"Legyen világosság"

Jézus, nyilvános működése során 3 évet töltött tanítványaival: háromszor háromszáz-hatvanöt napot. Hogy ez alatt a több mint 26 ezer óra alatt mi történt, merre jártak, mit csináltak, miről beszélgettek, annak nagy részét az Evangéliumok tartalmazzák. De Máté, Márk, Lukács, János írásai nem számolnak be Jézus és a tanítványok minden percéről, mert nem is számolhatnak.
Elhangozhattak olyan beszélgetések, kérdések, válaszok, amelyek kimaradtak a Szentírásból. Vagy azért mert nem voltak fontosak: "tegyek még egy hasábot a tűzre, Uram, elég meleg van itt benn?" , "közelebb adnád a vágódeszkát Fülöp?" , kinél van a kenyérvágó kés, gyerekek" és így tovább, vagy fontosak és érdekesek voltak, de a történések és azok papírra vetése között eltelt hosszú idő homályt borított az emlékezetre.
Péter és társai templomba járó, vallásukat gyakorló becsületes zsidó emberek, ismerték a szent tekercsek minden tanítását. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ne izgatta volna őket az a kérdés, amelyen a mai kor Biblia-olvasó embere is gyakran rugózik: hogyan keletkezett a mindenség?
Valóban szó szerint úgy történtek a dolgok, ahogy a Teremtés Könyvében meg van írva?
"Kezdetben teremté Isten az eget és a földet..."
Vajon rákérdeztek-e, Péterék, hogyan is volt ez?

Kellemes este volt, Jézus és tanítványai a tűz mellett ültek, beszélgettek.
Egyszer csak Tamás így fordult az Úrhoz:
-Mester, a minap kinyilvánítottad nekünk, hogy Te az Atyában vagy, az Atya pedig benned. Amikor Fülöp arra kért, hogy mutasd meg nekünk az Atyát, szó szerint a következőket mondtad: "annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismersz meg engem Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta."
Te és az Atya egyek vagytok hát a szavaid szerint. Mondd meg akkor kérlek igaz lelkedre, hiszen, ha valakinek, Neked tudnod kell, tényleg hat nap alatt teremtette Isten, vagyis Te, illetőleg az Atya a világot, minden láthatót és láthatatlant? Ugyanis, úgy, ahogy a Teremtés Könyvében le van írva, bocsáss meg Uram, nekem kicsit meseszerűnek tűnik.
És még valami - tette hozzá. -Az első ember, aki néhány ezer évvel ezelőtt először papírra vetette, bőrre karcolta, vagy kőtáblába véste, az vajon honnan tudta, mit, hogyan, milyen sorrendben csinált az Isten?

Jézus nevetett, nagyon jó kedve volt azon az estén. Báránysültet vacsoráztak előtte, édes, finom helybéli vörösbort ittak hozzá. A tábortűz fénye megvilágította az arcokat. Gyönyörű, csillagfényes éjszaka borult föléjük, szeretett ilyen estéken beszélgetni a tanítványokkal.

-Tamás, Tamás miket kérdezel megint? - mosolygott rá szelíden a hitetlenkedő férfira. -Ha gondolkodnál, magad is rájöhetnél!
-Hogyan Uram? Mit értesz ez alatt?
-Az első ember még tudta, hogy történt - válaszolt Jézus. -Ádám személyesen találkozott az Atyával, ők ketten beszélő-viszonyban voltak. Amit hallott továbbadta a fiának, az pediglen, az ő fiának. Szájról szájra járt nemzedékeken keresztül.
-Értem.
-Dehogy érted. Az Írás jelképekben beszél Tamás. Én is azt teszem időnként. Múltkor, emlékszel, a mustármaghoz hasonlítottam Isten országát.
-Vagyis?
-Nézz a szavak mögé. Lásd mögöttük a lényeget. Mit mond a Teremtés Könyve? Ember, figyelj és jegyezd meg: Isten teremtette a világot, mindent, ami van, ami létezik. Ennyi. A hogyan nem számít. Én persze többet tudok, sok mindent mesélhetnék nektek, de amit tudok, azt még korai lenne elmondanom, most még nem értenétek!
-Biztos, Uram?
-Egészen biztos!

Ültek a tűz mellett, hallgattak, emésztették Jézus szavait. Fejük felett tündökölt az égboltozat milliárd csillagával. Lobogott a tábortűz, jólesően melegítette oldalukat. Valahol ugatott egy kutya. Langyos, szép betániai este volt.

Később másról kezdtek társalogni: mit reggeliznek majd, ha megvirrad, s merre indulnak tovább?