HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Digikönyv Versküldő Közös regény Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1839

Írás összesen: 46237

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Haász Irén
2018-04-19 19:28:35

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2018-01-25

Mi kommunista ifjak...MK 9,10.

MK V/9.

Még abban a hónapban, ripsz-ropsz lebonyolítottak mindent. A lakás eladásával szerencséjük volt. Akkoriban hetente találtak cetliket a posta-ládában: "Lakását készpénzért azonnal megveszem":
Felhívtak egy-két-három számot, jött egy ember, megnézte a lakást, lealkudott 50 ezer forintot, majd a tenyerébe csapott Svédernek: rendben van akkor, kössük meg a szerződést!
Vételárként majdnem 1.7 milliót kaptak. A vevő nem akart azonnal költözni, azt mondta, neki ráér szeptemberben, így volt idejük keresgélni. Ráment jó két hét, sok kis házikót megnéztek Pomáz környékén. Találtak végül egy nekik tetszőt, fenn a hegyen, a Nagy Kevély oldalában. Nem túl tágas, de takaros. Felül fa, alul terméskő. Egy nagyobb szoba a sarokban vaskályhával, és két kisebb a felső szinten. Mosókonyha, műhely, garázs lenn. Konyha, fürdőfülke.
A teraszról nagyszerű kilátás nyílt a folyóra, a szentendrei kanyarra, és a túlpartra. Tiszta időben elláttak egészen Vácig, látszott a Székesegyház vaskos, tömör épülettömbje, és távolabb, a látóhatár szélén a DCM három csonkakúp-szerű tornya. Vadevezősök a szigetspicc felé haladva a Nagy Ágban, sóvárogva lesik azokat a tornyokat, mikor kerülnek végre egy-vonalba? Abból tudják, hogy már elhagyták a várost.

Csatorna, folyóvíz nem volt a telken, az előző tulajdonos azonban ötletes módon oldotta meg a víz-kérdést: ciszterna rendszerrel. A ház ereszcsatornája egy, 30 köbméteres föld alatti beton-tartályba gyűjtötte össze az esővizet. Innen búvárszivattyú nyomta fel a lábakon álló gömbbe. Csak ki kellett nyitni a csapokat és már folyt is a víz a konyhában és a zuhanyzóban. Persze, nem ivóvíz volt, és spórolni kellett vele, mert a harminc-ezer liter víz is el tud ám fogyni, ha pazarolják.
-Legfeljebb mostantól nem állsz majd órákig a forró zuhany alatt! -cukkolta Svéder a lányát.
A kislány durcás képet vágott. Olyan édes volt, tök cuki kis csitri, az apja imádta.
-Miről beszélsz Apa? Nincs is meleg vizünk!
-Egyelőre - nevetett hamiskás arccal Rezső apuka. - Majd lesz, ne izgulj.

A lapra szerelt bódét, a padokat és az asztalokat teherautó hozta Solymárról. Egyenesen a gyártótól, egy helyi szövetkezettől vették akciós áron 62 ezerért. A szentendrei partszakasz alsó sétányán helyezték el, a vízhez közel egy kiszögellésben. Terebélyes nagy fa állt ott, árnyékot vetett az asztalokra, és a padokra, ahol a majd a vendégek ülnek. Területfoglalási engedélyt kellett szerezniük, simán megkapták, mint helyi lakosok. A működési engedély Svéderné nevére szólt. Az asszony vendéglátóipari szakközép-iskolába járt fiatal korában, amit elfogadott az illetékes hatóság.
Stég is került, kéz alatt vették az egyik szomszédtól, aki horgász volt, s megszorult anyagilag. Melléje kötötték ki sodor iránt a piros kenut.

-Adjunk hálát az Úrnak - mondta Svéder Rezső, amikor már mindennel készen voltak, és beköltöztek. Leültek egy padra a kertben. -Az Ő kegyelme nélkül nem jutottunk volna idáig!
-Ámen -tette hozzá Svéderné. -Most pedig imádkozzunk. Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a Te neved...

MK V/10.

Rengeteg munkájuk volt a lángossütő kialakításával. A gyerekek mindenben segítettek, Tilda és öccse izzadva, nyögve hurcolták a padokat, asztalokat, Erzsike a kisebb muskátlis cserepeket helyezgette el ízlélesen, félkörben. Vizet hozott, meglocsolta a virágokat, felállt egy székre és felrakta a polcra a fűszereket, oda, ahova Anya mutatta. Svéder a csákánnyal, lapáttal, gereblyével dolgozott, talicskázott, murvát terített szét, felesége a berendezkedés dolgát intézte. Csinos kis oázist varázsoltak a sétány mellé. A terület, amit magukénak mondhattak 50-60 négyzetméterre rúgott, téglalap alakú, felső oldala a város felé néz, alsó oldala a folyón átívelő távvezeték irányába, illetve a folyó-szűkület alatt déli irányban szétterülő Duna-ágra. A bodega a téglalap felső végébe került, itt volt a legsimább a talaj, jobbra mellette három hosszú asztal padokkal. Az asztaloktól a folyót és a túloldali szigetet lehetett látni. Motorcsónakok és evezősök szántották a vizet, sok kajak, kenu, kielboat, szkiff és dubló.

Volt egy másik lángossütő is a parton pár száz méterrel feljebb Szentendre város jellegzetes tornyai alatt, úgy vélték elég messze ahhoz, hogy ne zavarják egymás köreit.
Megismerkedtek a tulajdonossal, illetőleg a bérlővel, középkorú, szőke-kontyos, barátságos szavú asszony volt, semmi különös.

Bódéjuk homlokzatán festett piros betűkkel hivalkodott a cégér: SVÉDER LÁNGOS SÜTÖDE.
Mikor mindennel kész lettek, pihegve letelepedtek a fa alá. Kicsit arrébb, a meredek, bokros partoldal mögött barnán, acél-kéken, ezüstösen áramlott a víz. Mellettük a sétányon, és a lenti, kavicsos fövenyen élénk forgalom zajlott, sétálók, turisták, bámészkodók csoportjai. Minden nyáron így volt, Szentendre és a Dunakanyar-régió az egyik legnépszerűbb turisztikai úti-cél az országban. Vagy, ahogy ma mondjuk csúnya idegen szóval: desztináció.
-Most már csak vendég kéne - sóhajtott fel Rezső-apuka.
És alig, hogy a kívánság elhangzott, láss csodát, már jött is egy család, papa, mama, gyerekek. Az imént kötöttek ki egy kétpárevezőssel, s most éhesen, szomjasan törtettek felfelé a bokrok között.
-Jaj, az olajam! - kiáltott fel Svéderné, aki leült közéjük egy pillanatra megpihenni -remélem nem hűlt ki! -Felugrott, neki dolga volt.
A család bejött a pici, kötélkorláttal körbe kerített kerthelyiségbe, helyet foglaltak az egyik asztalnál.
Svéder úr meg csak odasirült hirtelen. Fehér inget viselt, kis köténykét, fekete pantallót, széles, barna, gumitalpú, trottőr-cipőt. Szakasztott úgy festett, mintha egyenesen beleszületett volna ebbe a pincérségbe, kedélyes, gömbölyű figura.
-Mit parancsolnak?

Az evezős család volt az első vendégük. Utánuk jöttek sorra a többiek. Szakadatlanul tódultak reggeltől estig. Nem volt megállás, állandóan nyomatni kellett a melót. Ellopott pillanatokban kaptak be egy-egy falatot napközben. WC-re, egy közeli üdülőbe jártak felváltva, ahol néhány ingyen lángos révén ismeretséget kötöttek a gondnokkal. Mindenki dolgozott. Anya sütötte a lángost, készítette a kávét, Apa és Tilda kiszolgáltak, a kis Erzsike pedig vitte a sót, a szalvétát, vagy tálkában ügyesen a pót-öntetet.
Az alapanyag, liszt olaj, reszelni való sajt, italok és a többi beszerzése, a gázpalackok cseréje Rezső reszortja volt, a fia segített benne.
Svéderné ismert egy különleges öntet-receptet, melynek titkát féltékenyen őrizte. Fokhagymát, majorannát, kaprot és koriandert tett a tejfölbe, jól kikeverte, így rakta be a frigiderbe hülni. Isteni íze lett tőle a lángosnak. A vendégek ihattak utána Colát, gyümölcslevet, ásványvizet, sört. Elvileg sört nem árulhattak volna, mert a szeszesital árusításához külön engedély kell. Úgy oldották meg a problémát, hogy először csak a visszatérő vendégeknek adtak, akiket ismertek. Később, felbátorodva "pult alól" másokat is kiszolgáltak.

A polcon, fenn, az italválaszték között nem láttál sörösüveget, ha betértél, ám, ha rákérdeztél a pultnál: "... mondja csak, sört nem tartanak?", azt a választ kaptad, hogy "dehogynem, milyet parancsol uram, világos sört hozzak vagy barnát?"
E sorok írója evett lángost, és ivott hozzá barna sört abban a szentendrei lángossütőben.

A főszezon beköszöntött. Reggeltől estig robotoltak. Egészében véve fárasztó életmód volt ez, de marhára élvezték. Csekélyke szabadidejében Rezső apuka és a fia feljártak a hegyoldalba hulladékfát gyűjteni. Kézikocsiban hordták le a házhoz. A vastagabb ágakat az apa fejszével, fűrésszel összeaprította és szép rendbe felslichtolta az eresz alá. A vékonyabbakat gyújtósnak a 10 éves Bálint kisbaltával darabolta össze.
Az erős fizikai munkától, a kora hajnali-felkeléstől az állandó hegymászástól és gyüszmékeléstől Svéder Rezső lefogyott, pocakja kezdett eltünedezni, izmai szálkásodtak, keményedtek. Néhány hét után úgy nézett ki, mint egy igazi hegylakó, egy sűrű, nehézléptű rézbőrű vadember. Csodálkozott magán, még a farka is jobban állt, mióta maszek lett.
A pénzmag is örvendetesen gyarapodott a vaskazettában. Amikor összeszámolták, elcsodálkoztak: a nyitás óta eltelt három-négy hét alatt annyi gyűlt össze, mint kettejük előző évi teljes fizetése.
Vagy majdnem annyi, nem sok hibádzott hozzá.
Persze ebből folyamatosan fizetni kellett a rezsit: bérleti díjat a Tanácsnak a közterület-használatért, villanyszámlát, gázt és egyebeket, a bővített újratermelés anyagi jellegű költségeit, hogy Marx "Tőkéjéből" idézzünk. Hogy mennyi marad majd a végén, az csak az adózás után derül ki, a következő évben.

Igyekeztek, hogy jó legyen az, az eredmény. A törzsvendégeknek nem adtak nyugtát. Később már senkinek nem adtak, csak, ha valaki gyanús volt. Akkoriban mondogatta Svéder, szavajárásává vált: "nyugtával dicsérd a napot, de nem mindegy, mekkora összeg szerepel azon a nyugtán!"
Már tudniillik, hogy ne legyen túl sok - ezt értette alatta.

A történet és a szereplők a fantázia szüleményei

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7801
Időpont: 2018-02-04 07:53:47

válasz oroszlán (2018-02-03 23:49:44) üzenetére
Köszönöm, Ica, ez tényleg jól esik ezen a barátságtalan februári vasárnapon. Svéderék is bíznak benn, hogy minden rendben lest. Meglátjuk mire mennek? Köszönettel: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
6808
Időpont: 2018-02-03 23:49:44

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laci!

Egy kicsit elmaradtam az olvasással, most pótolom.)))
Egyszerűen nem értem, nem tudom megunni az írásod. Dicsértem már eleget, nem csak én.
Ez a rész is tetszett, magáért beszél, már mint a történet!

Ha valaki ügyes volt és szeretett dolgozni, tudta miben van pénz, az meg is gazdagodhatott elég hamar. Volt is ára, mert igen nagy volt a f(izikai) meló.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7801
Időpont: 2018-01-31 16:44:42

válasz F János (2018-01-30 15:04:42) üzenetére
Kedves János! Igen, tényleg így van, de örültem, h felhívtad rá a figyelmemet! Köszönöm még egyszer! Üdvözlettel: én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
491
Időpont: 2018-01-30 15:04:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz Bödön (2018-01-30 07:56:51) üzenetére
Kedves Bödön!

A történet megértése, nem azon múlik, hogy adnak-e nyugtát vagy nem. Ez ma már mellékes kérdés. Lehet, hogy le sem kellett volna írnom, csak szöget ütött a fejembe, és nem is vitaindítónak szántam.

Abban biztos vagyok, hogy amikor a bérünket bruttósították, (Valamikor 1984 környékén.) tehát nekünk kellett a személyi jövedelemadót befizetni, akkortól találták ki az Álltalános Forgalmi Adót (Áfa) is. Tehát azt valami alapján be kellett fizetni... vagy nem.
Akkor ebbe a körbe a zöldségesek nem tartoztak bele. (meg még pár üzletág, és vállalkozás)

Azt hiszem ennél többet ezzel a kérdéssel nem is kellenen foglalkoznunk.

Üdvözlettel: János
Alkotó
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
7801
Időpont: 2018-01-30 07:56:51

válasz F János (2018-01-29 06:07:39) üzenetére
Kedves János! Köszönöm, h olvasod! Örülök, hogy tetszik és hitelesnek tartod. Megpróbálom a sztorikat az életből ellesni. A nyugtával kapcsolatosan: ez az epizód 1990 nyarán játszódik. Talán akkor volt már nyugtaadási kötelezettség! :) ???? Nem tudom. Lehet, h volt. De sztem korábban is kellett hogy legyen a "gebines" korszakban. Nehéz elképzelni, hogy egy maszeknak a szocializmusban ne kellett volna adózni, márpedig az csak nyugta (számla) alapján lehetséges. Tényleg nem tudom, majd utána nézek. Köszönettel: én
Alkotó
F János
Regisztrált:
2013-07-18
Összes értékelés:
491
Időpont: 2018-01-29 06:07:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!

Olvasom ám az írásaidat, csak gyarló módon nem írok hozzászólást. Nem tudom hány éves vagy, mert az nálad nem publikus, de gyanítom, hogy abban az időben amiről írsz, még elég fiatal lehettél. Mégis hitelesen ábrázolod az akkori világot, és éredekes történeteket kanyarítasz a kor szellemének megfelelően.
Én 1980-tól három évig dolgoztam a vendéglátóiparban. Sok kitelepülésen vettem részt, hasonló körülmények között, mint ez a lángossütő. Május 1. Városmajor, faház, előtte asztalok. Mi csak italt árultun, de akkora forgalom volt, hogy hajnali 5-től, este 10-ig Wc-re sem tudtun elmenni. Nagyon fárasztó volt, de anyagilag nagyon megérte.
Csak egy apró megjegyzés ezzel kapcsolatban, én nem emlékszem, hogy abban az időben nyugtaadási kötelezettség lett volna. Mág pénztárgépük sem volt. Én úgy emlékszem, hogy ez már csak a kapitalizmus vívmányaként jelent meg, a '90-es évektől.

Amúgy nagyon olvasmányosan írsz, és nagyon termékeny író vagy.

Üdvözlettel: János

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel Folyományok címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Budapesten című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lóápoló 19. fejezet című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VII című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Tavaszi rap címmel a várólistára

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Budapesten című alkotáshoz

F János bejegyzést írt a(z) A lóápoló 18. fejezet című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Lehetőségek locsoláshoz című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Mi kommunista ifjak...MK IX/1. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak VI. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak IV. című alkotáshoz

oroszlán bejegyzést írt a(z) Égig érő árnyak - Angyalszárnyak III. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2018 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)