HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1828

Írás összesen: 45559

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Mákvirág
2017-12-13 13:35:54

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: F JánosFeltöltés dátuma: 2017-10-29

A lóápoló 27. fejezet

27. fejezet

A platós terepjáróval, mögötte egy ló szállító utánfutóval megálltak a ráckevei lovarda bejárata előtt. Az ötszemélyes autóban négyen ültek. Elöl Éva, és László, hátul Petra és Zsófi.
A kapu meglepő módon zára volt, ezért László kiszállt, és oda ment a portásfülkéhez, kezében a nevezési lappal.
A kis ablak mögött egy piros pozsgás férfi éppen szalonnát reggelizett hagymával. Így mikor kinyitotta az ablakot, László kicsit hátrább lépett, nem mintha nem szerette volna a szalonnát hagymával. Sajnos az ember szájából érezte, hogy a várható kellemetlen szagot előre szétcsapatta, egy-két féldeci házi pálinkával.
- Segíthetek? - kérdezte szolgálatkészen, majd szívott egyet az orrán, mert a hagyma beindította orrának öntisztulását.
- Igen - mondta László. és benyújtotta a papírokat az ablakon.
- A versenyre jöttek? - kérdezte. -Kicsit korán van még, csak délben kezdődi - tájékoztatta a jövevényt.
- Tudom, de szeretnénk megnézni a pályát, előtte - mondta László, és nem szerette volna, ha lerázzák. - A kislánynak ez az első versenye, és megnyugtatná, ha sétálhatna egyet az akadályok között.
- Azt semmi nem tiltja - közölte a portás. - Kinyitom a kaput, bent majd megmondják, melyik boksz lesz a maguké.
- Köszönöm - mondta László, és örült, hogy visszaülhet az autóba egy kis friss levegőt szívni.
Mire elfoglalta a helyét a kormány mögött, már nyitva volt a kapu. Amikor elhaladtak a fülke előtt a kapus még oda szólt nekik, hogy: - Egyenesen előre.
Mivel más út nem vezetett a kaputól, ezért nem tudták eltéveszteni az irányt. Kétszáz méterre volt a lovarda főépülete, ahol a bejárat előtti tábla tájékoztatta őket, hogy itt van a versenyigazgatóság irodája. Megálltak, és László ismét kiszállt, megkeresni a jelentkezési helyet.
Rövid idő múlva visszaért az utánfutós szerelvényhez.
- A kocsival be kell állnom a parkolóba - mondta utasainak. - Onnan gyalog mehetünk a bokszunkba. A tizenkettest kaptuk, azt kell megkeresnünk.
Megtalálta a megfelelő helyet a kocsinak, leparkolt és leállította a motor.
- Induljunk, sok munkánk van még.
Zsófi első útja a ló szállító ajtajához vezetett. Kinyitotta, de látta, hogy Fáraó elég ideges.
- Mit csináljak vele, - kérdezte Lászlót.
- Nyisd ki az oldalajtót, és onnan menj be hozzá, és próbáld megnyugtatni.
- Segíthetek kihozni? - kérdezte Petra.
- Igen, az jó lenne - engedte át a lehetőséget Zsófi, mivel már tisztában volt a lány képességeivel.
Petra bement a ló fejénél nyíló ajtón, és egy marék zabot tartott Fáraó orra elé. A ló idegesen fújtatott egyet, így az eleség zöme kirepült Petra kezéből. Mivel a fújás után levegőt kellett neki venni, megérezte a kedvenc takarmánya illatát. Nyelvével ügyesen összeszedte a pár szemet, ami a kislány tenyerében maradt. A szabad kezével elkezdte simogatni a homlokát, közben mondogatta: - Semmi baj, semmi baj.
Kiakasztotta a kantárt az utánfutóban rögzített karikából, és elkezdte tolni a lovat hátra felé. Engedelmesen farolt kifelé a szállítóból. Amikor kint voltak átadta az irányítást Zsófinak. A bokszig már ő vezette. Amikor beértek elkezdte kefélni a szőrét, nem mintha piszkos lett volna, de tudta, hogy fáraó szereti, ha kényeztetik.
- Adjál neki egy kis vizet - javasolta László -, de ne sokat, nehogy ugrás közben lötyögjön a víz a hasában.
Megvárta, míg Zsófi megitatja.
- Gyere, megnézzük a pályát.
Egymás mellett sétáltak a fedett karám felé ahol már fel volt építve az akadálypálya. Ahogy beléptek Zsófi lába remegni kezdett.
- Ez rengeteg akadály - nézett körül ijedten. - Nagyon bonyolult.
- Nem kell félni - nyugtatta László. - Csak első ránézésre bonyolult. Gyere, sétáljunk be középre, ott van az első akadály.
Zsófi megfogta László kezét, hogy érezzen egy biztos pontot, és követte oktatóját. Megálltak az 1-es számmal jelzett oxernél.
- Nézz körül innen - mondta László. - Keresd a következőt - utasította tanítványát.
- Ott van - mutatott ballra.
- Igen, nézd meg a többi számot. Látni fogod, hogy jól olvashatóan, csak a következő akadály számát látni.
- Tényleg, ezért találtam meg ilyen hamar - kezdett kicsit megnyugodni.
- A másodok akadályig, egy hosszú félkört kell lovagolni. Ezalatt van időtök megnyugodni, de ne hagyd, hogy felgyorsuljon Fáraó. A második is Oxer, utána, mivel egyenesen előtted lesz a harmadik, ami egy meredek, azt nem kell keresned.
- Eddig ez nem lehet probléma - nyugodott meg egyre jobban Zsófi.
- Azért ne bízd el magad, lesz még itt bonyolultabb is - figyelmeztette László. - a negyedik szintén Oxer, nagy ívben közelítsd meg, hogy az ugrás előtt legyen elég hosszú egyenes. Az ötödik kettős akadály, két meredek. Remélem, számolod az akadályok között a lépéseket.
- Igen, mivel így tanította - válaszolt Zsófi kicsit méltatlankodva.
- A hatodik ismét oxer, itt kerüld meg a bokrokat, a hetedik meredek. Eddig van kérdésed?
- Most, hogy sorra vesszük őket, már nem is olyan bonyolult, csak el ne felejtsem.
- Lovaglás közben a lovat csak az agyaddal, és a testeddel figyeld, a szemed mindig a pályán legyen, akkor nem rontod el a sorrendet, ami azonnali kizárással jár. Ezt tudod ugye?
- Igen tudom, de nem valami megnyugtató.
- Folytassuk a sétát - indult előre László. - a nyolcas kilences ugyan az, mint az előző kettő, csak a két akadály között egy vágtaugrással több van. Itt sem szabad hagyni, hogy felgyorsuljon, mert akkor a kilencest elrontod. Nagy ball kőr után jön a tízes, ami hármas ugrás. Trible bar, két vágtaugrás, meredek három vágtaugrás, és az utolsó oxer. Itt most az a feladat, hogy ne hagyd, hogy lelassuljon az akadályok közt, mert akkor nem lesz lendülete az utolsó széles ugráshoz. Jön a tizenegyedik, ami az utolsó akadály, egy oxer, ne engedj ki előtte, még nem nyerted meg a versenyt, még azt is át kell ugrani, de ha sikerül örülhetsz Fáraóval együtt.
Zsófi elé állt Lászlónak, megölelte, vállára hajtotta a fejét, és csak annyit tudott mondani: - Köszönöm.
László is megölelte, és megpuszilta a feje búbját.
- Magadnak köszönd.
- Sétálhatok még egy kört - bontakozott ki az ölelésből.
- Igen. Menjek veled, vegyük át még egyszer?
- Nem egyedül akarok - mondta Zsófi, és visszament az első akadályhoz.
László egyedül hagyta tanítványát, és visszasétált a kijelölt karámhoz.
- Milyen a pálya? - kérdezte Éva.
- Egyszerűnek tűnik, de egyben ez a nehézsége is - válaszolt László, és közben azon gondolkodott, milyen utolsó mondattal küldje versenybe Zsófit. Tisztában volt vele, hogy nem győzni jöttek. Ez az első versenye. Szoknia kell a versenyhangulatot. A sok embert, az ellenfeleket. Ismerjék meg az új kihívójukat, mert ebben biztos volt, hogy a következő versenyen, már számolniuk kell a lány tudásával is.
- Zsófi apja nem jön? - zökkentette ki kérdésével gondolataiból Éva.
- Műtétje lesz ma, nem tud jönni, pedig szívesen itt lett volna.
László bement a Fáraó számára kijelölt bokszba, és Petra mellé állt, aki még mindig a lovat kényeztette. Hamarosan két hónapja, hogy először elvitte a lovardába. Azóta nagyon sok mindent megtanult, amit addig könyvekből nem sikerült. Egyik ilyen új tudományával volt éppen elfoglalva. Kockamintát kefélt a ló farára. A sörényét már befonta.
- Nagyon ügyes vagy - dicsérte mag László.
- Azért fontam be a sörényét, és keféltem ilyenre a farát, hogy lássák, ez a ló nem csak ügyes, de szép is - magyarázta Petra.
- Tényleg szép lett - simogatta meg a kislány fejét. - Amíg foglalkozol vele, addig rád figyel, megnyugszik, és megszokja az idegen helyet.
Közben visszaért Zsófi az akadálypályáról, és ő is Petra mellé állt.
- Köszönöm - mondta Petrának. - Nagyon szép lett Fáraó, és teljesen megnyugodott.
Zsófi hátrább lépett és leült a sarokban lévő szalmabálára, lehajtotta a fejét.
- Ideges? - súgta a kérdést László fülébe Éva.
- Remélem nem - sétált ki a bokszból, és kivezette Évát is. - Szerintem, fejben végig megy a pályán, próbálja akadályonként átgondolni, hogy melyiket hogyan ugrassa.
Közben kezdett megtelni a lovarda. Sorban foglalták el a kijelölt helyeiket a frissen érkező lovak. László kezdte otthon érezni magát, az egyre növekvő nyüzsgésben, de tudta, hogy tanítványának ez szokatlan, ezért az ajtóban állva megpróbálta takarni Zsófi elől a nyüzsgést.
- Sárosi László? - hallotta meg saját nevét a háta mögül.
Megfordult, hogy megnézze ki szólította.
- Béla te vagy az? - nyújtotta a kezét László. - Ezer éve nem láttalak.
Éva kíváncsi tekintettel lépett László mellé, hogy megnézze kinek örült meg ennyire.
- Ő Takács Béla, magyar bajnok tereplovas - mutatta be Évának, régi barátját. - Ez a szép hölgy pedig Fodor Éva.
- Üdvözlöm - engedte el László kezét, és rázta meg Éváét. - Ne hallgasson rá, mert azt elhallgatja, hogy neki köszönhetem a győzelmemet, mert előre engedett. Sajnos nem önszántából - tette hozzá Béla. - Hogy van a hátad?
- Igaza van - nézett Évára László. - Nem engedtem volna át az első helyet, ha nem bukunk egy hatalmasat Harcossal. A hátam, már egész jó, de az időjárást előre tudom jelezni.
- Sajnálom Harcos - mondta bánatosan Béla. - Nagyon jó ló volt. Örülök, hogy már ilyen jól vagy. A baleset óta nem is találkoztunk. Most jut eszembe, mit keresel itt?
- A tanítványom ma indul első versenyén.
- Nem is tudtam, hogy tréner lettél.
- Ő az egyetlen tanítványom - mondta László -, de ő nagyon jó, majd meglátod. Te is versenyzőt kísérsz?
- Nem, én itt dolgozom, én vagyok a főlovász - húzta ki magát Béla.
- Gratulálok, akkor ezentúl sűrűbben találkozunk, mert Zsófival indulni fogunk több versenyen, persze egyelőre a Pest közelieken. Be akarunk nevezni az országosra is.
- Azt is itt rendezik, legkésőbb akkor ismét találkozunk, de jó lesz, ha készültök, hamarosan kezdődik a felvonulás - mondta Béla és indult a következő bokszhoz.
- Milyen felvonulás, - nézett fel Zsófi a szalmabáláról.
- Minden versenyző bevonul a zsűri elé, és köszöntik egymást - magyarázta László. - Minden rendbe? - fogta meg két oldalról a vállát László.
- Remélem - mondta Zsófi, és elindult a lova felé.
László felsegítette, ellenőrizte a kengyelt, megnézte a nyereghevedert, majd a zablát, az állszíjat és a pofaszíjat. Mindent rendben talált.
- Nekem mennem kell a nézőtérre, már úgy sem tudok újat mondani - paskolta meg tanítványa csizmáját, majd hátra lépett. - Még annyi azért mondok, hogy nagyon meg vagyok veled elégedve. Sokat, és jól dolgoztál. Erre a versenyre nem azért jöttünk, hogy megnyerd, hanem azért, hogy szívj egy kis versenylevegőt. Ismerkedj az ellenfelekkel. Ne hajtsd a lovat, inkább arra törekedj, hogy verőhiba nélkül végig menj.
- Igyekszem - mondta Zsófi, hálás tekintettel.
- Még egy jó tanács jutott eszembe - kezdte László. - A pálya teljesítése előtt, minden lovas sétálhat, vagy ügethet a pályán akadályvétel nélkül. Lépésben tegyél egy kört a karám oldala mellett, majd még egyet ügetésben. A második kör felétől átlósan menj át az akadályok között, hogy Fáraó lásson minden akadályt. Akkor tudni fogja, hogy mi a feladat. Én fent leszek a lelátón, és rágom a körmöm helyetted, te lovagolj nyugodtan.
Zsófi belovagolt a versenyzők közé, László megkereste Évát, és Petrát a nézőtéren.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsony címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Ha majd egyszer című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK V/2. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Reggeli kaland című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ázott kutya című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Kihívás című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nem e világból való című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Ha megkérdezed... című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Léptek című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Téli szél című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2017 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)