Lehetnék én professzor,
ha agyam egy kompresszor,
besűríti az infót,
ami elébb csak kint volt.

Te mit tennél helyemben,
ha motor van fejedben?
Bioáram táplálja,
nem benzin száz oktánja.

Attól agyam kopogna,
s nem vágna, mint borotva,
de táplálom a reményt,
hogy nem nyes el véredényt!

Lehetnék én professzor,
mert az agyam processzor,
nem néztem még hány magos,
bár a homlokom magos...

Van benne pár Megahertz,
még kisülhet ez a vers,
de ha sokan zaklatnak,
attól agyam lefagyhat!

Pihentetném egy kicsit,
de van benne néhány chip,
kémprogramot küldtek rám,
most ütött a végórám?

A vezérlést átveszem,
inkább legyen tyúkeszem,
de az idea enyém,
minden, mit gondolok én!

Óh, úgy vonz a szemétdomb,
ott találok sok rokont,
kapirgálnék lelkesen,
s a magvakat felszedem.

Az én lábam, mint motor,
szemétdombokon kotor,
kéne egy jó konnektor,
gyorsulna az áramtól...

Ha fejemben chip lenne,
nem nézne le a kecske,
processzoros tyúkésszel,
szembeszállnék húsz késsel...

Ha kapnék még chippeket,
lopkodhatnék chipseket,
vennék okos órákat,
s átverném a rókákat!

Mi ebből a tanulság?
Jó dolog a sok tudás!
A megoldás tanulni,
s nem géppé alakulni!