HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 18

Tagok összesen: 1814

Írás összesen: 44783

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Németh István
2017-07-23 14:55:28

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Kőműves IdaFeltöltés dátuma: 2017-06-12

A szivárvány alatt 9/8

Amikor a pásztorok észrevettek, még mindig a földön fetrengtem és zokogtam. Kérdezték tőlem, mi van velem, hol fáj, de én csak váltig azt hajtogattam: angyal volt... angyal volt... angyal volt...
- Sokk érte! - hallottam az idős pásztor szavát. Kulacsából megitatott, sőt biztatott, igyak minél többet. Lassan múlt a sokkhatás. Azt mondta az öreg a fiatal pásztornak, hogy hazakísér engem, mert le kell feküdnöm, sokáig fogok aludni. Aztán megkérdezte:
- Ugye, nem te voltál itt a hegyen tavaly, azzal a lánnyal?...
- ... angyal volt... angyal volt... - hajtogattam egyre, mást nem tudtam mondani.
- Nem tudtad? Nem láttad a kutyákat?... Ők tudták!...

Haza vezetett. Útközben mutattam neki a kidőlt fát. Akkor már megeredt a szavam, mondtam neki, hogy ott álltam az út közepén, amikor megláttam Őt az úton szembejönni. A pásztor megnézte a cipőm talpát, aztán rámutatott az út közepére.
- Nézd, itt álltál! Itt a cipőd nyoma. Futottál elé, igaz? - csak bólogattam - Megmentette az életedet. Ha nem futsz elé, éppen rád zuhant volna a fa. Érted?... Ott a talpad nyoma a kidőlt törzs alatt.
Abban a pillanatban azt éreztem: bárcsak zuhant volna rám az a fa. Nem lennék itt tele fájdalommal, nem zokogna, sikoltana a lelkem, hogy nem látom többé, nem érezném magam ilyen rettenetesen elveszettnek, szerencsétlennek, nyomorultnak... meg kellett volna halnom... igen, inkább a halál, talán akkor most mellette lehetnék.
- No és, ha halott lennék, akkor vele lehetnék? - kérdeztem bárgyún bámulva a semmibe.
- Nem úgy működik a dolog, öcskös. Ő az őrangyalod, az a küldetése, hogy megvédjen... Honnan szalajtottak téged, még sosem hallottál ilyesmiről?
- ???
- Nem hittél benne, igaz? Hát így jártál... Most figyelj, feküdj le azonnal, amíg el nem alszol, igyál sokat, aztán meg aludj, ameddig bírsz... Rendben leszel aztán... Különben, felejtsd el, ne foglalkozz vele.

Otthagyott. Én meg csak feküdtem és összevissza száguldottak a gondolataim. A kutyák... milyen veszedelmesen vágtáztak felé. Amikor a közelébe értek... emlékszem, egy lehasalt, mind megállt tisztes távolságra tőle, a farkukat csóválták... ki gondolta volna? A kutyák tudták, és tudta Misi is.
Próbáltam vissza idézni, mit mondott, amikor Misi puszit küldött neki: Nézd, puszit küldött nekem! Mintha tudná, hogy nem lát többé.
És én erre azt válaszoltam: Tudja! Az állatok megérzik az ilyesmit.
Igen, Misi is tudta, csak én nem tudtam...
Most már értettem azt is, miért nem adta meg a címét. Értettem azt, miért mondta, hogy felejtsem el. Már azt is értettem, miért nem találtam Őt Pesten, az iskolákban. Értettem már a szivárványt is a fejünk felett. Senki más nem látta azt, csak mi láttuk. Ő, talán értette, csak én nem értettem. Én, semmit sem értettem, semmit a világon...
Csak szerettem Őt. Amit nem viszonozhat, mert az a dolga, hogy őrködjön felettem... Ez nem lehet, ez tényleg nem lehet... Lehetetlen, hogy nem szeretett, hogy Ő nem érzett semmit irántam. Az nem lehet, hogy önző módon csak magammal voltam elfoglalva, és semmit nem vettem észre. Ebbe bele fogok őrülni...
Hirtelen eszembe jutott, mit mondott a pásztor. Igyak sokat, azután aludjak. Oda készített egy nagy üveg vizet az ágy mellé, a felét nyomban megittam. Nem akartam gondolkodni, már semmit sem akartam. A fal felé fordultam, és azt hiszem nyomban el is aludtam.


Amikor felébredtem, sötét volt. Nem láttam semmit. Lassan felültem, az ablak irányába fordultam, és akkor derengeni kezdett valami világosság.
- Hogy vagy, öcskös? - hallottam a pásztor hangját.
- Te még itt vagy? Mennyit aludtam?
- Tegnap délután kettőkor hagytalak itt. Most délután négy óra van. Most jöttem nemrég. Hogy vagy?
- Azt hittem éjszaka van. Nem látok, nem látlak téged sem...
- Igyál! Azután feküdj vissza, hunyd le a szemed...
Amikor újra kinyitottam a szemem, már láttam. Előbb még haloványan, aztán normalizálódott a látásom. Újra vizet itatott velem, azután elém tett egy tányért.
- Egyél! Hoztam neked kenyeret, meg juhsajtot. Egyél, jót fog tenni.
Engedelmeskedtem. Mindent megettem, amit elém rakott. Akkor jutott eszembe, hogy tegnap sem ettem semmit, most délután négy van...
- Te végig mellettem ültél? - kérdeztem csodálkozva.
- Nem, mondom, hogy csak az imént jöttem. Tudtam, hogy sokáig fogsz aludni, és aggódtam, hogy nem lesz mit enned. Hát hoztam...
- Köszönöm. Hogyan hálálhatom meg?
- Úgy, hogy meggyógyulsz, öcskös! No, lássalak, végig tudsz-e sétálni a szobán.
Még gyenge voltam, kicsit ingadoztam, de csakhamar visszanyertem az erőmet. A pásztor indult. Azt mondta fejni kell mennie, mert a fia nem tud megfejni annyi birkát egyedül. Megkérdeztem hol tanyáznak a birkákkal, majd elmegyek segíteni fejni, ha összeszedem magam.
- Fejtél már birkát? - kérdezte. A nemleges válaszra elnevette magát - akkor jöhetsz, öcskös, ideje megtanulnod.

Még két hétig maradtam a hegyen. Sokat jártam a pásztorokhoz, megtanultam birkát fejni, meg esténként, a pásztortűznél rengeteget beszélgettünk, sokat tanultam tőlük. Néhány napon át, mentem velük a nyáj után is. Az öreg közben furulyát készített. A fiánál is mindig kéznél volt a furulya, sokat fújta, s a hegyen messzire szállt a furulya bánatos dala.
A legegyszerűbb emberek tudnak a legtöbbet a lélek bajairól és a gyógyításáról is. Nagyon megszerettem őket, s búcsúzáskor megígértem nekik, hogy minden nyáron feljövök a hegyre és meglátogatom őket.
Jó volt elheverni esténként a tűz mellett, s nézni a csillagos éjszakát, ahogy fölénk borult, mint egy óriási sátor, és hallgatni az erdőt, ahogy a sötétség mögött megszűrték titokzatosra a csendet, és a patakok zúgása úgy hallatszott fel messziről, mint egy borzongató simogatás.
Néztem a rengeteg csillagos eget, néztem a Pásztorcsillagot, amikor oda jött az öreg, ősz haján és szakállán megcsillant a tűz fénye, s megkérdezte.
- Mire gondolsz, te gyerek?
- Azt a csillagot nézem, a Pásztorcsillagot... Azt választottuk Angelinával, az a közös csillagunk.
- Minden embernek van egy csillaga, csakhogy azt a csillagot nem az égen kell keresni, fiam, hanem a szívedben.
Egy darabig még ott állt mellettem, botjára támaszkodva, aztán kivett valamit a ködmönéből és nyújtotta felém.
- Fogjad. S ha egyedül vagy, mondd el ennek, amit mondani akarnál. Ez majd megvigasztal. -
Azzal megfordult és otthagyott. Én meg ott maradtam egyedül a csillagos nagy éjszaka alatt, kezemben a frissen faragott furulyával.
Később gyakran vissza kellett emlékeznem az öreg pásztor szavaira. Mert úgy volt az éppen, ahogyan mondta akkor. Valahányszor egymagamban maradtam és számhoz vettem a furulyát, olyan volt mintha elbeszélgettem volna valakivel. Hangok jöttek ki belőle, dallamok, amiket nem lehetett megfogni, mert szempillantás alatt elröppentek, akár a pillangók. Valahogy olyan volt ez, mintha az érzéseim hangokká változtak volna, s ahogy ezeket a hangokat elnyelték körülöttem az erdők, úgy békéltek meg bennem lassan az érzések is, s olyan volt, mintha békét kötöttem volna a világgal.

Folyt. köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-21 20:32:44

válasz Ylen Morisot (2017-06-21 10:02:23) üzenetére
Drága Ylen!

Érzem a hangodon a döbbenetet... :)
Különös, ugyanazt kérdezed, amit a főhős a végén... hát most már bizonyára tudod, kiderül-e. :)
Ölellek,
Ida
Alkotó
Ylen Morisot
Regisztrált:
2015-05-02
Összes értékelés:
1596
Időpont: 2017-06-21 10:02:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!
Ez aztán fordulat! Szóval a védőangyal, nem valóságos lány? Kicsit csalódtam, de az, hogy az angyalok emberi testben megmutatkoznak, nem újdonság, nekem is volt már ilyen tapasztalatom. De itt vajon miért jelent meg a fiúnak? Kiderül majd?
Ölellek:
Ylen
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-19 09:43:30

válasz Finta Kata (2017-06-17 20:03:43) üzenetére
Drága Kata!

Igen, a természet és a zene a leghatásosabb gyógyír a lelki bajokra, na és a munka, ami nem hagy bennünket foglalkozni a gondjainkkal. Köszönöm, hogy ilyen érdeklődéssel olvasod.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-18 11:43:22

Kedves Judit!

Lám, ez is emlékeket hozott elő benned. Talán mindannyian éltünk már át hasonlót, ki-ki a maga módján. Talán a gyógyulás is egy ilyen folyamat, azt is ahányan vagyunk, annyiként éljük meg. Bízzuk a természetre.
Köszönöm gondolataid.

Ida
Szenior tag
Finta Kata
Regisztrált:
2006-04-12
Összes értékelés:
11435
Időpont: 2017-06-17 20:03:43

Drága Ida!
Szomorú vagyok, mert azt hittem, hogy élő lány volt, nem csupán a védőangyala... Érdekesen fontad a következőket. Okos emberek a falusi emberek, a pásztorok is, lám, gyógyírral látták el őt, hogy elfeledje azt, ami ami őt teljesen elkábította. A friss levegő, a természet, a zene, itt egy furulya is milyen sokat jelent, többet, mint valami gyógyszer, aminek számtalan mellékhatása van...
Nagy érdeklődéssel megyek a következőhöz, szeretettel: Kata
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
4373
Időpont: 2017-06-15 23:52:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Amikor az embernek nagy bánata van, valóban szeret sokat, nagyon sokat aludni, mert akkor nem tud a világról, a maga bajáról, elcsitul a bánat, nem fáj a szív.
Nekem is volt ilyen időszakom.
Bár, hogy az álom gyógyír lenne? Talán igen, mert nem bolondulunk bele abba ami elviselhetetlen, és megváltoztathatatlan...

Judit
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-14 10:27:07

válasz oroszlán (2017-06-12 22:52:03) üzenetére
Drága Ica!

Valóban, ennek a kisregénynek a fő motívuma a lélekábrázolás volt. Már régi vágyam volt ilyent írni. Örülök, hogy tetszett, és nagyon meghatott, hogy értékelted is. A történet végét már olvashatod. Ott is várlak szeretettel.

Nagy-nagy ölelésem,
Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
5024
Időpont: 2017-06-14 10:20:51

válasz efmatild (2017-06-12 19:47:38) üzenetére
Kedves Matild!

Valóban, a természet és zene a legjobb gyógyír minden bánatra.
Olvashatod már a befejező részt is. Majd ott találkozunk ismét.
Köszönöm soraid.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6290
Időpont: 2017-06-12 22:52:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Ida!

A pásztorok bölcsessége, a furulya enyhített a fiú bánatán.
De hogyan végződik vajon a történeted.
Szeretettel gratulálok remek szóhasználatodhoz a táj és a lélek ábrázolásához: Ica
Olvasó
Regisztrált:
2013-11-21
Összes értékelés:
360
Időpont: 2017-06-12 19:47:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Ida!

Most már én is össze vagyok kissé zavarodva, kíváncsian várom, hogy a fiú megtalálja azt a "csillagot", amely a szívében van. Nagyon szépen írod le a furulya bánatos hangját. Minden bánatra a zene gyógyír. A furulya a legegyszerűbb hangszer, mégis olyan szomorúan, olykor vidáman tud megszólalni, attól függően ki fújja, milyen a lelkivilága.
Várom a befejező részt!

Sok szeretettel. Matild

Legutóbb történt

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kivágom a szívem című alkotáshoz

alberth alkotást töltött fel A vágynak nagy szárnyai vannak címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Az én dalom című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) Miért késnek a vonatok? című alkotáshoz

KMária bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Arkady alkotást töltött fel Uzsonna címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

Fügefa bejegyzést írt a(z) az én erdőm című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Kivágom a szívem címmel

KMária bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nyír a nevem című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Emléknász címmel a várólistára

festnzenir bejegyzést írt a(z) Csak egyszer című alkotáshoz

festnzenir bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

alberth bejegyzést írt a(z) Rózsahimlő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)