Fáradt vagyok. Ó, de jó lenne kicsit
visszajutni a gyermekkorba!
Érzem, hogy mindjárt esni fog az eső,
s mezítláb állok a tócsákba.

Hirtelen elsötétült a türkiz ég,
villámok veszekedtek vadul.
Váratlanul lezúdult a vízfüggöny,
s Én ott álltam mozdulatlanul.

Az ég leszakadt, serényen hömpölygött-
hirtelen csend lett, s eső illat.
Nem maradt más nyoma, csak a pocsolya-
a szellő most ágakat ingat.

Nyomban kis izgatott palánta lettem,
ott álltam nevetve, kacagva.
Szabadult lelkem világnak széttártam,
s pocsolyákban szökelltem tova.

Szívemben a vágy játszott klarinéton,
rám kacsintott a huncut nap is.
Fogócskáztam szellővel felleg hátán,
immár boldog vagyok április!