HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1850

Írás összesen: 47311

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

mandolinos
2018-12-12 02:16:17

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-04-26

A herceg mosolya VIII. - befejező, unalmas, amolyan átlapozható rész

- Uram! Kérdezhetek valamit? Látom, szűkösen éltek, de kérlek, válaszolj, miért van az, hogy mindig jókedvűek vagytok? Sose vendég nálatok a szomorúság.
- Ugyan, minek is bánkódnánk? A föld bőven termett, futotta tizedre, kilencedre, mindenféle egyéb sarcra, füstpénzre, kapupénzre, adósságunk nincs, betegség, gyász, nagy szomorúság elkerülte mostanában a házat. És nézz, nézz csak rá kedves asszonyomra! A gyerekek meg. A két idősebb lányomból cseléd lesz, a szomszédos kastélyban valamilyen elkényeztetett, mosolyogni sose tudó, szélbolond herceg-úrfinál, megbeszéltem már a kasznárral. A kicsi lányt magunknál tartjuk, megápol majd minket, s eltemet, ha végképp elszótlanodunk. Nézd, cseperedik már a legidősebb gyerek, igazi kis vasgyúró! Kovács lesz. A falubéli kovács szerencsémre magtalan, és elkélne már neki a segítség. Kovács lesz a fiamból! Nem földtúró, mint az apja! Táltosokat patkol majd gazdag úrfiknak, meg, dölyfös nagyuraknak. Csak - nagyon félek ettől - megpróbál majd megnyergelni, egy ilyen táltos paripát. Nagyon nem szeretném ezt, nem szeretném.... De baj lesz abból, ha az ember próbál feljebb kapaszkodni, s nem tudja, hol a helye... Én féltem ettől. Belőle meg szerzetes lesz, amolyan kolduló rendbéli - mutatott álmodozó kisfiúra. Eggyel kevesebb éhes száj a házban, eggyel több az egyházban. A többiekkel, meg meglátjuk, mi lesz majd... Járunk vasárnaponként templomba is - hitünk, meggyőződésünk szerint. Akkor is, ha néha hideg van ott, megyünk akkor is. Néha nagyon hideg van ott.
- Értelek. Csak szeretnék fizetni a kosztért, kvártélyért, az ápolásért - és a szeretetért, törődésért, szeretnék mindenképpen!
- Mire mennék az aranyaiddal? Hidd el, szívesen láttunk. Nem kellenek az aranyaid! Még híre menne, hogy pénzünk van! Csavargók, haszonlesők, lézengők, rablók árasztanák el a tanyát. Ránk gyújtanák, keresnék kincseinket, szánalmas aranyaid, menekülnünk kéne, vagy meghalnunk. Nem akarunk kifosztottak lenni! Jobb lenne, ha elmennél már. Meggyógyultál, meggyógyítottunk. Félek, bajt hozol ránk, és ezt nem szeretném. Nem szeretném, ha a tanyánk helyén üszkös romok maradnának, megégetnének minket, mert kívülállót fogadtunk be, ápoltunk, rejtegettünk. Ők nem aranyaidért bántanának bennünket, inkább, gondolataidért. Féltettünk magunk aranyaidtól, meg gondolataidtól is. Mert, tovább kell indulnod, tudom, biztos vagyok abban: téged is vár valahol valaki. Sürgősen kell menned! És semmi búcsú, az fölösleges. Találkoztunk, lettél, lettünk, elköszönünk. A lovad megpatkoltattam. És most menj el, kérlek! Nem voltál itt, nem vagy, és mi se' vagyunk már neked, nem leszel, nem leszek, nem leszünk. Gondolj arra, hogy álmodtál csak minket, gazdag szegényeket, és szegény-magad.

***



Világosodott már, lassan kontúrt nyertek megannyi, sok hétköznapi dolgok, bár a folyó sűrű páráját nem tudták még áttörni a nap sugarai. Gondolom csak: lehet egyáltalán utazni Időben? Oda-vissza? Lehet egyáltalán meg nem történtté tenni tegnapi dolgokat, hogy azok, akiket megbántottunk, sohase érezzék a bántást, tapintatlanságot? Vagy az akkori történések generálnak más történéseket, más történeteket, valahol? Ha ismernénk a jelent, a jövőt, lehetne-é mindezt megváltoztatni a múltban? Nem tudom, nem tudom. Tudósok mondnak erre magyarázatot, és van elmélet arra is már, nem lehet megváltoztatni visszamenőleg semmit sem. Több, sok okos tudósok kronológiavédelemnek hívják az ilyet...


***



Félúton járt már, hazafelé, szaporázta lépteit, osont. Ifjú, vágyódásban megöregedett, ragadozó, unalmas, álmos délután, osont lusta nyárvégi, kertek alatt, megrezzent minden apró neszre, mintha menekülne csak, mintha lenne félnivalója, pedig, semmi oka nem volt már rá. Lassan múlóban volt minden ünnepnap- vasárnap, meg mind az összes hétköznapok. Magában mosolygott leginkább önmagán, és így telt múlt el a lusta, nyárvégi délután - álomban, mesében, meg netán, amúgy, igazán.
Valahol, valaki, életében egyszer járt a kertben. Akart szakítani akkor gyümölcsöt. És felébredt. Verejték verte ki az ágyon, lucskos veríték, hűtötte, fáztatta...
Valahol, valaki tortát sütött, a piskóta csodává vált, a kikevert hab kemény lett... És volt rajta csokimáz is, kívánatos! De valahol, valakinek, így is ízlett volna... De, nem kóstolta, nem érkezett!

***



Valahol, valaki lekéste az utolsó buszt (villamost, vagy akármilyen közlekedési eszközt), pedig valahol valaki úgy várta, ne késse le azt... De, késte el! Mentek remízbe csak. Valaki, valahol megírt egy levelet (lehet, nem is írta meg, csak elkezdte sokszor, írta minden nap álmában), de ha megírta is valójában, sose küldte el. Vagy, netán, ha el is küldte volna, valóságban, elfelejtett rá címet írni. Elfelejtette ráírni a címet! De lehet, ha a címet rá is körmölte netán, oly gondos-precízen, elfelejtette ráragasztani a bélyeget. Elfelejtette rányalni a bélyeget! Mert gyáva volt.
Valahol, valaki elkésett arról a tortáról, valahol lekéste az utolsó buszt (villamost, vagy akármit, akár), valahol, valaki írt levelet, vagy nem is, megcímezte legalább, vagy lehet, elfelejtette a címzést ráírni a levélre, mindegy már, lehet, ráírta tán, valahol, valaki nyalta a bélyeget, de az az ujjára ragadt, a boríték helyett... És valahol valaki, nagyon szemét volt, lett szemét, mert valahol, valójában az a torta tökéletesre sikerült. Valahol, valaki részéről, ez csak egy mentség, ostoba önigazolás, semmi más.

***



- Olyan sokáig aludtál, átaludtad az egész éjszakát, de nem mertelek, meg nem is akartalak felébreszteni. Álmodtál valamit? Mesélnél róla egyáltalán?
- Hát majd mindent elmeséltem. Emlékszel?
- Nem! Meséltél csak nagy semmit. Legfeljebb csak álmodban mesélhettél. És már megbocsáss jó uram, de ápolatlan, borostás vagy, no meg szerfelett büdös. Mintha nagyon messze jártál volna, hetekre, hónapokra. Sietnünk kéne hazafelé, hercegasszony-anyád nagyon megharagszik majd! Menjünk most!


***



Ő meg gondolt magában csak arra, hogy álomban nem lehet hazudni, mert az álmok sose hazudnak. Gondolt épp arra: jó lenne már végre ácsorogni buszmegállóban, várni valakire - akár ha reménytelenül is, bámulni, nézni csak, amint az olvadó, szennyes hólé mossa az eldobott csikkeket, tünteti el azokat csatornák titkos mélyén, nagyvárosi tavaszban, mint ahogy ezt a történetet is elmossa az IDŐ.

***



"Csak aki könnyedén fogja fel azt, amivel a világ törődik, törődhet azzal, amit a világ könnyedén fog fel." Mondta ezt régen kínai bölcselő: idézet Csang Csao-tól. Nem ismerte akkor még e bölcseletet -szerencséjére.

***



Gondolja mesélő, és reméli: valamit majd csak elmesél hercegünk a bolondnak. Egyszer talán. No, azért pár cserepet tart majd lódenkabátja zsebében - történik ez így, minden mesében. Pont úgy, miképp a mesélő se válogatta ki a mese összes mozaik-cserepeit, legfontosabbjait hagyta zsebében, dohánymorzsák, vásárlási cetlik, számlák, blokkok, cetlik, névjegykártyák, és mindenféle egyéb fontos, apró dolog haszontalanságok között.


***



Csak lassan... lassú felébredés - kíméletes, mert fontos ez. Lehet egyáltalán jegyet váltani az Időre? Lehet? Olyan hosszú a sorbanállás a kasszánál. hadonásznak, tülekednek, nyomakodnak, félrelöknek, eltaposnak... Mert mindenki utazni akar. Mutogatják bankjegyeiket, előkerülnek a bankkártyák, VIP-ajánlólevelek.


***



Mindez volt ébrenlét,
vagy álom?
Kitalálod?
Én ki nem találom...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2013-06-11
Összes értékelés:
723
Időpont: 2017-08-04 23:10:21

válasz Fügefa (2017-07-05 17:47:23) üzenetére
Szia, s köszönöm, hogy olvastál.
Restellem magam, hogy eddig nem válaszoltam, ritkán nézem írásaim.
túlparti
Alkotó
Regisztrált:
2017-06-30
Összes értékelés:
22
Időpont: 2017-07-05 17:47:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves tulparti! Minden mesédben, novelládban jól érzem magam. Tele vagy ötlettel, gondolattal, és szomorúsággal. Sok mindenkire emlékeztetsz, de nem írom ide a nevüket (írókét, költőkét), mert szerintem nem örülnél neki. Lusta vagyok kielemezni, mi is az, ami tetszik, mert ez nehéz. Kritizálni sokkal könnyebb. Szeretem az írásaidat, ennyi az egész.

Fügefa

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Ünnep című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Késtem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) Tudd! című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Néha még álmodok című alkotáshoz

ermi-enigma alkotást töltött fel V á r t a l a k címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Fiúk című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Csendes éj címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) Jose Martinez vitorlázós történetei 8. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Te vagy otthonom című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Nem férek hozzád... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)