Hóvirág nyílik, ébredező réten, bimbóit bontja a barka,
Kizöldülő téren. Kibújik a krókusz, kinő az ibolya.
Előbúvik szarvasbogár, vakond, fészkéből szól a pacsirta,
Gyengéden simogat ébredező napnak halovány sugara.

Nagyokat szökken, erdőn, dombon, tisztáson az őzike,
Nyomában a kis gida, óvatosan, félőn, lassan, szelíden.
Lepihen a pázsitra, fürdőzik, lubickol a napfényben,
Ciripelő tücskök, trillázó hímek, recsegő gémek a réten.

Delelőn a napfény, a daru, a gólya, a ménes is megpihen,
Kopár pusztán, kietlen, szikes mocsaras, löszpusztagyepen.
Pusztai cickafark, pozsgás zsázsa, egérfarkfű, sziki kerep,
Gyökeret vert a villás boglárka, a sárga föveny szőnyegen.

2016.