Fent magasodott a türkizkék tenger partján
büszkén, délcegen a világítótorony.
Körötte szinte vibrált a fény, táncolt a Nap
olyan megkapó volt, azt hittem álmodom!

Egy ódon házikó lubickolt a fényárban,
hozzá szűk macskaköves lépcső vezetett.
Erdő szélén állt, színes virágok ölelték,
békét sugallt, takaros otthont teremtett.

Házablakból látszott egy kifutó vitorlás,
csak úgy siklott, röpítették vitorlái.
Lassan leszállni készült a Nap, tán csábított,
s aranyban fürdőztek az égbolt kupolái.

Úgy láttam, felhők terítették be az eget,
egyre magasabbra csaptak a hullámok.
Zöld alga fedte meredek szirtet csapkodták
s csillantak gyémánt cseppjei, ó, ábrándok!