Miért vagyok még ezen a világon?
Hiszen kivet magából mindenféle lét
És bármilyen eszmét húzzek fel álarcnak
Mind lemállik rólam, ha súlyos a tét
Mert elmerülni ebben nem több, csak hiány
És nem vagyok már, csak boldogtalan
Vándorló emlék, néma, puszta táj
Végtelen tenger, mi hullámtalan.

az emberek elhagytak engem
szétszabdalták az ingem
és lassan ostorozni
kezdtek, én csalódni
szóltam,
futottam, hajóztam,
de táncom túl merész lett
és majdhogynem feléledt
a lelkemben alvó
aranyban kavargó
tengeri sárkány.
ma már csak ármány
mit ellenem szőnek
s gallyból tetőnek
szélből kabátnak
sárból barátnak
keresek mindent
s engem találnak
szólok, hogyha kell
és minden énekel
csendemet is hallják
és dobozba zárják
mert akármit teszek
mindenből fergeteg
és elcsépelt szavak
lesznek, mert játszanak
velem, akár a holnap.
a fények sem dalolnak
mert minden, amibe kezdek
félúton sárba vesznek
mert hiábavaló létem
úgy zúg a semmiért sem
és hiába némák szavak
mindenhol meghallanak.

Miért vagyok még ezen a világon?
Talán mert hiszem, hogy szebb is lehet
Hogy ez csak egy múló állapot
És élhetek még egy szebb életet.
Hiába hív az öncélú halál
S hiába szólnak értem újra papnak
Talán amit látok, csak rémálom mind
s láthatom még új sugarát a napnak...