Rendezem soraim, rendezem írásaim, rendezem sor(s)omat. Ügyes ez a magyar nyelv, előre tudja, mit akarok, de az is lehet, hogy csak visszahat rám. Látom, Te is önkéntelenül idézted az autentikust. (autentikus: hiteles, hitelt érdemlő; hivatott, illetékes; valódi, hamisítatlan; eredeti forráson alapuló; lat authenticus <gör authentikosz 'ua.', ered. 'saját kezű': ...) Tudod, nekem gyerekkoromban nem volt bizalmasom, barátnőm, barátom - akivel beszélgethettem, s kicserélhettük volna csacskaságainkat. Nem volt senki, akihez igazodnom kellett, hogy megértsen.
Így aztán, szabadjára engedtem magam, s lettem nemcsak élhetetlen, hanem egyszerre érthetetlen is. Csak a könyvekre, a saját gondolataimra voltam utalva, meg az iskolai oktatás hazugságaira. Amit persze készpénznek vettem jó darabig - és még utána is. A rendszerváltásig biztosan... mikor rájöttem; becsaptak. Pontosan. Mint a szüleim azzal, hogy meghaltak, de előtte, erős kézzel életképtelenre hagytak. Mer' én, majdnem a szocilista családmodellt választottam, de szerencsére a munkásosztály egyik oszlopos tagját ugrasztottam, a sok sör és pálinka tudóját, aki inkább - mint hogy magát, szomjas énjét -, feladta volna, felcsavarodott a villanykaróra.
Két gyerek mellett nem tudtam felszállni semmilyen "futóra", vagy férjemet küldeni elvonóra. Kivontam hát magam a forgalomból. Szabadság, testvériség, ujgur, semmi pánik, kezdődhet egy új kor.
Holnap, remélem, ha minden igaz, eljön értem a munka ördöge, a pimasz, mer' má' itthon az állapotok, mint már mondtam is volt, tarthatatlanok!

:|| 😉 Most villant be, hogy a sut, a könyvespolc volt a nagyszobában, a férjem felségterületén. Onnan vigyorgott rám a cipó kitakarva magát kelletén.
Hagyott belőle! Ma reggel megpirítottam, s vajas foghagymásan benyomtuk a fiammal, aki megunta, hogy egy hónapja beteg. Tegnap este elment hát korcsolyázni, ma meg koncertre dudorászni. Bevedelt egy hordó kamillateát, sós vízzel gargarizált, megevett reggelente három napon át, egy-egy fej fokhagymát, zoknit húzott, szellőztetett, még a dunsztkötést is hajlandó volt elfogadni 2X1 órára, mikor az utolsó három napban, piszkosul berágott.😉
Ja, és inhalált is. Remélem, elmúlik most már az a borzalmas állandó torokköszörülése és száraz köhécselése.
Képzeld, tegnapelőtt ugyan, kitéptem magam a számítógép "szerelmes-gyilkos szorosan ölelő karjaiból". Tettem valami mást is.😉 :||

...na de máma, nem lehetek csak így kihasználva, mer az egész napom, írássá fajult, kis-kezét csókolom, üdvözlöm aaa Nagy Úr(nő)t.
Épp most orrolt(am) meg a korrekt-Úr(®a), bekapcsolva maradt a klavia-Tóra.

Nálad mi'zu? Frí'Zen! Azt hiszem én elszabadultam, mint a kipányvázott malac.

Csak egyet ints!
Csettints!
Szóoóoólj
vagy füttyents!
Ízlik-e az íz?
Mer' FrÍz!
Jóoóoó
az Ízem?

Szebarok, Apám!
Ezt is megéneleklem!

Kénytelen, - mer' anyja se érti szavát -, néma gyerek magát a kultúrára erőltetni.
Küldöm, - most fabrikáltam-, úgy örülök neki!😂
Hozzáírtam, kihúztam belőle, hogy ne legyen oly khaki.