Székely Hajnalka a Kossuth rádiót hallgatta, szerette a 168 óra műsorát, sok érdekes dolgot megtudott belőle a világról. Csak hárman voltak odahaza ezen a nyirkos, hideg január végi, estébe hajló délutánon. Anyja zoknit stoppolt, apja újságot olvasott, a többiek szanaszét. Elkalandozott a figyelme, a téma, ami éppen ment nem túlzottan érdekelte, a foszilis energiák kiaknázási lehetőségeitől faggatta a riporter a vendégét. Hátát a cserépkályhának támasztotta, behunyta a szemét. Az előző napokban felröppenő híreken töprengett, Emil mesélte, milyen magas polcra került Csepregi János a ZÖLGTESZ-nél, kinevezték igazgatóhelyettesnek, és ami talán még ennél is nagyobb durranás Tandem Balu sikere: megrendezte cége, az ELÁN Szolgáltató GMK JANUÁRI KUPA elnevezésű, első kispályás focibajnokságát a BNV "B" pavilonjában! Emil értesülései szerint 28 csapat nevezett, fő szponzor a TAURUS Gumigyár, de ezen kívül egy sereg nagyvállalat támogatta, az Állami Biztosítón, és az OTP-n kívül a Vörös Október Ruhagyár, a Csepel Autó a Magyar Kábel, az AMFORA és még jó néhány. Kinn volt a TV is, mondta az osztályvezető, s a Magyar Televízió Telesport műsora számára felvette az eseményt, mint jó kezdeményezést a tömegsport felkarolására.

Kopeczky Lajos a népszerű telesportos szerkesztő helyszíni riportot készített a csapatkapitányokkal, tudta még meg Hajnalka, a szponzorok képviselőivel, és a Kelemen Gézával, a kupa létrehozójával és főrendezőjével, a felvétel a vasárnapi Telesport adásban lesz látható.
Örülök sikereiknek, mondta magában a lány. Tényleg örült, őszinte baráti érzelem fűzte mindkét fiatal férfihez, legalább is ő, azt hitte teljesen őszinte magához. Akkor még nem tudta, amire később majd jókora fáziskéséssel jön rá, és amiről e sorok írója végképp meg van győződve: az ember még saját magával sem tud soha teljes mértékben őszinte lenni, főleg ha az az ember voltaképpen az ember leánya, s mindkét, érte versengő fiatal férfit nemrég pattintotta le.
Csak zárójelben jegyezzük meg, Hajnalka visszautasította Balu ajánlatát, hogy lépjen be a GMK-ba. Nem ettem meszet, mondta magában. Balunak viszont csak annyit mondott: ne haragudj, de nem, rengeteg tanulnivalóm van, meg hát tudod, itt van nekem púpnak a hivatali KISZ-munka is!

Egyszerre csak elkezdett figyelni. Új vendéget szólaltatott meg a riporter, Pozsgai Imrét az MSZMP Központi Bizottságának egyik oszlopos tagját. Elkezdte faggatni az 56' -os eseményekről. Hogy ítéli meg az elmúlt évi események kapcsán most a 32 évvel ezelőtt történteket?
A riporer óvatosan fogalmazott, a tüntetésekre célzott. Hajnalka egy pillanat alatt csupa fül lett, felugrott, odaszaladt a készülékhez és felerősítette.
"Ha az én véleményemre kíváncsi, akkor el kell, hogy mondjam magának, 56 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép, jogos felkelése, népfelkelés"

Micsoda? Hajnalka nem hitt a fülének. Mi a bánat hangzott el az előbb a Magyar Rádióban? A szavak elröppentek. Elképedve állt meg a szoba közepén. Apja, anyja észre se vették, fel se fogták. Apja fel se nézett az újságból, anyja is csak egy pillanatra állt meg a varrásban. Nem bírt magával, kiszaladt a konyhába eresztett magának egy pohár hideg vizet a csapból, egy húzásra felhajtotta. Ezek Kamilla szavai! - dobolt a fejében. Visszaemlékezett arra a nyári éjszakára, amikor Csoknyainé, ugyanezeket a szavakat használta: "forradalom", "népfelkelés". Igen ám, de az akkor a vállalati üdülő erkélyének magányában hangzott el, ez meg most nyilvánosan, sok tíz, vagy százezer ember füle hallatára!

A konyhát a nagyszobától hosszú előszoba választotta el. Az előszobában a tükör előtti kisasztalon áll a telefon. Hajnalka odament a készülékhez, s Roth Emil számát tárcsázta. -Hallottad? - kérdezte anélkül, hogy eszébe jutott volna bemutatkozni.
-Te vagy az Hajna? Igen hallottam.
Csend, idegeket szaggató.
-És?
-Ne most beszéljük meg. Majd hétfőn az irodában.
-Hétfőn? Úristen, mikor lesz még hétfő!
A férfi nevetett az ő jellegzetes, alig hallható módján.
-Eljön majd, ne félj! Most mennem kell, fürdetjük a gyerekeket. Puszi neked, légy jó kislány!
Kattant a készülék, Roth Emil a vonal másik oldalán letette.
-Én mindig jó vagyok - mondta csak úgy magának bosszús arccal Székely Hajnalka - ebből élek Emil, nem tudtad?