"Biz' az idő pénz", mondja a fáma,
"de ez nem igaz", vallja a láma,
neki ideje bizony temérdek,
de híján van ám, mégis a pénznek.

Akinek pénze van, ideje nincs,
azt hiszi szegény, az a nagy kincs!
Hogy már rég megvénült, észre sem veszi,
fiatalsága elszelelt neki...
Sok lett a pénze,
kevés egészsége,
bár patikára
van tömött bukszája...

Fiatalság, élvezet?
nem róla szól -, tévedett!
Mit ér az élet, gazdagon szenvedni?
Ideje akkor a kérdést feltenni:
Idő -e a pénz? - Kérdem én megint,
fizetés helyett a főnök legyint,
"Most nem pénzt adok, bérként de időt",
ha jő hóvége, számláid előtt...
baj lesz ebből nem vitás,
"az idő pénz..." Ámítás!

A pénz idő -e? Nem mondja senki,
időért lehet valamit venni?
Ha a pénztárnál annyit mondanék,
van időm kérem, s portékát vinnék,
adok időmből én néhány percet,
drága árukért, mit kezem elvett,
rendőrt hívnának, s mentőket értem,
nem lenne fontos, értem-nem értem?
Bolond e személy, mondanák nyomban,
s kikötnék egy szép elmeotthonban...