HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1884

Írás összesen: 49072

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2019-10-22 13:12:05

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: túlpartiFeltöltés dátuma: 2017-08-04

Ki nem kézbesített levelek III. rész

Napjainkban:
Most épp gyerekek játszanak, keresnek kalandot azon a padláson. Vakáció, az a ház meg volt régóta elhagyott. Lakói elköltöztek, menekültek netán? Ugyan, ki tudhatná? És a gyerekek - szerencséjükre - mit sem tudnak régen elhangzott párbeszédekről. Csak bontogatnak régi, ki nem kézbesített leveleket. Mert e néhány párbeszéd, annak idején, régen.

***



Régebben, "aznap este".
"Kisfiam! Én életem! Kérlek, ma este ne fogass be! Vihar közeleg, látod, távol már dörög, villámlik. Megriad, megvadulhat a ló, kicsúszik kezedből a gyeplő, aztán borul a homokfutó! Nagy baj lehet még ebből, ha elindulsz! S ki tudja, még milyen nagy szerencsétlenség! Tudom, hetek óta, minden nap kimégy "összes vonatok"-hoz, s lám hiába. Nem érkezik, s levelet se kaptál hetek óta. Szeret Téged egyáltalán az a lány? Tudom, annak a kislánynak a szülei ellenzik ezt a házasságot. Netán, nem vagyunk elég jók nekik? Megsértettek minket, ezek után apád se támogatná az esküvőt, ha élne. Tudod, milyen egyenes derekú volt, makacs, hajlíthatatlan. De most már csak te maradtál meg énnékem, kincsem, én édesem. Megbetegednék nálad nélkül.
Történt akkor, hogy hetek óta, aznap este először nem fogták be, szépen futó, kényes léptű csuda-Csillagot, így a homokfutó a kocsiszínbe maradt...

***



Régebben, "aznap délelőtt".
"Hát ez már igazán több a soknál! Mostanában alig viszi ki a leveleket! Tornyosulnak, csak halomba. Nem értem! A kenyerünk kockáztatja! Biztos állás, olyan állami, Magyar Királyi posta! Jó nyugdíjjal! Mi lesz velünk, ha mindez kiderül? Leszünk földönfutó koldusok, nincstelenek. Ezt akarja? Emelje már fel azt a lottyadt seggét, oszt hordja mán ki azokat a kibaszott leveleket!" (Akkor sipított már öregasszony.)
" Na jó, na jó, majd tán holnap. Megnyugodhatnál kicsit, igazán megérthetnéd, ma nem vagyok jól." (Próbált békülékenyebb hangot ütni meg, mert nagyon fájt már a feje - gondolta magába': irgalom, csak ne káráljon többet. Mert szeretett volna már bemenni abba a hűs, tiszta-szobába, eszementen kívánt már leheveredni kicsit.)
"No persze, megint szétitta a maradék agyát a kocsmában. Nekem meg panaszkodik csak! Mosom sorra csak, szaros gatyáit, takarítok, vasalok, főzök, tömöm, azt a telhetetlen belit! Oszt a végén, úgyis nincstelenek, földönfutók leszünk."
"Tulajdonképpen, nem értem, mi zavar! Ma csak egy rózsaszín levélke jött, szokás szerint. Hetente ír a kisasszony, az úrfinak. Epekedik, epekednek, nyalják-falják egymást, na és? Pár nap, aztán jön majd újabb rózsaszín levélke, kiviszem majd. Csak nem képzeli, hogy lábam veszem nyakamba, ebbe a melegbe'? Gyalogoljak ki abba a tanyába? Különbe is, vihar készül, érzem a csontjaimban. Csak lefekhetnék már!"
Menekült, becsapta az ajtót maga mögött, ment tisztaszobába, arcát fúrta párna hűvösébe, odakinn, a konyhába az öregasszony, meg az étel sistergett.
Nem éltek rosszul, hiányt nem szenvedtek semmiben, fedél fejük felett. jutott minden nap étel asztalon - gyerek sem volt.
Amúgy, a levélhordónak igaza volt; estére megjött a vihar; először szellővel, aztán jegenyéket hajlítgató, próbáló széllel. Besötétedett, felhők gyűltek össze, mintegy valamilyen jelre várakozva. Aztán csattant a jel, eső eleredt.
"Na látod, vénasszony, úgyis bőrig áztam volna. Ezt akartad?"

***



Azért az a levél odaérhetett volna még épp idejében.

***



Napjainkban: most gyerekek bontják sorra, ki nem kézbesített leveleket, unatkoznak; sok az unalmas, amolyan hétköznapi, kötelességtudatból megírt, udvarias levél. Aztán bontanak még egyet, soros felolvasó kezdi olvasni, hangja elakad... És egyszeribe, nagyon hideg lesz azon a forró, porlepte, nyári padláson...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

zsarátnok bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Este Pesten című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Két temető II. befejező rész című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A pórul járt Csuka című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Semmi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Válasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) fénytörés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Égei-tenger című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Újra című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)