HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45545

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2017-12-02 18:27:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-10-22

A lóápoló 20. fejezet

20. fejezet

- Géza! - kiabált be az egyik istállóba László. - Nyergeld fel Szélvészt, mert jön Fanni, ismét edzeni szeretne a vágtára.
- Elég ritkán jön - állapította meg Géza. - Nem lesz kevés neki ennyi edzés? Szélvész határozott, erős ló, a színész kislány meg nagyon vékony.
- Nem kezdő lovas, de igazad van, heti egy alkalom kevés lesz neki. már én is figyelmeztettem - lépett közelebb László. - Azt mondat, hogy egyelőre nincs több ideje, de a verseny előtti hónapban hetente kétszer fog jönni. A futam előtt, pedig három napot folyamatosan itt lesz.
- Úgy talán elég lesz, csak nehogy valami baja essen - gondolkodott el Géza. - Nagyon veszélyes az a pálya. Emlékszik, tavalyelőtt mi történt Atinával? A lovát el kellett altatni, úgy megsérült.
- Azóta sokat fejlesztettek a pálya biztonságán. Az volt az utolsó ilyen komoly baleset. Igyekszem Fanniba belenevelni az egészséges félelmet, de nagyon győzni akar - gondolkodott el egy kicsit László. - Meg kell értetnem vele, hogy a testi épsége fontosabb, mint az első hely - mondta, de mivel, már az istálló ajtónál járt Géza nem hallhatta. Ezután csak gondolatban folytatta az oktatás tervezését. Elhatározta, hogy fontosabb azt megtanítani, hogy egy ilyen erős, akaratos lovat, hogyan kell visszafogni. A száguldás a vérében van, azt nem kell gyakorolni.
Gondolatait a zsebében lévő telefon csörgése zavarta meg. Nem nézett a kijelzőre csak megnyomta a felvétel gombot.
- Tessék - szólt bele kicsit ridegen.
- Szervusz, fiam, zavarlak? - köszönt apja kicsit félve.
- Szia, apa. Nem zavarsz, csak el voltam gondolkodva, és nem néztem meg, hogy ki hív - szabadkozott László. - Valamiben segíthetek?
- Igen. Szeretném, ha elkísérnél a közjegyzőhöz.
- Mikor kell menned?
- Ma délutánra hívott.
- Tizenegy órára megyek Petrával, Éváért. Ma engedik haza. Utána elmehetek veled, ha úgy jó.
- Azt írta, hogy kettő és öt óra között vár - mondta Lajos. - Akkor várlak, és ne rohanj, ideérsz amikor, ideérsz, én várlak.
- Jó, ha haza vittem őket, utána megyek érted. Viszlát, délután - búcsúzott és bontotta a vonalat.
A délelőtt hamar eltelt. László, a rövid egy óra alatt, minél több tudást próbált bele tömni Fanni fejébe, főleg arról, hogyan tartsa vissza minden meggondolatlanságtól a hatalmas állatot.
A gyerekek Géza vezetésével istállókat takarítottak. Nagy lelkesedéssel végezték a fizikai munkát, és nem zavarta őket a lótrágya szaga. Géza folyamatosan magyarázott nekik - egész bele élte magát az oktató szerepébe -, hogy milyen fontos az állatok lakrészének tisztán tartása. A koszos bokszban könnyen elkaphatnak valamilyen fertőzést. Ha minden nap kitakarítjuk a helyüket, akkor figyelemmel tudjuk kísérni, hogy ürítettek-e trágyát.
A gyerekek egyszerre felkacagtak ezen a mondaton.
- Ne nevessetek, mert a lovaknál nagyon fontos a megfelelő bélműködés - magyarázta. - A doktort nőtől biztos hallottatok a kólikáról. Abba sok ló belepusztult már.
Már nem nevettek, mert megértették, hogy most nagyon fontos munkát végeznek.

Korán értek a kórházba, de Éva boldogan fogadta őket, már a folyósón. Megölelte lányát, és körbe puszilta az egész fejét, majd felegyenesedett, és Lászlót is üdvözölte egy rövid csókkal.
- Még nincs kész a zárójelentésem, gyertek, addig üljünk le a társalgóban. Kislányom mesélj mi történt a lovardában tegnap óta.
Petra kicsit gondolkozott, hol kezdje a mesélést, mert annyi minden történt, hogy rövidnek érezte az időt, hogy mindent elmeséljen.
- Vezetőszár nélkül lovagoltál Rozsdáson - segítette ki László, hogy mivel kezdje a történetet.
- Igen - mondta Petra elgondolkozva. - Már nem is féltem rajta. Én mehettem legelöl, engem követett a többi gyerek, én diktálhattam a tempót.
- Nagyon ügyes volt - simogatta meg a fejét László. - Látnod kellett volna.
- Örülök, hogy jól érezted magad, remélem, hogy hamarosan láthatom, milyen ügyes vagy - közben oda hajolt Lászlóhoz, megpuszilta az arcát, és a szemébe nézve mondta: - Persze ha ilyen jó oktatód van, úgy könnyű.
- Tanultunk az idomításról, meg takarítottunk istállót is - sorolta Petra a tevékenységeket.
- Elkészült a zárójelentés - lépett az asztalhoz Kriszta nővér. - El lehet hagyni az intézményt.
Éva felállt, átvette a felé nyújtott papírokat, majd elindult az ágy felé. László követte, mert gondolta, hogy a táskájáért megy. Elhatározta, hogy nem engedi cipekedni. Megelőzve Évát felemelte a csomagot.
- Te foglalkozz Petrával, ezt majd én viszem - irányította Évát a lánya felé.

Az autóban a kislány szája be nem állt, megpróbálta egy nap eseményeit a lehető legrövidebben elmesélni. Hamar haza értek a Havanna lakótelepre. Felérve Éva lakásához először a szomszéd ajtaján kopogtak. Rózsa szinte azonnal nyitotta az ajtót.
- Már nagyon vártalak benneteket - ölelte meg Évát. - A konyhaablakban álltam szinte egész délelőtt, figyeltem mikor érkeztek. - magyarázta a gyors ajtónyitást. - Hogy vagy? - nézett Éva, még kicsit sárga karikás szemébe. - Az arcod már egész szépen letisztult.
- Már sokkal jobban vagyok. Az arcom gyorsabban gyógyul, mint a lelkem - nézett szomszédjára szomorúan. - Még sokáig nem fogom nyitva hagyni az ajtómat, még kinyitni is nehéz lesz, ha kopognak. A kórházban azt hittem, hogy sokat javultam lelkileg is, de most ismét a lakásom előtt állva, remeg a lábam - ismerte be hangosan félelmét. - Nem tudom itt tudok-e maradni éjszakára - gondolkodott hangosan.
- Aludj nálam - javasolta Rózsa. - Legalább én sem leszek egyedül.
- Nem tudom - gondolkodott el a lehetőségen Éva. - A lányommal szeretnék lenni, de Petra meg legszívesebben visszamenne a lovardába.
- Akkor gyere te is - javasolta László. - A szobámban elalhattok együtt.
- Az jó lesz - örvendezett Petra.
- Akkor te hol alszol? Nem akarlak kitúrni a szobádból.
- Én ma éjjel amúgy is az istállóban alszom, mert, az egyik póni a vemhessége végén jár. Ma éjjen várható az ellés, nem akarom egyedül hagyni, hátha segítségre lesz szüksége.
- Akkor, ha nem zavarlak, elfogadom a lehetőséget - mondta Éva. - Összeszedek pár holmit, és mehetünk.
- Ne siesd el a dolgot, előtte van még egy kis elintézni valóm.
- Mennyi időt vesz igénybe? - kérdezte Éva.
- Nem tudom - válaszolta László. - Apám kért meg, hogy menjek el vele a közjegyzőhöz. Ahogy végeztünk, és haza vittem, utána jövök értetek.
- Gyorsan elkészülök - mondta Éva. - Nem szeretnék egyelőre itt maradni egyedül. Kint megvárunk az autóban, amíg intézitek, amit kell. Mehetnénk mi is veletek?
- Engem nem zavartok, gondolom apa sem fog tiltakozni.
Közben Éva kinyitotta a lakása ajtaját, és előre engedte Lászlót, nem udvariasságból. A férfi értette a ki nem mondott feladatot, ezért szó nélkül előre ment, és körülnézett, a nappaliban, a hátsó szobákban, majd visszajött az előszobába. Addigra az ajtó már csukva volt.
- Nincs itt senki, de ki is lenne, hiszen Károly letartóztatták.
- Lehet, hogy kiengedték - mondta Éva.
- Nem hiszem, mert a rendőrök azt mondták, hogy a tárgyalásig előzetes letartóztatásban lesz.
- Remélem, egyszer elmúlik ez a félelem. Kérsz egy kávét? - kérdezte Lászlót. - Hamar lefőzöm, amíg iszod, addig összeszedem, amire szükségem lehet.
- Köszönöm, az jól esne - mondta László. - Petra, ha neked is szükséged van valamire, addig te is összepakolhatod - javasolta a kislánynak.

Amikor a Havanna lakótelepről elindultak, felhívta apját, hogy jelezze neki, elkezdhet készülődni, hamarosan ott lesz érte.
Amikor leparkolt a háza előtt, látta, hogy megint a kapuban várja. Kiszállt az autóból, hogy üdvözölje. Éva is nyitotta az utas oldali ajtót, megkerülte az autót, hogy hátra üljön a lánya mellé, mert úgy gondolta, inkább a két férfi legyen, együtt elöl.
- Apa, szeretném neked bemutatni Évát - mondta, mielőtt még beült volna hátra.
- Üdvözlöm - lépett közelebb, előre nyújtott kézzel. - Sárosi Lajos vagyok, László apja.
- Engem - fogta meg a felé nyújtott kezet -, Fodor Évának hívnak.
Lajos hosszan fogta Éva kezét, közben jól megnézte.
- Ezért az asszonyért én is bementem volna a kukoricásba - kacsintott a fiára.
- Csak én nem voltam ott - mosolygott Lajosra Éva.
- Képletesen gondoltam - nevette el magát. - Mehetünk? - nézett ismét fiára, majd benézett a hátsó ajtó ablakán. - A kishölgyben kit tisztelhetek? - kérdezte.
- Ő Petra a lányom - válaszolt a kislány helyett anyja.
- Szervusz! - köszönt be az ablakon keresztül Lajos.
- Csókolom! - integetett ki Petra.
- Már mindenki ismer mindenkit, akkor mehetünk - adta ki a parancsot László.
- Mindjárt, csak előbb szeretném megköszönni apukádnak, hogy nem késlekedett, hanem azonnal hívta a rendőrséget - fordult László apjához Éva. - Köszönöm - gyors lépéssel előtte termett, és még mielőtt tiltakozhatott volna, adott neki két puszit.
- Már mikor oda értünk, nem tetszett az ötlet, ezért azt akartam, hogy minél előbb oda érjenek, és már magam is örülök, hogy nem tétováztam.
- Akkor ezt megbeszéltük - nézett kicsit szégyenkezve László. - Induljunk.
Mindenki beült az autóba, ahogy Éva tervezte, a két férfi előre, anya lánya hátra.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
369
Időpont: 2017-12-05 05:49:21

válasz black eagle (2017-12-05 02:29:42) üzenetére
Kedves Laca!

Szeretek olyanról írni ami a magyar olvasókhoz közel áll.
Nem szeretem az olyan magyar alkotóktól származó írásokat (Itt is megjelenik nem egy ezen az oldalon.) amikben a szereplők neve Schmidt, John, vagy Karin. Mert ezzel a magyar olvasót kirekesztjük a történetből, kívülállóként fogja olvasni. A helyszíneket is igyekszem úgy válogatni, hogy legyen olyan olvasó, aki megjegyzi, hogy én is jártam ott.

Örülök, hogy olvasod tovább, igaz ezt meg is ígérted.

Üdvözlettel: János
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
986
Időpont: 2017-12-05 02:29:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Üdvözletem, János!

Nagyon tetszettek ezek az emberi jelenetek. Örülök, hogy a hőseid olyan emberek, akik nap mint nap szembejönnek az utcán. Az utolsó jelenet kifejezetten szórakoztató volt.

Üdvözlettel: Laca :)

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel FÉLELEM-TESZT (részlet) címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel A Nap nyugta címmel a várólistára

Regős bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Kallódók című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Első gyermekem születése - 5 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Az üresség felmagasztalása című alkotáshoz

Regős bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/1 című alkotáshoz

Ylen Morisot bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IV/8 című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Télige(n) című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Megitattam az egereket című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Inkvizíció című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) A világfa hét ága című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)