HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-02-28

A herceg mosolya V.

"Na" szóval: levelek játszottak árnyékkal, fénnyel a tó vizén akkor, kottáztak valamilyen különleges dallamot, játszott épp az Idő, alakult ki különös harmónia; a dallama pillanatról-pillanatra változott, volt csak benne olyan semmi ismétlődés, lett mindig más, egyre szebb, gyönyörűbb csak, ő meg hallgatta, próbálta dúdolni, emlékezetébe vésni kétségbeesetten, legalább valamelyiket az elhangzott dallamok közül, csak legalább egyet közülük, hogy egyszer, legalább, egyszer aztán legalább eldúdolhassa valakinek, valahol - de magában tudta: mindez reménytelen.

***



És abban a kisvárosban újra befutottak a hajók, miként azokban a "régi szép Időkben", kalandkereső, távolra utazók rokonsága, üzletfelei, barátai és asszonyaik mind összegyűltek a kikötőben, várták őket, messzire utazókat, kalandkeresőket, mert volt mindannyijuknak várnia valakit - gondolták legalábbis asszonyaik - a hajók rakománya volt bőséges, hoztak kincseket: aranyat, gyönyört érlelő fűszereket, gyöngyöt, meg simuló kelméket asszonyaiknak, aztán ölelték át egymást olyan vágyódós-kívánósan, szerelmes-eszementen, megígérték annak a másiknak, többé soha, most már itthon maradok (maradj itthon. kérlek, összes kincs se számít, édesem, én kincsem!), de némely hajós arcán volt kicsi szomorúság, miközbe' asszonya elé kiteregetett, őnéki hozott kincseit mutatta sorra: terített gyémántokat kibontott, drága szőnyegre, kapcsolt ékkövekkel dúsan díszített láncot a kedves nyakára, míves karkötőt a finom, karcsú csuklóra, szórt fűszereket vetett ágyra, asszonya meg csak gondolta magában: utazója valamit, valakit ott hagyott búcsú nélkül, ezért biztosan újra tengerre kell szállnia, hiába összes, komolynak gondolt ígérete. És mindenki szomorú volt.
***
Aztán hirtelen besötétedett, készülődött zivatar; a tó megborzongott, eltűntek a levelek kottalenyomatai annak tükrében, a csönd zenéje, a csönd zenéje elillant; a zivatar hozott más harmóniát.

***



Tudod, nagyon hideg volt aznap este. És hirtelen rám sötétedett. Meg, már bántam, nagyon megbántam, hogy aznap reggel tovább indultam. De el kellett indulnom. Kavargott a hó, átfáztam, csontomig hatolt a hideg, kavargó, reménytelenül szállást kereső, pihenésre vágyó hópelyheket kergetett szemembe a szél, kaptam alig levegőt.
Arra gondoltam azon az estén akkor, no, most biztos meghalok. És hazudnék, ha mondanám, nem féltem. Hazudnék, de tudod leginkább bosszantott ez az egészben; épp csak útnak indultam, alig pár hónap telt el, ugyan annyi mindent láttam, tapasztaltam, láttam bánatot, örömet, csak sokszor nem értettem, nem sikerült még megértenem, mitől sírnak, mitől zokognak, miért mosolyognak, miért nevetnek, sokszor, látszólag minden ok nélkül az emberek. És ez még nem elég! Mosolyra se tudtam szert tenni érted (?), nem tudtam, nem tudtam! És már teljesen tanácstalanná váltam, nem tudtam, merre, hol keressem azt a helyet és elbizonytalanodtam. Kétségbeesés lett úrrá rajtam akkor, lehet valamit nem vettem észre? Egy kavicsért se hajoltam le, nem vettem észre semelyiket? Ez zavart leginkább. És ha ráleltem volna is, akkor hogy kezdtem volna hozzá ehhez az egészhez? olyan különös volt az egész! Tudod, tarisznyám tömve volt arannyal, és mire mentem vele? Nem mondhattam a szélnek: kérlek, kicsit hagyd abba, fizetek, amennyit csak kérsz, csak kérlek, hagyd már a hópelyheket végre kicsit megpihenni, halálosan fáradtak, akárcsak én, kérlek, nagyon kérlek, ne kergesd a szemembe őket, nem látod, milyen fáradtak már? Semmi értelme nem lett volna. Semmit nem ért ott szomorú gazdagságom, semmit se értek összes aranyaim.
És olyan különös volt az egész! Szorult helyzetemben eszembe jutottak a kastélybeli gazdag lakomák, a sültek, a pazarlón töltött bor. Szomjas, és éhes voltam ugyan, de már nem akartam az urak asztalánál ülni, egyáltalán nem; ott, annál az asztalnál a szolgáknak is bőven jutott a maradékból, a kupákból összeöntött, maradék italból; lerágatlan csontokból, de oda se kívánkoztam, arra gondoltam, a kutyák között lenne inkább a helyem. Mert, hideg hófóvásban nekem semmi se jutott. A csontokon mindig maradt volna elég hús. De leginkább csak a fűtött kandalló melegére vágytam, tudtam jól, sem adott elég meleget, de tudod, annyira vágytam már, csak egy kis túlélésre! Hogy végre csak kicsit megmelegedhessek! Mert fáztam, annyira fáztam már! Meg azok a farkasok...

***



Van úgy, hogy ember dob kavicsot tóba, bámulja lassan, tovatűnő hullámokat. Aztán keres másik kavicsot, behajítja, de ez már nem ugyanaz. Mindegy, gondol arra: tán az a régi kavics! Le kell merülnie érte - ha van szerencséje, megtalálhatja vízbe dobott, összes várakozó kavicsok között. Aztán hajítja újra csak be, de már semmi, és semmi Déja vu; az egész: más tükröződés, semmi dallam, semmi harmónia, csupán csak zsibbad csönd.
Lehet egyáltalán utazni az Időben?

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)