HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 20

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-05-14

A lóápoló 3. fejezet

3. fejezet

László fekete csődöre hátán vágtatott az erdőben, egy keskeny ösvényen, amin két ekkora állat egymás mellett el sem fért volna. A ló lapockáján az izom, az erőlködéstől megfeszülve hullámzott. Mindent beleadott a győzelem érdekében. A szügyén fehér festékként terült szét a szájában felhabzott nyála. László érezte, hogy elhatalmasodott rajta a győzni akarás. Már látta, a tíz méterre előttük vágtázó ellenfél farát, és ez arra késztette, hogy fokozza a tempót. Lovasa kiemelkedve a nyeregből, egészen a nyakára hajolva, a vágta ütemére rugózott. Kicsit visszább fogta a gyeplőt, és nyugtatólag szólt.
- Nyugodtan Harcos, van még több mint egy kilométer - veregette meg a nyakát. - A végére mi leszünk, elől. Kell még az erőd az előttünk lévő három akadályra.
A lábaiban érezte, hogy nem lassul a tempó, hiába próbálja visszafogni. Hallotta, hogy nem messze mögötte, két másik ellenfél is előre törekszik.
- Csak nyugodtan - szólt ismét a lóra -, itt a következő akadály. Vigyázz, mert a sövény túloldala erősen lejt.
Alig mondta ki az utolsó szót, már emelkednie kellett a nyeregben, a kantáron kicsit lazított, hogy segítse a lovat az ugrásban. Azt érezte, hogy repülnek, repülnek, úgy mintha nem akarnának ismét a talajra érni. Fentről nézve a félelmetes meredek lejtőt, olyan érzése volt mintha nem közeledne. Amikor végre földet ért a ló bal első lába, egy rándulást érzett. Rögtön tudta, hogy baj van. Ekkor már csak egyedül repült, elvesztve a kengyelt a lába alól. Olyan volt, mint egy lassított felvétel. Alatta Harcos már elesett, bal lába furcsa szögben állt. Próbálta repülését úgy alakítani, hogy a tehetetlen jószág nehogy rá guruljon. Nem sikerült. Alig ért a háta a földre, látta, hogy a ló fara megállíthatatlanul gurul felé. Nem volt az egész több, pár másodpercnél, és már egyedül feküdt a hátán, a ló pedig túl rajta.
- Harcos - szólt oda a lónak -, fel tudsz állni? - kérdezte, és próbált ő is felkelni. Nem sikerült, egyik lábát sem érezte, tudta, hogy nagyon nagy a baj.
- Harcos - szólította ismét a lovát. - Fel kell állnod, segítened kell.
Ekkor a ló felemelte a fejét, és ránézett. A szeméből bánatot, és még valamit, talán bocsánatkérést látott.
- Nem te vagy a hibás - vigasztalta harcostársát.
Minden maradék erejét összeszedve négy lábra erőltette magát, és a bal elsőre erősen sántítva odajött gazdája mellé. Egy darabig csak nézte Lászlót, aztán egészen közel lefeküdt mellé, úgy hogy elérje a nyerget.

László fájdalmasan fordult oldalra, és kinyitotta a szemét. Szobája berendezését látta, elzsibbadt karját kihúzta a háta alól, ami eddig nyomta a régi sérülését. Öt évvel ezelőtt történt a balesete, de azóta nem telt el egy hét sem, hogy ne álmodta volna újra a történteket, ami véget vetett lovas karrierjének. Visszaemlékezett, hogy milyen odaadó társa volt Harcos. Megvárta, mellette fekve, amíg a kezével felhúzta magát a nyeregbe. A lábát is kézzel kellett a átemelni rajta, mert egyiket sem tudta mozgatni. Amikor ismét a hátán volt, a ló lassan felállt, és nem törődve törött lábával, elvitte a célig. Ott kapott orvosi segítséget. Harcost két nap múlva el kellett altatni, mert szilánkosra tört bokáját nem lehetett meggyógyítani.
Még sötét volt, de úgy érezte, jobban jár, ha felkel. Megtornáztatta fájós hátát.
Alig múlt el öt óra, már az istállóban ellenőrizte a lovakat. Mindegyiket megnézte, és volt hozzájuk egy-egy kedves mondata. Utolsónak hagyta Csillagfényt. Bement a karámjába. Megsimogatta a nyakát, és megkérdezte tőle.
- Hogy vagy?
A ló ránézett. László hátrasétált a farához, és gyengéden megveregette. Érezte, hogy tegnap óta sokat javult. Jobb kezében lévő kefével, elkezdte kefélni.
- Jól esik? - kérdezte, de választ nem várt.
Csillagfény hátra fordította a fejét, mintha válaszolni akarna, de csak László szemébe nézett, hálás barna szemekkel.
Negyed óra után úgy gondolta, eléggé fellazultak az izmai, ezért abba hagyta a kefélést, de távozás előtt, még sorban felemelt a patáit, ellenőrizte, hogy minden rendben van e.
- Jó reggelt, főnök - köszönt be a bokszba Géza -, korán kelt ma.
- Jó reggelt, Géza - fogadta a köszönést László. - Már hat óra van?
- Csak tíz perc múlva lesz - válaszolta az istállófiú -, kicsit korábban beértem.
- Az jobb mintha elkésel, amúgy is van munkánk bőven, mert ma sok gyerek jön lovagolni. Az összes pónit fel kell nyergelni.
- Nyergelhetek én is? - kérdezte lelkesen Géza. - Tegnap, úgy érzem, sikerült megtanulnom, hogyan kell jól felszerszámozni.
- Igen de, ez nem a te dolgod - válaszolta László. - Elsősorban a saját feladataidat lásd el, utána gyakorolhatod.
- Egy óra alatt, kitakarítom a bokszokat, megetetek, utána mehetek segíteni - ajánlotta fel Géza.
- Rendben van - válaszolta László -, de úgy dolgozz, hogy tudod, ellenőrzöm minden munkádat.
- Tudom főnök - fogta meg a trágyavillát Géza -, meg lesz velem elégedve. - Indulás előtt, még megkérdezte: - Csillagfény hogy van?
- Sokat javult tegnap óta - válaszolta László -, a kefével kicsit átmozgattam a farizmait, de most már menj dolgozni, mert nem leszel kész, mikor el kell kezdeni a pónik előkészítését.
- Megyek főnök - lépett ki a bokszból Géza.

A jókedvűen végzett munka gyorsan halad, ezért hét órára, megetette az összes lovat, kitakarította az istállót. Fellocsolta a karámot ahol a gyerekek lovagolni fognak, hogy ne verjenek fel nagy port a pónik.
- Látom készen vagy - lépett a karám mellé László -, mehetünk nyergelni.
- Remélem meg van elégedve a munkámmal? - kérdezte Géza. - Azért akarok jól megtanulni, és begyakorolni mindent, hogy előrébb tudjak lépni. Nem szeretnék leragadni a trágya kihordásnál.
- Tudsz lovagolni? - kérdezte László.
- Igen - válaszolta lelkesen Géza -, igaz nem ilyen szép lovardában tanultam, csak otthon apámtól.
- Volt lovatok?
- Tanyán nőttem fel - magyarázta -, ló nélkül nem mentünk volna semmire. Igavonó állat volt, de jól tűrte a nyerget is. Szerettem körbelovagolni a portát, este, mikor befejeztük a napi munkát.
- Mikor lovagoltál utoljára? - kérdezte László egyre nagyobb érdeklődéssel.
- Két éve dolgozom itt, azóta nem ültem lovon - emlékezett vissza Géza. - Előtte, minden nap, persze nem olyan puccos stílusban, mint ahogy itt tanítják. Én nem ugráltam a nyeregben.
- Az a tanügetés, ahogy csináltad, abban a stílusban nem kell fel-le mozogni - szólt közbe László. - De az eléggé összerázza a lovast.
- Nekem akkor fel sem tűnt.
- Ha jól megtanulod a könnyű ügetést, akkor rá fogsz jönni, hogy úgy mennyivel kényelmesebb - magyarázta László.
- Párszor próbáltam, de nevével ellentétben nekem nem tűnt könnyű ügetésnek.
- Nem is azért hívják könnyűnek.
- Akkor miért az a neve?
- Mert így a lónak könnyű az ügetés. Ahogy elemelkedsz a nyeregtől, a testsúlyod eloszlik a négy lábára. Amikor visszaülsz, akkor a hátát terheled.
- Már értem - mondta Géza.
- Szeretnéd megtanulni? - kérdezte László.
- Igen, de nekem nincs pénzem lovagló órát venni.
- Ha rendesen dolgozol, neked nem is kell fizetned. Tekintsd prémiumnak. Munkaidő után, ha maradsz időnként egy órát, akkor foglalkozom veled. Zsófit már úgy is elvállaltam, akár együtt is taníthatlak benneteket.
- Köszönöm főnök, meg lesz velem elégedve, már ami a munkát illeti.
- Régen nem vállaltam tanítványt, - gondolkodott el hangosan László. - De már hiányzik, hogy fiatalokkal foglalkozzak. Megnézem, hogy lovagolsz, és ha szorgalmas vagy, akár oktató is lehet belőled. De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre koncentráljunk a mai feladatokra, menjünk a pónikhoz.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-11-01 15:50:28

válasz T. Pandur Judit (2017-10-31 21:46:42) üzenetére
Kedves Judit!

Köszönöm. hogy olvastad. remélem a válaszom kielégítő volt.

Üdvözlettel: János
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4498
Időpont: 2017-10-31 21:46:42

Kedves János!

Folytattam a történet olvasását. Ehhez a részhez komment helyett belső levelet írok neked.

Judit
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-06-08 07:47:51

válasz Ylen Morisot (2017-06-07 20:34:35) üzenetére
Kedves Ylen!

Örülök, hogy olvasod.
Soha nem foglalkoztam lovakkal. Egyszerűen szeretem őket. Ha kikapcsolódásra, feltöltődésre, na meg egykis lószagra vágok, akkor elmegyek az írásban szereplő lovardába. Elücsörgök a tóparton, hallgatom a lovasokat, nézem a lovakat. Körbejárom az összes lovat, és ilyenkor elosztogatok küzöttük egy csomó sárgarépát. (Nagyon szeretik.) Amit tudok róluk, és itt leírom, zömmel, erről a témáról szóló könyvekben olvastam.
A kapcsolódó történet, pedig szokás szerint kitalált.

Remélem, olvasod tovább, üdvözlettel: János
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1743
Időpont: 2017-06-07 20:34:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves János!
A baleset leírása nagyon hitelesnek tűnik, mintha már átéltél volna ilyet. Nagy hozzáértést mutatsz minden téren - foglalkoztál komolyabban lovakkal? A tapasztalataidból írod, vagy ilyen jól el tudod képzelni?
Üdvözlettel:
Ylen
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-06-02 10:22:40

Kedves Kankalin!

Köszönöm a részletezést. Jön a három napos ünnep, neki ugrok a javításnak. Remélem sokat fog javulni.

Üdvözlettel: János
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5932
Időpont: 2017-05-31 12:21:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
Tetszik, hogy ebben a részben nemcsak párbeszédek vannak, hanem belső monológ is, ez színesebbé teszi a tartalmat. Szemléletesen írtad le a balesetet, ami a visszatérő álom és a gondolkodás ötvözése. Többször is alkalmazhatnád! Tudom, hogy meg is tetted, de ezt majd a következő rész kifejtésénél elmondom.
Javaslataim az eddigiek alapján: Adj időt a beéréshez! Sokszor olvasd el az eddigi részeket! Nézd meg külön azokat a dolgokat, amelyek rendszeresen visszatérő hibák! Így sokat tanulhatsz, mert saját magad is rájössz a javítás módjára! Ha rögzül, akkor automatikusan fel tudod idézni már íráskor, ami pontosabb helyesírást és stilisztikát eredményez.
Az irodalom nevében köszönetet mondok azért, hogy ilyen természetességgel fogadod regényed boncolgatását. Dicséretes a hozzáállásod. :)
Mindezek után bátorítalak a folytatásra, azaz a 8. fejezet megírására. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5932
Időpont: 2017-05-31 12:20:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
...
Vannak olyan idéző mondatok, ahol kettőspont szükséges (Pl.: Megkérdezte tőle: - Hogy vagy?").
Akad néhány szóismétlés, amit célszerű lenne elkerülni: ló, lovat, gurul, mintha, akarok, tanyát. Ezek egy része kiváltható, néhányra pedig nincs szükség az előtte történt utalás miatt.
Helyesírási szempontból javításra szorulnak: elől, rágurul, van-e, illetve egy elírás, ahonnan hiányzik egy betű (felemeltE). Az összetett szavak közül itt is néhány szétszaladt:) (hátrafordította, abbahagyta, lovaglóóra). Külön említem a "jólesik"-et. Sokan esnek abba a hibába, hogy ezt a kifejezést két szóval írják le. Ez abban az esetben helyes, ha a csapadékról beszélünk. Az eső jól esik. A dicséret jólesik. :)
Jöjjön hát! :)
...
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
5932
Időpont: 2017-05-31 12:20:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia János! :)
Furcsa volt visszatérni ide a 6-7. fejezet után, mert már tudtam, hogy mi következik.
Amiket eddig megjegyeztem, azokat emlékeztetőül ismétlem csak, röviden.
Központozás: inkább túl sok a vessző, kevés helyen hiányzik. A felkiáltójelekre figyelj, mert több helyen is elmaradt (felszólítás, üdvözlés)! Egy példa: "Remélem, meg van elégedve a munkámmal!" - itt kérdőjelet tettél, de így helyes. A "- kérdezte Géza" viszont azt jelzi, hogy előtte kérdőjel szükséges, de akkor a mondat így jó: "Elégedett a munkámmal? - kérdezte Géza". Stilisztikailag is így helyes, bár ha figyelembe veszem azt is, amiben Lacának van igazsága (nyelvezet), akkor a "Meg van elégedve a munkámmal?" simán belefér, mert így nem irodalmi, hanem köznyelv.
A párbeszédes részek központozásáról szóltam már, ki is javítottam az egyik részt, de valamiről még nem tettem említést.
...
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11647
Időpont: 2017-05-24 10:58:35

Kedves János!
Újra itt vagyok, mert érdekel a téma. Nagyon szeretem az állatokat, időnként azt mondom, hogy okosabbak és jobbak egymáshoz és más állatokhoz, mint időnként az emberek. Jól írsz, és nagyon sokat jelent, hogy - mint látom - folyamatosan. Én is fogok jönni, de nagyon elfoglalt vagyok, nem csak ide rakom fel az írásaimat, már sok regényt írtam. Ha időnként lesz majd időd, betekinthetsz oda: www.mek.oszk.hu alatt található, jelenleg 50 regényem.
Főleg az állatokkal kapcsolatos írások érdekelnek engem is, ezért az ilyen írásokat szeretem elolvasni.
Üdvözlettel: Kata
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
375
Időpont: 2017-05-17 08:07:13

válasz black eagle (2017-05-16 21:25:35) üzenetére
Kedves Laca

Örülök, hogy ennyire felkeltettem az érdeklődésedet. Remélem a további részeket is olvasni fogod.
Szerencsére a továbbiakról nem tudok semmit elárúlni, mert még én sem tudom, hogy mi lesz a folytaás. Ahogy leülök írni, leírok egy mondatot, onnan már nem én, hanem a szereplők irányitják a történetet. Sokszor én is meglepődöm, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe. A szereplők élik a történetet, én csak szolga módjára leírom.
Amit eddig a lótartásról írtam, az nem az én tudásom, hanem, sok köny elolvasása után ülepedett így le bennem. Féltem is tőle, hogy könyvszagúra sikerül.

További jó olvasást, üdv: FJ.
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
997
Időpont: 2017-05-16 21:25:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Érdeklődéssel kezdtem hozzá történetedhez és nem bántam meg. Az a szakszerű alaposság és részletesség, amellyel elénk tárod egy igazi lovász munkáját, szenvedélyét, és magát a lótartást, mint mesterséget, még az apróbb helyesírási bukkanókat is teljes mértékben feledteti és felülírja. Írásod annyira megfogott, és oly mértékben szórakoztató, hogy az eddig feltöltött három epizódot egy szuszra elolvastam. Mindenkinek csak ajánlani tudom; én magam kíváncsian várom a folytatást.

Üdvözlettel: Laca :)

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)