fogyasztotta.
Ebéd után az emberek lepihentek a diófa árnyékába.
A fiú is szusszantott egy órácskát.
Délután még három kanna víz fogyott. Öt órakor az emberek abbahagyták a munkát, mindenki felpakolt az út menti meggyfák árnyékában hagyott kerékpárjára, és indult hazafelé.
A nap még melegen sütött amikor elindultak.
Kerékpárjaik egymás után sorjáztak ki a kövesútra, ahol egymást bevárva, libasorban, vagy egymás mellett haladva elhagyták a magára maradt hatalmas szőlőtáblát.
A fiú is velük tartott.
Szeme sarkából még látta, ahogy az útkaparólány teheneit terelgeti az út menti fűben.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csak úgy címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Sakkjátszma címmel

hundido bejegyzést írt a(z) Anyáknapi merengés című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Így vagyunk című alkotáshoz

Vox humana alkotást töltött fel Visszanéző címmel a várólistára

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Sziluett című alkotáshoz

Vox humana bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

sankaszka bejegyzést írt a(z) Az elengedés című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Húzd! című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)