Hívogat, végtelen karját nyújtja felém
áhítozom napfelkelte idején.
Lelkem határtalan nyugalom járja át
ahogy hallgatom kedves, szelíd szavát.

Talpam belesüpped a puha homokba
víz csalogat a hűvös, mély habokba.
Oly lenyűgöző, csöndes, türkiz tisztaság,
finom, selymes hullámok simogatják.

Sós illatú szél borzolja a hajamat,
napsugarak cirógatják arcomat.
Lenyűgöz a hűsítő tengeri szellő,
nézd, ott suhan, egy szertefoszló felhő!

Oh, hallod gondtalan, boldogság sóhaját?
Lefekszem, testem érzi hívószavát.
Ragyog a víztükör, szinte csókkal csábít,
jámbor, bársonyos fodraival ámít.

Lágy zenében úszik, szememben könnyfátyol,
kellemes, szirén hangja elvarázsol.
Hallom, hogy hívsz! Muszáj már bemennem hozzád.
ahogy úszok benned, álmodom, - csodát.