Mielőtt hazaindultak volna Pestre, tettek még egy sétát a Fő-utcán, hogy kiszellőztessék a fejüket. Jó hosszú utca, megrakva két oldalt csinos, erkélyes házakkal. Az erkélyek tele virággal, muskátli, begónia, büdöske, meg az Isten tudja, mi díszelgett még ott. Ahogy egyre lejjebb értek az alvég felé, egyre kisebbek, szerényebbek lettek a porták. Végül már egyszintes szegényes házikók közt vezetett az út. Csak, mentek, jól esett a friss levegő. Egyszer csak, ahogy így mennek, mendegélnek, hát melléjük kanyarodik hirtelen a patak. Vagy az utca kanyarodott a patak mellé, nehéz eldönteni. Itt kezdődtek a cigány-putrik. Valami elképzelhetetlen mennyiségű szemét volt beledobálva a kis patak medrébe, bűzlő kupacokban háztartási hulladék, üvegcserepek, sitt, papír minden formában és mennyiségben, rongy, nejlonzacskó, tejes-flakon, sörösüveg, elhullott állatok tetemei. Keskeny kapa-vájatokban folyt le a híg fekália, és az állati ürülék. Sehol egy lélek, egy emberfia teremtmény. Mintha mindenki behúzódott volna a szeméthegyek mögé, vagy a putrikba. A bűz orrfacsaró volt. Korcs kutyák, fejletlen, sovány csirkék. Bőrükön érezték, hogy figyelik őket.
-Ezt kéne lefényképezni - mondta Tandem Balu zsebkendőjét az orra elé tartva - s elküldeni a Népszabadságnak!
Mellyes cigánylány perdült ki valahonnan. Voki-toki volt nála, amikor odaért hozzájuk, kivette az egyik füldugót.
-Szép fijatalemberek! Akartok jóslást? Csinálok én nektek ám száz forintért!
Megragadta Kreusz Endre kezét, az azonban, mintha tűz érné, elrántotta.
A lány elállta az útjukat, most Tandem Baluhoz fordult.
-Fijatalember! Mondok jövendőt. Csak száz forint, és mindent megtudsz!
Balu elnevette magát. Tetszett neki a lány, telt, csücskös, büszkén viselt melle majdnem átfúrta a szutykos ingét. Elég rendesen volt öltözve, fehérnek mondható blúz, piros szoknya, de cipő nem volt a lábán.
Elővett egy százast, odaadta neki.
-Mutasd szép fijatalember a tenyered!
Megfogta, mutatóujjával végigsimított a tenyere vonalain.
-Van feleség magas sovány lány. Nem szeretitek egymást. Állapotos, őszre fiút szül neked. Látok sok pénz, csillogó autó, jólét, gazdagság. Veszekedés, baj. Elváltok, kisfiú beteg, meghal. Sok embert ismersz, utazások, pénz, nagy gazdagság.
Eleresztette Balu kezét, ránézett opál-zöld szemeivel.
-Ha akarsz többet tudni, adj még egy százast!
-Tessék! - A fiú átadta a pénzt. Szemmel láthatóan jól szórakozott.
-Ugyan gyere, menjünk már - unszolta Kreusz - csak nem dőlsz be ennek a marhaságnak!
Megpróbálta elhúzni onnan, de a fiú megmakacsolta magát. -Hagyjál, bameg!

A cigánylány elkapta Balu kezét. - Nagy szerelmet látok. Ő az igazi. Fiatalka csak tizenöt, te meg már öreg vagy, elmúltál harminc. Várj csak. Mi ez?
Összerázkódott, eleresztette Balu kezét. Szeme tágra nyílt, rémület tükröződött benne.
-Legyen elég ennyi!
-Gyere! -sürgette a barátja - húzzunk innen!
A fiú rá se hederített. -Te tudsz még valamit! - kiáltott rá a cigánylányra. - Ki vele!
-Nem!
-Adok még egy százast. Itt van!
A lány nem bírta levenni a szemét a pénzről. Egész testében reszketett.
-Nem! - mondta újra.
Balu előkapart egy ezrest, s a százas mellé tette.
-Tiszta hülye vagy! -förmedt rá Kreusz Endre. Megpróbálta elvonszolni, Balu azonban megvetette a lábát, nem moccant.
-Hallani akarom!
-Jó! - A cigánylány szempillantás alatt eltüntette a pénzt. - A lány faterja nem akarja, hogy egymásé legyetek. - Gondterhelt arccal tanulmányozta a fiú tenyerét. - Biztos akarod tudni?
-Mondd már!
-Megfenyegetnek, hogy megölnek, de te nem tágítasz, mert szereted. Elkapnak, elvágják a torkodat. Látok sok vér. Lefolyik a földre. Testedet feldarabolják, nejlonzsákokba csomagolják és beledobják a kukába!
Balu elhúzta a kezét, röhögni kezdett.
-Persze. Meg az én nénikémet. Dajkamese az egész. Egy árva szót se hiszek belőle! Add vissza a pénzemet!
A lány toppantott mezítlábas lábacskájával. -Azt már nem! Felhúzta a szoknyáját, nem volt alatta alsónemű. A p.nája olyan színű volt, rőt-vörös, mint a mókus farka. -És ezt is!
Kreusz Endre rákiáltott a lányra: mi a fenét művelsz! Takarodj innen, s vidd a pénzedet!
Baluhoz fordult, megfogta a karját, rángatta:
-Eszedbe ne jusson. Ezek a cigány-kurvák félévente csak egyszer mosdanak!
-Szopsz is ezért a pénzért? -A fiú elemében volt, az ital beszélt belőle.
-Ha akarod!
-Gyere! Hagyd már! -kiáltott rá a munkatársa. -Erőszakkal vonszolta el onnan.
Aludtak aztán az autóban hazafelé. Tandem Balu delíriumban azt álmodta, hogy kefél a szép cigány-lánnyal, s nagyon jól esik. Csak amikor a Rákóczi téren kiszállt a kocsiból, vette észre, hogy nedves lett középen a gatyája.