Kő kövön kövült kövületté,
ősmasszív kőszív karcolatban
sikoltó fémkarmok markolatlan
ívébe maratva,
véres ébredés vackán maradva,
mocskos turbina-leplében
sárízű éjek csendjében
kolompként szóltam,
én voltam!

Mohazöld pázsit hasán lépve,
bevésem szemed íriszébe
tekintetem szerelmes-zöld ívét
jaguárok jade-szívét
lüktetőn, mint hideg foszfor-fény,
sugárzó létek lápos tengerén
cédrus ágán fény ragyog
keress meg, én
ott vagyok!

Vörösen-kéken fátyolban sejtve
írom fel szervbe, idegbe, sejtbe
homályos éjben, párolgó ködben,
még, mint magból jövő neszek,
titkos sejtelmem,
hogy leszek!