úgy is mondhatnánk évek óta
hirtelen felindulásból vagyok veled
a múlás örök előérzetével de mégis
és azóta egy egész amfiteátrum épült bennem
többezres lelátóval mindösszes félszeimnek
párhavonta adrenalintág orrcimpákkal
odagyűlnek az aktuális kínpadra vonásra
tulajdonképpen komikus
ahogyan aritmizálódnak a szavak
ahogyan csakazértsem vallom be
a haldoklók passzív-agresszivitásával
mindvégig a szemedbe nézve zuhanok
vagy csak vérzik a legfontosabb szervem
el

tudom hogy fáj
hogy elvileg mocskosul fájnia kellene
és végre megértem a gladiátor-rabszolga elszántságát
ahogy a kezdettől lefelé fordított hüvelykujj
semmibe vételével vánszorogva de lendül
előre

várlak
amíg rohamozol még van mit vesztenem