HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 24

Tagok összesen: 1846

Írás összesen: 46521

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

F János
2018-06-17 09:46:36

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-03-16

A herceg mosolya VI.

Van, akinek, volt szerencséje - szerencsétlensége, netán - nézni, bámulni "tengeróceánt"; bámulhatni a parti homok szél által dédelgette vagy tenger-óceán hullám-simogatta redőit... Bámuljuk, gondoljuk csak magunkban: Láthatjuk mindezt pontosan, ugyanúgy, még egyszer? Mert rácsodálkozunk a szél által precízen, művi gonddal csipkézett csuda-mintákra tengerpart homokján. Aztán jön csak dagály, rontja, őket semmivé. A művi gonddal felépített csipke-folyamat értelmét veszíti, visszafordíthatatlanná, megismételetlenné válik, közömbös Időben; érkezik új szél, aztán új apály. Mert semmi sem ugyanaz, semmi sem ismételhető.Fénytanya. Magában, utólag így nevezte el azt a helyet.

***




Nem emlékszem már, hogy jutottam el a tanyáig. Ahogy a gazda később mesélte, a földön feküdtem, valószínűleg lecsúszhattam a nyeregből, és, tudod, akkor kicsit kiestem az időből. Vagy tán belőlem az idő? Ajtó nyílt, hirtelen, fény támadt, a kilépő gazda harsányan köszöntött, jó kedvével, nevetésével leverte a süvöltő szelet, elűzte az ordas, vonító gondolatokat.


***



- Jöjjön uram, gyorsan! Annyi tüzelőnk még nekünk sincs, hogy kifűtsük a pusztai telet. Kegyetlen idő támadt, takarékoskodni kell erővel, élettel, energiával. A lovának meg gondját viselem majd. Derék jószág, az életét mentette meg ma este.

***



Jó pár nap telhetett el, míg eszméletre tértem, tudatom tisztult, gémberedett tagjaimba rég beköltözhetett a törődés melege. Körülnéztem a szobában. A kemencepadkán fél tucat huncut gyerek, ébredésemre láthatóan elcsendesültek, megneszültek; kikerekedett, tágra nyílt, szemekkel bámulták csak a ki tudja honnan idetévedt (és, ki tudja, ugyan ki is tudhatná, a hová, merre tartó) idegent. És az a frissen sülő kenyér illata.
És, majd elfejtettem a bölcsőben alvó csöppséget. Kipirult arcú édesanyja levest főzött tűzhelynél, rakott fahasábokat mohó tűzre, közben lábával ringatta a bölcsőt.
Látván, hogy erőre kaptam, kivackolódtam a rám terített takaróból, vacsorához hívtak. Az illendőség kedvéért szabódtam kicsit, tudtam, ráébredtem: szegények, annyira azok, kevés jut, mindig is kevés jutott nékik, hozzászoktak, hozzászokhattak már a szegénységhez rég-Idő óta, de éhes, tudod, nagyon éhes voltam akkor már, gondolom, ez felépülésem jele lehetett, különben is jó szívvel kínáltak, jó szível adták összes szegénységük melegségét. Adtak ennem, adtak innom, adtak szállást, törődést, adtak mosolyt. Ingyen, mindezt ingyér' adták...
És aznap - nem érdekelt már semmi, az sem, mennyire szegények napi dolgaikban, annyira éhes voltam akkor már, annyira éhes - elfogadtam mindent: ételt, italt, sok napos szállást, ápolás-törődést, sok napos ingyen-szánódást, ingyen-szeretetet. És szerettem volna kérdezni tőlük akkor valamit, de újra csak elaludtam.


***



Lehet egyáltalán utazni az Időben? Valószínűleg lehetséges - vannak, kik mondják csak: nincs sebesebb, mint a gondolat. A gondolat tervez, fantáziál jövőről, színezi azt szánalmas-haszontalan, kipingált tiritarka színekkel, tiritarka vágyakkal, majd emlékezik. "sebesebben száll az Időnél" - mondják sokan. Na ja. Ez is egy lehetséges, némileg szánalmas verzió. Mert lehet utazni tér-időben oda-vissza - ha mindez megmagyarázhatatlan is.


- Sokat beszélt álmában uram. Mesélt hazatérő hajósokról, ő vidámságukról, szomorúságukról, hozott, meg messzi távolban hagyott, kincseikről, világítótornyok vágyódásáról, és olyan máglyáról, amelynek tüze évente csak egyszer lobban lángra, és ott, körülötte perdült mindenki táncra: tündérek, koboldok, erdei manók, no meg urak, cselédek, mindenféle népek. Uram! Boszorkányos, veszélyes beszédek az ilyenek!

***

*



Kiadta utolsó mérgét a tél, csalódott, annyira csalódhatott, hogy még engem se tudott megkaparintani, még engem sem, a mosoly nélkülit, a mindig fázóst, pedig mindent megtett, mindent megpróbált akkor - tudod, rajta igazán nem múlott semmi sem - távozott, olyan sértődött-csalódott-hirtelen, becsapva maga után az ajtót, olyan minden mindegy alapon, olyan "kalap-kabát" módjára, mondta csak szemrehányón: majd megtudjátok, mire mentek, hogy boldogultok, mire juttok nélkülem. Válaszra se várva távozott csak, olyan sértődött-hirtelen.
Csak hát nem kellett már, és nem tudta megérteni, nincs már rá szüksége senkinek! Megöregedett, feleslegessé vált. Ugyan hová tűnt a gyerekek örvendezése azon a kora-decemberi reggelen, mikor megpillantották a várva-várt kavargó hóesést? Annyira várták már, hogy csúszkálhassanak a kis folyó dermedt jegén. A földbe vetett magok meg, amolyan fázós-összebújósan, szemrehányóan mondogatták: hol késel, miért késel, mire vársz, igazán betakarhatnál már minket!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Egyszer volt... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kérdések című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) 36b. SZONETTKOSZORÚ - Hajnalokban kerestelek című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Zivatar után címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...HK IV/1,2,3. című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Ez nem vers című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Sírásó dala című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Gyász anyó című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Mottó című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) a Keletiből... című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) /on című alkotáshoz

Finta Kata bejegyzést írt a(z) Az élet című alkotáshoz

Janó Nataniel Dávid alkotást töltött fel Egy bölcs utolsó szava címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)