Bükk fennsíkjain rőt ruhát öltött az erdő.
Arany lombok közé beszűrődött a napfény.
Csönd van csak a fák zizegnek, mesélnek Nekem.
Levél ropog léptem nyomán, páratlan élmény.

Csordogáló patakba zubog nagy robajjal
a vízfüggöny, körülötte indák, borostyán.
Káprázatos a látvány, körötte pára száll,
varázslatos, hogy játszik a szél az oboán.

Csak állok, nem mozdulok, a látvány lenyűgöz,
akárcsak a tájék szépsége, különösen
a magasból előtörő bősz Sziklaforrás.
Nap már fáradt, ásít, bukik le vérvörösen.

Lassan én is tovább lépdelek kimerülten,
immár kisvasúttal is egy páratlan kaland.
Többször voltam itt és jövök újra és újra,
ez most a vágyam, mi fejemben végigsuhant.