HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 10

Tagok összesen: 1867

Írás összesen: 48426

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

oroszlán
2019-06-10 15:49:02

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MimózaFeltöltés dátuma: 2007-02-07

Kietlen úton


A városba igyekeztek. Már vagy húsz perce gyalogoltak a végeláthatatlan kocsiúton. Vastag hólepel fedte el a közeli, kietlen mezőket, az út menti cseresznyefasort, a kavicsos utat, és mindkettőjük kucsmáját is.
Csend volt, halott csend; és hideg, tüdőt kettémetsző hideg. Hiába öltöttek fel magukra mindent, amit otthon találtak, a vastag ruhakérgek alatt nyikorogtak a hidegtől csontjaik. A férfi gyorsabban haladt, a lányt sietősen maga után vonva. Időnként deres szemöldöke alatt egészen résnyire szűkült az egykor parázsló, barna szem. Ilyenkor bosszús sóhaj szaladt ki összeszorított fogai közül. A lány pedig esdeklően nézett fel minden ilyen szemrehányó tekintet után, és megszaporázta lépteit. Nehezen haladt a terhe miatt.
Egyre csak mentek előre szótlanul, mikor a férfi hirtelen megállt, és szembefordult a lánnyal.
- Te! - mondta - én elmegyek.
A lány nem felelt, csak riadt tekintete nézett sóvárogva, a valaha kedves arcot kutatva.
- Hát volt - e nekem más asszonyom? Felelj nekem, te lány!
- Nem - mondta csendesen, és remegés futott végig a kopottas bundán. Mintha csak ez az apró rezzenés a tájat rázta volna meg, egy varjú ijedten repült fel a közeli fáról, éles károgásával belehasítva a csendbe. Ők ketten talán meg sem hallották, csak nézték egymást, mint ahogy a koporsóban nyugvókra tekint az ember: felidézve mindent, szótlanul, búcsúzva.
A férfi még ennyit szólt:
- Menj tovább - majd hátat fordított, és elindult visszafelé.
A lány riadtan állt, keservesen nyöszörögve nézett a távolodó után. Éles fájdalom hasított belé, és kiáltva szakadt ki belőle a zokogás. Fehér szoknyáján hirtelen vörös folt szaladt szét, aztán futótűzként tekergett tovább a hóban. Már tébolyultan üvöltött, sikolya lerázta a fákról a jéggé fagyott havat.
A férfi futva távolodott, kucsmáját a fülébe húzta, és a szomszéd legszebb lányára gondolt, aki annyit settenkedett körülötte az utóbbi időkben. Megeredt a hó, és nem sok látszott ki a lábnyomokból, melyeket nem rég hagytak. A falu fényeit nézte, de nagyon távolinak tűntek. Különös érzés kerítette hatalmába. Arra gondolt, hogy sosem fog visszaérni a faluba. Megtorpant.
A sikoly, mint egy jól célzott nyílvessző reccsent bele hirtelen dobhártyájába. Ijedten hallgatta, majd mikor hirtelen abbamaradt a hang, hátraperdült. Félénken nézett abba az irányba, ahol a lányt hagyta. Mintha gyermeksírást halott volna. Szemét ismét összehúzva a távolba meredt, de sehol sem látta a törékeny alakot. Messze, úgy tűnt, mintha vörös tó hullámozna az úton.
Tágra nyílt szemekkel fordult vissza. A távoli fényeket kereste, de sötétség borította be az eget. Hatalmas rajban köröztek feje fölött a varjak, elrejtve minden világosságot. Lehajtotta a fejét. Vér kúszott előre melegen a hóban, körülölelve megrogyó térdeit.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
Regisztrált:
2006-04-08
Összes értékelés:
127
Időpont: 2007-02-16 21:45:01

Kedves Gunoda!

Köszönöm, hogy olvastál! Talán épp ez a profán rész kell ahhoz, hogy megutáld a a férfit. Ez nagyon nagy dícséret számomra, hogy erdélyi népballadához hasonlítottad!
Köszönöm! :)

Üdv
Szenior tag
Regisztrált:
2006-06-11
Összes értékelés:
706
Időpont: 2007-02-10 18:54:15

Hú, de kemény! Még mindig nagyon jól írsz. A hideg is kirázott... Egyetlen mondat nem tetszik: a szomszédlányos. Valahogy nem illik ide: túl vidám és túl profán a történethez. Ezt leszámítva nagyon tetszett. Olyan volt, mint egy erdélyi népballada.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel háborús anzix címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Sztrelec: A harmonika címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Egy villanás című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A pokolban című alkotáshoz

Thuan alkotást töltött fel A pokolban címmel a várólistára

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

oroszlán alkotást töltött fel Egy villanás címmel

oroszlán bejegyzést írt a(z) Sárga vers című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Muffin címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Három lány 14. című alkotáshoz

ermi-enigma bejegyzést írt a(z) Írj, ...vagy rágcsáld a ceruzád végét című alkotáshoz

Horvaja bejegyzést írt a(z) A hívás című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2019 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)