HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 23

Tagok összesen: 1889

Írás összesen: 49247

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2019-12-09 01:29:40

Szülinaposok
Reklám

Cikkek / esszé
Szerző: Poós GergelyFeltöltés dátuma: 2017-10-18

Halandó élet, halhatatlanságba ágyazva

Hogy miért is vagyunk halandók, s nem halhatatlanok, mint a világ teremtményei? Tudatunk közli, s mi belenyugszunk a megváltoztathatatlanba. Pedig az élet örökös mozgás és változás. Mi más is lenne?
Megnyugvás lenne vajon a létezés tudatát felismerni, s érezni, hogy minden, ami van, abban kifejeződik mindaz, ami Istennek lehetséges?
Halandónak lenne annyi, mint elfogadni azt, hogy nem élünk örökké, akarom mondani, hogy nem mi élünk örökké. Nem, hiszen meghalunk.
Életünk, életeink folyamán igen sok dolog elmondható rólunk, számos olyan momentum, amit, mint önmagunk által elért cél és cím magunkénak tudhatunk. Minden, amit elértünk, minden, amit megvalósítottunk, amit létrehoztunk, a nevek, címek és rangok, amiket viseltünk, minden, ami általában jellemez minket, minden tehát, amik tulajdonképpen vagyunk. Pedig mindezek csupán körülményes kifejezései annak, hogy nem vagyunk, hiszen meghalunk.
A tudathasadást nem lehet feloldani, hacsak magad nem egy isten vagy, aki könnyen túlteszi magát a fenti dilemmán...
Halhatatlannak lenni annyi, mint nem tudni arról, hogy meghalunk, halhatatlannak lenni annyi, mint nem vesződni azzal, hogy körülményesen kifejezzük magunkat, ha egyszer az élet úgysem múlik el. Az állatok, a természet értik ezt. Hiszen az élet örökös mozgás és változás.
Az emberi lény oly nagy körültekintéssel, oly nagy buzgalommal, oly nagy energiákat felhasználva és oly igen körülményesen fejti ki, hogy megnyilvánulásaiban mennyire egyedi, mennyire utánozhatatlan és sokat sejtető, hogy nagy erőlködésében elfelejti a legfontosabbat, hogy mindez mennyire nem sokat ér, hiszen meghal. Amivel önmagát felmagasztalta, önmagát egyúttal ki is nevetteti, hiszen nem birtokolja egészen önmagát, s ezzel mindazt, amiért annyit küzdött.
Halandóságát ellensúlyozhatná azzal, hogy nem tülekszik, nem fogvicsorít, hogy önmagával és másokkal is békét köt, hogy nem csinál totális gazdaságot és társadalmat, ami épp a versennyel ássa alá az emberi élet értékét, s nem törekszik többre annál, mint a halhatatlan tudatú természet.
Az önmagával és másokkal folytatott küzdelmes versenyben elbukik, hiszen meghal belé. A halandó lény rákényszeríti önmagát, hogy valamilyen módon identifikálja és megvalósítsa önmagát, mert azt gondolja, állapota - a halandóság - végleges.
Pedig a halandóság nem a véglegességről beszél, hanem épp arról, hogy nem él örökké, akarom mondani, hogy nem ő él örökké.
Az azonosítás hiányzik, annak hiányában az élet ugyanis nem érthető meg.
Ha a halandó azonosítani tudja magát, ha képes behelyettesíti életébe a Mindenben Jelen Valót, megoldódik a legeslegfontosabb: maga az identitás kérdése, s ezzel a halandó lény valamennyi problematikája. A halandósága is.
Isten ugyanis tartózkodó módon, látensen, észrevétlenül és igen, ha tetszik, körülményesen fejti ki, hogy ő maga van mindenben jelen, hogy valamennyi létezőben ő ölt testet. Az isteni élet testet ölt, hogy élete elérhetővé, megismerhetővé, tapinthatóvá, kézbe vehetővé legyen. Isten nem máshol van. Isten azért osztotta szét önmagát, azért tárta föl önmagát, hogy a létezők színről színre megismerjék őt. A teremtés örökösen változó és véget nem érő, Isten élete ugyanis minden módon végtelen.
A halandónak egyszersmind önálló, önrendelkező, szabad élet biztosított, de egyszersmind - hogy emlékeztesse identitására -, halandó élet jut. Élete egyszeri, halandó, de mert létrejött, azon mód halhatatlan is, mert Isten maga ölt benne testet. Önmaga örök életével tölti meg. Halandó élet - az azonosítás által - így lesz halhatatlan. A mennyek országa ugyanis közöttünk van.
A halandó, ha érti, hogy Isten titokzatos életének részese, sőt azzal tökéletesen egy, érti a létezést magát, annak értelmét és értékét is, érti Krisztust, aki mindez idáig a legvilágosabban fejtette ki mindezt. Azt mondja: én vagyok a feltámadás és az élet... Én vagyok az élet vize. Én vagyok a világ világossága. Én vagyok az alfa és az Ómega. Hát persze. Csupán azt húzták ki az evangéliumokból, hogy Krisztus ezt mindannyiunkra vonatkoztatta. A fentiekkel érthető meg a kenyértőrés, az élet szétosztásának szimbóluma, az azzal való azonosítás, az áldozati aktus, a szeretet parancsa, s az, amit Krisztus Fülöpnek mondott: hisz oly régóta veletek vagyok már, s nem ismersz, aki engem lát, látja az Atyát is.
Halandóságunk az isteni élet megtestesülésének egyik formája és kifejeződése. Minden, ami létrejött isten megtestesüléséről tanúskodik. Az isteni élet, hogy kifejezze és jelenvalóvá tegye magát, végtelenül változatos és örök struktúrát hoz létre. Minden megtestesülése áldozat azért, hogy valamennyi megtestesülése lehetséges legyen. Isten országa - ahogy Krisztus mondja - íme, elérkezett: bennetek és közöttetek van.
Isten maga pedig tökéletesen tartózkodó, észrevétlen, látens, de immanens, látens mindaddig, amíg a halandó fel nem ismeri: ismétlem, mindenben és mindenkiben.
A folyóba érő fűzfa, mely simogatja a víz felszínét, kiskutyám Fifi, sőt még cicáim is értik ezt. Nem eszükkel, jelenlétükkel. Élnek, mert élni jó, élnek, mert megjelentek, s halhatatlanok, mert így van. Ezért szeretnek kinyújtózkodni a napon, ezért élik gondtalan, vidám életüket.
Isten felismerése észlelési aktivitást kíván, magyar kifejezéssel ezt világnak nevezzük - világosságnak -, s azért világosságnak, mert Isten élete lesz láthatóvá, világossá benne. Isten ugyanis életét nem tartja meg, hanem odaadja, szétosztja, hogy élet legyen, bőség legyen, hogy ő maga váljon megismerhetővé. Olyan élet, melyben az odaadó szeretet aktusa, minden létező számára elérhető és továbbadható. Ehhez strukturáltság, és végtelen változatosság szükségeltetik, végtelen tér, végtelen idő. A világ ezért Van, isten élete lesz megismerhetővé általa.
Úgy szerette Isten a világot, hogy egész életét adta oda, hogy aki látja őt, örökké éljen.
A halandó nagy kegyben részesül, tudatával is értheti Isten kinyilatkoztatását. Színről színre lát. Szemében felesége, gyermekei, barátja, felettese, ismerőse, rosszakarója, kiscicája és Fifikéje az isteni élet hordozója. Isten néz az ő szemével minket, mi pedig az ő szemével őt. S úgy, hogy akár szerethetjük is egymást. Csuda jó. S csuda nagy titok.
Ha ezt megérti az ember, a gazdasági és társadalmi verseny, az ideológiák, a környezet pusztítása, a mindennapi előrejutásért való felesleges, izzadságszagú küzdelem, a háborúk, a mást és mást hirdető vallások és az a fajta nyugtalanság, amely valamennyi ember életét jellemzi - megszűnnek.
Ha ez a felismerés megtörténik, az emberi világ békére talál. Addig azonban nem. Ne is beszéljük mellé. Isten ugyanis nem szereti, ha különbséget teszünk közötte és a létben lévők között. Ez - mint a mellékelt ábra is mutatja - káoszt okoz. Ebben fuldoklik az emberiség.
Isten országa mindenhol van. Hogy is lehetne másképp? Gondoljon mindenki bele.
Aki pedig nem hiszi, járjon utána. Én megtettem.

2017. 10. 17.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Bödön bejegyzést írt a(z) Túl korán című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Egy(s)ég című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel A vers ABC-je Dzs címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Félelem a barlangban címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese, V. rész című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az asszony és a papagáj című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Kihűlt Vállvonás című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az én karácsonyom című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szerelem című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Ravatal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) J. W. von Goethe: Karácsony című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Karácsonyi mese III. rész című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Szem Eszkör bejegyzést írt a(z) Akarom (5/4) című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)