HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 33

Tagok összesen: 1831

Írás összesen: 45796

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2018-01-07 18:43:13

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2017-12-12

Ketten az asztalnál, avagy a hölgy nem kér semmit 3/1

Az Alessandro's kedves kis hely, jó kiállású vendégkörrel, a város centrumában. Mi nem szoktunk ilyen helyekre járni. Igazából mi semmiféle "helyekre" nem járunk. Járunk tópartra, folyópartra, hegytetőre, völgyaljába, ég alá, föld felé, barangolunk erdőkben, futunk pályákon, eszünk nála, alszunk nálam, ülünk együtt csónakban, tekerünk külön bringán, uzsonnázunk hátizsákból vagy zsebből, de "helyeken" együtt még nem fordultunk elő. Láttam azonban a szeme csillogásán, hogy aligha ez lesz az utolsó alkalom.

Odakinn süvöltött a szél, haragosan fölnyalta a járda hideg, durva porát és ellenségesen a szemébe vágta a járókelőknek. Végigdörzsölte a falakat és gonoszul körbehorzsolta a falak tövében kéregetőket, akikről sohasem tudhatni, vajon hajléktalanok-e vagy sem, de szegényeket mintha még a természet is ki akarná söpörni a civilizáció rezervátumaiból.

Ám mögöttünk hamar bezáródott az ajtó, a hűvös szél egy mozdulattal kívül rekedt. Ettől mintha még dühösebb lett volna, egy szélmaréknyi homokot vágott neki a vendéglő üvegfalának, mielőtt sértődötten hátat fordított, hogy újra nekiforduljon az utca szerencsétlenjeinek.

Mi most melegben voltunk, lelkifurdalás nélkül. Sokáig voltunk mi is a hidegben, tudjuk, milyen ott.

Az asztalunk el volt készítve, jó előre lefoglaltam, nem kis utánajárásba került, de most két óra erejéig csakis a miénk. Szilvi úgy vette birtokba, mint egy új játékot. Én pedig mindenben megelőztem a pincért, aki szem előtt tartva a megélhetését képező jövedelmének jelentős hányadát kitevő borravalót, csak a jóleső udvariasság szintjén kotnyeleskedett. Én segítettem le a lány kabátját, én húztam ki neki a széket, amit kellő ügyességgel alája is toltam, s ő roppantmód élvezte a nő szerepét.

A pincér villámgyors és tetűlaposságú pillantásokkal fölmérte partnerem figyelemre méltó külső jegyeit és kellően irigy lenézéssel mosolygott a fejem fölött. Tudta, hogy látom és tudta, hogy nem számít. Ennél az asztalnál, ebben a két órában csakis mi ketten számítunk. Én és a csillogó szemű.

A csillogó szemű fészkelődött egy darabig a székén - mindig baja van azzal, hogy nem ér le a földre a lába, ezért most szokatlan helyzetben találta magát -, majd nekem szegezett egy fancsali kérdést:

‒ Ez talán valami célzás akarna lenni?

‒ Célzás? - lepődtem meg kissé. - Mégis mire?

‒ A termetemre - morrantotta az orra alatt, s a gyakorlott pincér kifogástalan alakítása a legnagyobb természetességgel sugallta, hogy ő ebből bizony egyetlen apró hangmorzsát sem kapott el.

‒ A termetedre? Fogalmam sincs, mire gondolsz - szabadkoztam, miközben elfoglaltam a helyemet vele átellenben.

‒ Hát erre - rajzolta meg a levegőben az asztal geometriai térfoglalását a csillogó szemű.

‒ Miért? Mi a baj vele? - értetlenkedtem, mire ő halkan fölmordult.

‒ Ahogy elnézem, a helyi óvodából hozták át. Vagy kifejezetten lilliputiaknak készítették - s e szavaknál elvágólag suhintott önfeje búbja fölött. Meg kellett mosolyognom.

‒ Ugyan már, Szilvike! Nincs ezzel az asztallal semmi baj. Ahogyan a termeteddel sincs.

‒ Felvehetem a rendelést? - vetette közbe végül a pincér, miután angyali türelemmel végighallgatta belépő dialógusunkat. Mire is én jelentőségteljesen megemeltem az elébem helyezett A/4-es étlapot, szélesre tártam, kissé hátra dőltem, ahogyan a kémfilmekben szoktak ilyenkor, s miután teátrálisan köszörültem egyet a torkomon, úgy szóltam fölfelé a nyúlánk pincér magasához, mintha lefelé beszélnék. Fölsoroltam mindent az előételtől a desszertig, majd akkurátusan összezártam az étlapot és átadtam a főúrnak.

‒ S mit hozhatok a hölgynek? - kérdezte ő bájvigyorral.

A csillogó szemű rózsaajkai szóra nyíltak, de mielőtt még hang szökhetett volna ki közöttük, én sietve közbevágtam:

‒ A hölgy nem kér semmit.

Egyetlen természettudós sem volt még tanúja, s nem is lesz soha, olyan éles hirtelenséggel beköszöntött évszakváltásnak, amit ezek a szavak beállítottak. Ha köröznek legyek a fejünk fölött, azok is menten mozdulatlanná dermednek, és csonttá fagyottan koppannak az orrunk előtt az asztalon. De nem köröztek, így maradt a halotti csend.

Szilvi arca előbb elfehéredett, majd szép lassan kezdett megtelni vérrel, és már a barack-rózsaszínből a jonatán-piros felé száguldott, élénk lobogással.

‒ Tessék? - nyögte megmerevedve.

A sokat látott pincér nem szólt egy szót sem, de a homlokán átfutó felhők jelezték, mennyire megvan rólam a véleménye. Nem hibáztattam érte.

‒ A hölgy nem kér semmit - ismételtem és elegáns mozdulattal odaintettem magamhoz a főurat, mire az kényszeredetten közelebb hajolt. Csakis egy pincér tud ilyen tartózkodóan közel hajolni az emberhez.

Szilvi szikrázó szemeinek villámzápora kereszttüzében valamit a nyurga pincér fülébe súgtam, mire ő akkorát nyelt, hogy ádámcsutkája liftugrást végzett az orrom előtt, majd elbizonytalanodva kihúzta magát, úgy perdült meg, mint egy rajzfilmfigura, akit alaposan fejbe kólintottak és célirányos visszavonulással kimasírozott a teremből. Én ott maradtam Szilvivel és a feszültség vibráló csöndjével.

A szerző nem tartotta fontosnak lejegyezni az érintett város nevét, továbbá az Alessandro's természetesen kitalált név, tekintve, hogy a vendéglátóegység valódi nevének lejegyzése reklámnak minősülne.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-12-14 06:28:52

válasz Bödön (2017-12-13 09:48:41) üzenetére
Üdvözletem, Bödön!

Örülök, hogy itt vagy. Mindenre fényt derítünk. :)

Üdv: Laca :)
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6636
Időpont: 2017-12-13 11:00:13

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!
Prózai írásod, most is lenyügöz! Szeretem benne a humorod, stílusod.
Nagyon várom a folytatást.
Szeretettel gratulálok: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7663
Időpont: 2017-12-13 09:48:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sas! Vártam már egy újabb novelládra! Ígéretes kezdés, a szokott élvezetes, jó stílusban. A humor, az önirónia sem hiányzik. Mi lesz most? Mit hoz a pincér? Meglátjuk! Üdv. én
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
1038
Időpont: 2017-12-13 04:22:09

válasz F János (2017-12-12 15:32:52) üzenetére
Üdvözletem, János!

Örülök, hogy itt vagy; előre szólok, ez az írás merőben más, mint amit tőlem megszokhattál.

Üdvözlettel: Laca :)
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
410
Időpont: 2017-12-12 15:32:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Nem tudom, hogy mi lesz ebből, de felkeltette az érdeklődésemet. várom a folytatást.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

hundido bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Handabanda című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) Bajadéra 12/10 című alkotáshoz

Varjú Zoltán alkotást töltött fel Sínek mentén címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Wilhelm Busch: Minap egy koldus jött felém... címmel a várólistára

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Nélküled című alkotáshoz

dpanka alkotást töltött fel Bingó címmel

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Valamikor címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Dalszövet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Tiéd a tél című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Késő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)