Ülünk tegnap az irodában, a monitorok sokasága mögött, és igyekszünk koncentrálni a munkára. Egész addig, amíg az egyik fejlesztő töprengő arccal be nem dobja a nap egyik fontos témáját. Mégpedig, hogy vajon a táplálkozásunk mennyiben befolyásolja az ízünket?

Mármint ha valaki megenne minket, akkor a gasztronómiai élmény hús-alapanyaga mennyiben függne a korábbi étrendünktől és életmódunktól. Az utóbbira könnyebb válaszolni persze, hiszen a sok mozgás kevesebb zsírt eredményez, bár szálkásabb, keményebb húst, amit nem mindenki szeret. Az előbbi kérdés már vitatottabb. A sertés is mindenevő, mégis az egyik legkedveltebb táplálékunk. Igaz, húst nemigen kap, bár ki tudja. A húsevő ragadozók pedig a legtöbb kultúrában nem szerepelnek az étlapon. Ahol viszont igen, ott csemegének számítanak.

További fejlesztő kollégák is beszállnak a kérdés megtárgyalásába, elvégre nagyon nem mindegy. Húsba vágó kérdésről van szó. Egyrészről önmagában emiatt senki nem szeretne lemondani a húsevésről, másfelől viszont ott a sör. A hússzeletek beleáztatása sörbe kedvelt grillezési fogás. Akkor nem lehetetlen, hogy ez belülről is hat. Tehát a rendszeres sörfogyasztók húsa talán finomabb, porhanyósabb, bár javallott nyílt tűzön, forró vaslapon elkészíteni. Esetleg jó ötlet lehet dietetikusok és közép-afrikai törzsek véleményét is kikérni, milyen táplálkozási szokások javíthatnak az ízünkön. Vegetáriánusok előnyben az étlapon?

Nem tudom, hányan töprengtek már el azon, milyen ízűek szeretnének lenni, ha megennék őket, de még nem késő megfontolni, legalább elvi síkon. Az egész életmódunkat megváltoztathatja, egészségesebbé teheti.

Így mennek nálunk a dolgok odabenn. Fejlesztünk, dolgozunk és időnként elmélyülünk az élet nagy kérdéseiben.