- Ez itt mi?
- Rá van írva. Sajt. Kép is van.
- Nem úgy értem. Mit csinál itt a hűtő hátuljában?
- Semmit, fekszik. Áttettem oda.
- Alig lehet kibonta... pfúj! Ez barna, folyik és rettentő büdös! Biztos, hogy már nem lehet megenni!
- Tudom. Láttam én is.
- Láttad??
- Igen. Azért tettem hátulra.
- Hogy ott büdösödjön?
- Nem érződött, rendesen becsomagoltam. Te sem érezted, amíg szét nem cincáltad. Szerintem ne piszkáld.
- Az eszedbe sem jutott, hogy kidobd?
- Az jutott eszembe, hogy szép rendet tartsak a hűtőben.
- Ez rend??
- Igen. Felül a joghurtok és a tejfölök, középen a főtt kaják, a kisebb fiókban a felvágottak, alul a zöldségek. Elöl az ehetők, hátul a romlottak. Mindennek megvan a helye.
- Na de...
- Hetente aktualizálva. És erre nyaggatsz mindenféle kidobálással. Hogy jön ez ide?
- Minek...
- Én áldozatos munkával rendet tartok, de persze semmi nem jó. Dúljam össze az egészet, csak hogy kielégítsem a pusztítási vágyadat!
- Kimennél egy kicsit a kertbe?
- Ti nők ezt sosem fogjátok megérteni!
- Beszélgess nyugodtan a szomszéddal, elleszek én itt egy darabig.