I.

Az emberiség kultúrája,
már amennyit magamba szívtam,
amit megismertettek velem,
amire kényszerítettek,
amit egy emberöltő belém boronált
buta gépezettel:
csupán, szerves holt anyag.

II.

Az élet, a Te erős kezeddel
belém markolt, szétszórt a szélbe,
hogy morzsáim hírül vigyenek.
Hittem, hogy ez mindig így lesz,
leszek: vátesz,
ki ereszkedve a világ tetejére,
rendületlenül ott csücsül.

III.

Most itt vagyok, fogaskerék lettem,
egy másik gépezetben.
Látom, mit élnek mások,
szitálnak kölcsön kezekkel
porzó, mintha aranyat.
Ihletük zsarátnok,
mi lelkemben lángra kap,
vagy kialszik végleg.
A salak, s mi benne műanyag,
kering a virtuális térben,
hamu és por kíséri;
a Világ így halad,
benne én, az Idegen anyag.

.